Aggódva tekintünk a jövőbe, nem csak embervoltunk egyéni törékenysége és végessége miatt, de napjainkban az emberiség közös sorsát is féltve. Egyre több ember érzi át ezt az aggodalmat, mióta egyre komolyabb és konkrétabb tudományos előrejelzések beszélnek arról, hogy nem maradt sok időnk világhasználatunk módját újratervezni, és ez a feladat ráadásul igen nagy horderejű, hiszen az emberiség önmagáról való gondolkodásának legalapvetőbb elveit is érinti.

Aggódva várakozunk tehát arra, hogy mit hoz a holnap. Eközben azonban keresztényként egy másik várakozás is kínálkozik számunkra, sőt évről évre felhívásként jelentkezik. A polgári év végén, az új egyházi év kezdetén ugyanis készülünk a Megváltó születésének ünnepére. Ő, amikor kétezer esztendeje megtestesült köztünk és értünk, alapvetően megváltoztatta azt a módot, ahogy azt ember önmagáról és világban való létéről gondolkodhat. Reményt akart adni nekünk, és újfajta közösségre hívott minket Istennel és egymással, ami, úgy is mondhatjuk, egy új világhasználati módot jelent.

A Naphimnusz teremtésvédelmi Egyesület már sok éve teszi közzé teremtéstudatos készületi javaslatait Advent (és Nagyböjt) idejére. Szeretnénk, ha minél több keresztény, sőt minél több jószándékú ember felismerné, hogy aggodalmas földi várakozásunk és reményteli karácsonyi készületünk összefügg egymással. Krisztus születésének ünnepére való készülődésünket át kell hogy hassák a teremtésért viselt felelősségünkből fakadó tettek, evilági aggodalmas várakzozásaink viszont megváltást nyernek a Jézustól kapott remény által.

Idei készületi javaslatunk aktualitását az adja, hogy tíz éve, 2008 adventjére jelent meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia teremtésvédelmi körlevele Felelősségünk a teremtett világért címmel. A magyar katolikus egyház ezzel az alaposan kidolgozott, igényes üzenettel úttörő lett a régióban a teremtésvédelmi gondolkodást tekintve. De a körlevéllel egyidőben megjelent három gyakorlati segédfüzet ezen túlmenően azt is egyértelművé tette, hogy nem elegendő a kérdésről gondolkodni, de egyszersmind a cselekvésnek is lendületet kell kapnia. (A körlevél és segédanyagai elektronikusan olvashatók itt a honlapon, a "Körlevél" menüpontban.) Végül a püspökkari felhívás nyomán megindult folyamatok jó alapot jelentettek ahhoz, hogy Ferenc pápa 2015-ben megjelent Laudato si' kezdetű enciklikája értő fülekre találjon a magyar keresztények körében.

Idei adventi készületi javaslatainkban ezért azokat a fő gondolati irányokat szeretnénk felidézni, amelyek a tíz éves körlevél ma is érvényes és fontos gerincét adják. Meghívjuk olvasóinkat, hogy a Megváltó érkezésére való készületükbe illesszék be ezeket a szempontokat, hogy bennünk – és általunk a világban is – a jézus adta remény az emberiség és a teremtett világ reményévé is váljon!;

Hogy pedig a gyakorlati vállalások se maradjanak el, arra hívjuk olvasóinkat, hogy az idei adventben tegyenek személyesen egy-két elhatározást az egész időszakra, melyek szembemennek a megszokásokkal, egyfajta lemondást jelentenek, ezzel segítik a készületet, és akár jellé is válhatnak mások számára a karácsony igazi lényegének felfedezéséhez. Ilyenekre gondolunk:

- a nagyáruházak, bevásárlóközpontok helyett, amikor csak tudom, adventben a kisebb boltokat választom,
- nem vásárolok műanyag tárgyakat
- nem veszek pálmaolajat tartalmazó élelmiszert és kozmetikumot
- akinek csak tudok, idén nem tárgyi, de legalábbis nem iparilag előállított ajándékot adok karácsonyra (hanem időt, élményt, találkozást...)

Az ilyen döntések radikálisnak, akár kivitelezhetetlennek tűnhetnek. Természetesen mindenkinek a saját életkörülményeihez mérve kell elhatározásokat tennie. De az is fontos szempont, hogy a készületünket segítő elhatározások kell, hogy magukban foglaljanak valamilyen erőfeszítést, szokatlanságot, ami kibillent bennünket a mindennapi beidegződésekből és az olykor alaptalan, kényelmes meggyőződésekből. Engedjük, hogy adventi elhatározásaink egyszerűbbé tegyenek minket, és felfedeztessék velünk Isten ígéreteinek mélységét és biztonságát! "Gyarapítson és gazdagítson titeket az Úr a szeretetben egymás és mindenki iránt!" (1Tessz 3,12)