Az isteni személyek szubzisztens [önmagukban fennálló] relációk,
az isteni mintára teremtett világ pedig kapcsolati háló.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
Az isteni személyek szubzisztens [önmagukban fennálló] relációk,
az isteni mintára teremtett világ pedig kapcsolati háló.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
Az Új Ember január 5-ei számában a teremtésvédelmi rovatban Nemes Csaba ír „Hatósági vizsgálat a "tervezett avulás” ellen” című cikkben arról, hogy ne hallgassunk a kereskedők „használd és dobd el” jelszavára! A tartósság érték, lehet, hogy drágábbnak tűnik, de nemcsak hogy olcsóbb, hanem jobb, emberibb és takarékosabb: nem a pazarlást, hanem megóvást, és megőrzést teszi az életvitel központi elemévé. Az ilyen termékek eladásához nem kellene meggyőző, harsány reklám, a gyártó, a kereskedő és a vevő is jól járna és mindemellett együtt állítanának elő értéket, ami egyaránt hasznos nemcsak a gazdaságnak, hanem a teremtett világ megőrzésének is.
Az Új Ember december 22-i dupla ünnepi számában Rohály Gáborral készült interjúban a teremtett világ és a benne élő ember kapcsolatáról, környezeti lehetőségeinkről, életmódunkról és személyes felelősségünkről beszélt, ahogy a beszélgetés lejegyzője írja „ hittel és mérnöki logikával”.
Nem sokkal e cikk megírása előtt, egy vásárlás alkalmával feltűnt, hogy szinte minden termék valamilyen módon be van csomagolva. Akár többszörösen is. Teljesen nyilvánvaló dolog, de eddig soha nem gondoltam bele, hogy bármi étel ami az asztalra vagy a kezembe kerül csomagolóagyagot visel. Ennek a jövőre vetített következményeit elképzelni is nehéz. Például 1 liter gyümölcslé adta enyhülésnek több száz éves nyoma marad egy szeméttelepnek kinevezett helyen. Mert a műanyag, papír, alumínium kombinációt – jellemzően ez a gyümölcslevek csomagolóanyaga - nem lehet jelenlegi technikával újrahasznosítani (a papír leáztatása, a többi anyag elégetése nem újrahasznosítás).
Utána nézek, hogy milyen kreatív (ajándék) tárgyakat tudok készíteni az egyes termékek csomagolóanyagából. Pl.: a kiürült cipős-, kakaóporos-, mosószeres dobozokból stb., irattartót, varrós-dobozt, díszdobozt készítek szép csomagolópapírral borítva! Így nem kell új, műanyag dobozokat vennem tárolásra.
Az otthoni hulladékok térfogatának a felét a csomagolóanyagok teszik ki, ezért kerülöm az aprólékosan előrecsomagolt termékeket! A sütéshez/főzéshez felhasznált flakonokat, dobozokat összenyomom mielőtt a szelektív gyűjtőbe viszem. A hulladékok térfogatát így igyekszem csökkenteni.
Kitalálom, hogy vágott fenyőfa helyett hogyan oldom meg a karácsonyfa kérdését: műfenyő,
Bakonyi Gábor, az Új Ember december 8-i számában, a Teremtésvédelem rovatban a természeti környezetünk, a teremtett világ megőrzésének és védelmének jelentősségérő ír. „Az Úristen kezdetben vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze" (Ter 2,15). Sokat idézett, jól ismert szöveg, ennek ellenére nem árt újra és újra elővenni, és végiggondolni, elmélkedni, tűnődni rajta, hogy tartalmát egyre jobban megértsük.
Ma megtervezem a Karácsonyi nagybevásárlást. Odafigyelek arra, hogy ne vásároljak túl sokat és arra, hogy minél több Magyarországon termelt alapanyagot vegyek.