Az állam feladata, hogy gondoskodjon a közösségi javak védelméről, amihez hozzátartozik a természeti és az emberi környezet.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
Az állam feladata, hogy gondoskodjon a közösségi javak védelméről, amihez hozzátartozik a természeti és az emberi környezet.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
Advent második vasárnapján folytassuk elmélkedésünket arról, hogyan is készülődünk a karácsonyra, illetve, a családon túl kiket is vonhatunk be az ünnep teremtéstudatos lebonyolításába.
A következő szintje a közösségeknek, akikkel rendszeresen kapcsolatban vagyunk, és amely közösségek működésére közvetlen hatással lehetünk: a munkahelyi, iskolai, templomi közösségek. Ők is hatással vannak ránk: talán azért is nehéz radikális változásokat hozni, mert aki túlságosan kilóg, az bizony könnyen kívül kerülhet a csapaton. Ha viszont ezek a közösségeink elkezdenek fenntarthatóan működni, az óriási erőt adhat nekünk, és mintaként szolgálhat más közösségek számára is. A fenntartható közösségi lét kiindulópontja pedig a teremtés- és a környezetvédelem szerint is a bizalom.
Bízhatunk abban, hogy egyre többen szeretnének tenni valamit a teremtett világért, csak éppen különböző szintjein vannak a megtérésnek: van, aki kezdeményezi a fenntarthatóbb megoldásokat, van, aki lelkesen bekapcsolódik ezekbe az erőfeszítésekbe, vannak, akik csak egyszerűen nem állnak útjába a durván környezetromboló szokások elhagyásának. Akárhol is állunk, mindenkinek szintet kell lépni: kezdjük magunkkal.
Noha idén várhatólag az ilyenkor szokásos karácsony bulik elmaradnak, már most elkezdhetjük végiggondolni, hogyan is kellene szervezni ezeket az alkalmakat, amikor újra lehetőségünk lesz együtt ünnepelni. Szorgalmazzuk összejöveteleinken a fenntartható megoldásokat, akár az étel-ital megválasztásánál: kevesebb állati eredetű, hanem inkább hazai, amennyire lehet, csomagolásmentes ételt válasszunk. Egyre több bevásárlóközösség alakul, van hol megvenni a szükséges dolgokat. Mellőzzük az egyszerhasználatos eszközöket. Ne kerüljön étel a kukába: gondoskodjunk arról, hogy legyen miben összegyűjteni a maradékot – Jézus is így tett több ezer vendége esetén.
Nem az ünnepen kell spórolni, de sokszor maga az ünnep is azért fullad abba, hogy mozgásképtelenségig esszük magunkat, mert mindenképpen túl akarjuk szárnyalni a hétköznapokat. Idén Szent Miklós püspök napján kezdődik advent második hete és itt megint eszünkbe juthatnak a gyerekek: vajon mennyi édességet kell hozni a Mikulásnak, hogy ez a nap más legyen, mint a többi, ha életünkben mindennapos a csokoládéfogyasztás...? Az ünnep fényét tehát azzal tudjuk igazán emelni, ha a hétköznapjainkban mértékletesek vagyunk, ami nemcsak sarkalatos erény, de a teremtéstudatos élet alappillére is.