Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület idén is meghív a „teremtéstudatos adventre”. A karácsony előtti készületi időszak harmadik – idén gyakorlatilag utolsó – hetére szóló felhívásunkat az alábbiakban olvashatják.
Részletek a vasárnap liturgiájából:
Nagy örömmel örvendezem az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igazság köntösét terítette rám. (...) Mert amint a föld megtermi növényeit, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjasztja ki az Úristen az igazságot, és a magasztalást minden nép színe előtt. (Olvasmány – Iz 61,10-11)
Az éhezőket minden jóval betölti, a gazdagokat elbocsátja üres kézzel. Gondjába vette gyermekét, Izraelt, megemlékezett irgalmáról. (Válaszos ének – Lk 1,53-54)
Ferenc pápa: Laudato sì
A világ több megoldandó problémánál: örömteli misztérium, melyet ujjongó dicsérettel szemlélünk. (LS 12)
Amikor arra a helyzetre gondolunk, ahogyan a bolygót hátrahagyjuk a jövő nemzedékek számára, egy másik logikába lépünk, az ingyenesség logikájába, az ajándékéba, amelyet kapunk és továbbadunk. Ha a föld adatott nekünk, akkor már nem gondolkodhatunk pusztán az egyéni hasznot szolgáló hatékonyság és termelékenység haszonelvű szempontjai szerint. Nem egy szabadon választható hozzáállásról beszélünk, hanem az igazságosság egyik alapkérdéséról, hiszen a föld, melyet kaptunk, azoké is, akik utánunk jönnek. (LS 159)
Mit vállalhatok?
– kistermelőtől közvetlenül vásárolni – azért is, hogy a szükségletek kielégítésén túl kapcsolatokba is lépjek vásárlásaim során
– közterületen „kalóz-kertészkedni” – azért is, hogy embertársaimat segítsem újból rácsodálkozni teremtménytársainkra
– karitatív szervezeteknek fizikailag besegíteni – azért is, hogy viszonozzam a megajándékozottságot, melyben részem van
– karácsonyra szellemi ajándékot beszerezni, készíteni (pl. színházjegy, vagy egy szép idézet, ima) – azért is, hogy ellentmondjak a pénz és a haszonelvűség logikájának
– már nem használt, de még másnak hasznosítható ruhát, holmit megfelelő helyen felajánlani, oda elvinni – azért is, hogy a birtoklás kultúrája helyett az adás kultúráját gyakoroljam
– imádkozni a teremtésvédőkért – azért is, hogy megérezzem a magam egységét a világ egyensúlyát veszélyeztető folyamatok ellen kis vagy nagy léptékben küzdőkkel
– december 24-én kisgyerekek szüleit tehermentesíteni – azért is, hogy mélyebben belépjek szeretetemmel mások életébe, ahogyan Krisztus belépett a mi emberi valóságunkba
– sétálni, kirándulni a természetben (valamilyen szépséget lefényképezni; ahol van hó, hóembert építeni; énekelni; csendben lenni) – azért is, hogy az ünnep felé közeledve „pörgés” helyett visszaigazítsam lelkem ritmusát a természetben szóló Teremtőéhez
– magányosoknak karácsonyi üdvözletet küldeni – azért is, hogy túllépjek szeretetemmel a megszokott és kényelmes körökön