Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat két munkatársa néhány héttel ezelőtt a met.hu-n rövid tanulmányt publikált, amelyben azt a három alapvető fizikai-meteorológiai folyamatot mutatták be, amelyek leginkább felelősek a globális méretű száraz és nedves időszakok kialakulásáért: a légköri nedvesség alakulása, a légköri cirkuláció és a (tenger és talaj) felszíni párolgása, valamint mindezek kombinációja.
A szerzők állítása, hogy
a 2022-es rendkívüli szárazság nem regionális jelenség, hanem globális hátterű.
A nyugati szelek övében a globális átlagnál egyébként is magasabb hőmérsékleten nagyobb az esélye a telítetlen légállapot tartós fennmaradásának, amely egyben pozitív visszacsatolások, azaz a folyamatot erősítő mintázatok – növekvő napsugárzás, csökkenő ciklonaktivitás, kiszáradó talajok – kiindulópontja lehet. Egy hosszabb ideje fennálló, erőteljes csendes-óceáni negatív hőmérséklet-anomália (az úgynevezett La Niña-jelenség) csökkenti a trópusok irányából a mérsékelt égövbe tartó nedvességtranszportot, ami ott további nedvességhiányt okoz. A talaj kiszáradása miatt megszűnik annak nedvességkiegyenlítő hatása, ami negatívan hat a nyáron meghatározó helyi konvektív csapadék kialakulására.
A melegedő légkörben a levegő abszolút vízgőztartalma globálisan növekszik, azonban csak telítetlen állapotban van jelen, és így nem csapódik ki. A telítetlen vízgőz viszont egyben jelentős üvegházhatású gáz.
Vagyis egy újabb visszacsatolás jelentkezik, amely a globális melegedés irányába mutat. A szerzők úgy folytatják, hogy az elmúlt években a nyugati szelek övében a globális átlagnál nagyobb mértékben emelkedik a hőmérséklet, így több nedvességre van szükség a csapadék kialakulásához. Ehhez jön még a trópusról érkező nedvességpótlás csökkenése, ami a csapadékokat hozó ciklonaktivitás további gyengülését vonja maga után. Előbbinek a következménye, hogy az északabbra húzódó ciklonok helyét megerősödő anticiklonok foglalják el, amelyek még jobban lezárják a nedves szállítószalagok útját.
A szerzők bemutatják az egyik jól ismert, a légkör globális vízforgalmát leginkább befolyásoló jelenséget: a Csendes-óceán keleti partjainál kialakuló El Niño (a fiú), illetve La Niña (a lány) elnevezésű folyamatot. Az El Niño-jelenségre már Francisco Pizarro emberei is felfigyeltek a 16. században, amikor karácsony táján elkezdődött (ezért lett „A Fiú”) – az óceán ciklikus melegedése következtében – egy halban szegényebb időszak, ami hosszú hónapokon keresztül, akár több mint egy évig is eltartott. Mindkét folyamat a tenger és a légkör kölcsönhatásán alapszik. Az El Niño során az Csendes-óceán keleti területein pozitív, a La Niña során pedig negatív hőmérsékleti anomália lép fel. A fentiekben említett atlanti-európai térség légnedvessége szempontjából a meleg, többet párologtató El Niño nedvességadalékot, a hosszan tartó La Niña pedig nedvességdeficitet jelent.
Ez történik most is, amit még súlyosabbá tesz a ciklonok, a nedvességszállító szalagok pályáinak és intenzitásának változása. És ahogy a szerzők bemutatják,
a Kárpát-medence helyzete annyiból is különlegesnek tekinthető, hogy a térség a száraz időszakban Európát uraló Azori-anticiklon keleti oldalára került. Ennek következtében hűvösebb, de kiszáradt levegő érkezett északnyugat felől.
A szél és a telítetlen, száraz levegő növelte az erőteljes párolgást, ami a növényzet kiszáradásához, majd a tavak vízszintjének erőteljes csökkenéséhez, a kisebb vízfolyások és tavak eltűnéséhez vezetett.
A szerzők állítása, hogy a tanulmányban bemutatott légköri mechanizmusok önmagukban nem különlegesek, együttes hatásuk azonban lehet szélsőséges is, és csak reménykednek abban, hogy „nem egy gyökeresen eltérő cirkulációs állapotba történő átmenetet jelentenek”.
A jelenlegi öntözési gyakorlatok csak nagyon kivételes helyzetben lévőknek nyújtanak megoldást, hiszen 120-130 ezer hektáron folyik jelenleg öntözés, ami mezőgazdasági területeink mintegy 2,5 százaléka, bár technikailag talán ennek a háromszorosa is lehetne ez a terület, amelyet ún. linear vagy akár körforgó öntöző berendezésekkel láthatnának el, de valójában nem ez az igazi megoldás.
Egyetlen esélyünk az országban visszatartott vízmennyiség növelése, a csapadékvíz tudatos területi visszatartása.
Az ún. csapadékvíz-gazdálkodás és belvízgazdálkodás jó példái nem terjedtek el. A csapadékvíz-gazdálkodás megszervezésére annál nagyobb szükség van, minél kevesebb esik, valamint szélsőséges a csapadék időbeli és térbeli eloszlása. A lényeg az lenne, hogy ne csak a különböző víztározókban (amiből lehetne sokkal több is) fogjuk fel a vizet, hanem egy sűrű hálózatú csatornákkal kiegészített, a természetet utánzó víztározásra lenne szükség. Ez a megoldás a talajon keresztül „öntözne” öntözőberendezés nélkül, a talajok vízháztartásának a karbantartásával, a víznyomás fenntartásával, oázishatással, akár egy-kétmillió hektáron. Ebben szükség lenne a gazdák együttműködésére is, a nagy egytagú táblák – ahol lehet – csatornákkal való felszeletelése okán, amely egy nedvesebb helyi mikroklímát adhatna azon területeteknek, amivel a hosszan tartó száraz időszakokra jobban fel lehet készülni.
Forró szél szárítja földjeinket, a talaj már egyméteres mélységben is szinte kiszáradt, a tárolható nedvesség 20 százaléka körül alig-alig akad elérhető nedvesség a még lábon lévő növények számára. A délen már egyre inkább megszokott, de Magyarország északi részén is, különösen a nagyobb városokban előforduló ún. trópusi éjszakák (amikor a minimum hőmérséklet nem süllyed 20 Celsius-fok alá) száma megsokasodott. A száraz talajon, száraz levegőben és magas hőmérsékletű hajnalokon harmat sem képződik. Ez a nyár már így telik el.
Az ideihez hasonló, ciklikusan három-öt évenként visszatérő „La Niñával” és az ideihez hasonló aktuális cirkulációs helyzettel együtt néhány évenként számíthatunk hasonló pusztító aszályra. Már ekkor is rendkívüli fontos lenne a csapadékgazdálkodás megerősítése, de ha ez erősödő tendencia lesz, akkor elkerülhetetlen egy organikushoz közeli, rendszerszerű csapadékmegtartási és nedvességfenntartási gyakorlat kialakítása.
Szerző: Nemes Csaba
Fotó: Pixabay