• Teremtésvédelmi ajánlások egyházi rendezvények szervezéséhez, programokhoz

    kép: Wikimedia, Elekes Andor

    Szervezés, program

    • A teremtéstudatos megközelítés nem csak a lebonyolításra, de már a szervezésre is  vonatkozik. Az ennek során szükséges nyomtatás – például a meghívók, szórólapok, belső  szervezési dokumentumok – helyett ahol lehet, alkalmazzuk az elektronikus média  lehetőségeit, és csak annyit nyomtassunk, amennyit valóban szükséges.
    • Törekedjünk a nyomtatás során az újrahasznosított papír használatára, ahol csak lehet  (például akár a nyomtatott meghívóanyagokban is, és ezt tüntessük is fel: ennek is szemléletformáló hatása van!) Legyünk azonban tekintettel arra, hogy a nyomdák néha homályosan kommunikálnak papír-ügyben, előfordult már, hogy egy szervezet sokáig abban a tudatban volt, hogy kérése szerint újrahasznosított papírra készülnek a nyomtatványai (és ezt jóhiszeműen fel is tüntette az anyagain), aztán egyszer véletlenül kiderült, hogy valójában ez nem így van. Viszont az a döntés általában közvetlenül a mi kezünkben van, hogy figyeljünk a kétoldalas nyomtatásra, ahol csak ez lehetséges.
    • Figyeljünk arra is, hogy a rendezvény információs, regisztrációs pontja ne termeljen sok hulladékot és ne használjon fölösleges energiát. Például az előre nagy számban kinyomtatott és általában nagy arányban fel nem használt programlapok, közlekedési menetrendek helyett inkább jól láthatóan táblázzuk ki ezeket a fontos adatokat, és az érdeklődőknek biztosítsunk tollat és egyik oldalán már használt jegyzetpapírt ahhoz, hogy a szükséges adatokat maguknak onnan feljegyezhessék. (A programot ma már a legtöbben a rendezvény jól kialakított, mobiltelefonra optimalizált honlapján, vagy letölthető pdf-dokumentumban is tudják követni.)

    Közlekedés

    • A résztvevőknek a rendezvényre való oda- és onnan elutazása fontos komponense a rendezvény ökológiai lábnyomának. Már a meghívóban érdemes javasolni a tömegközlekedés (vonat, autóbusz) használatát. Esetleg az egészen teremtéstudatos módon (kerékpárral, gyalog, rollerrel, lóháton…:-) érkezők kaphatnak valamilyen kedvezményt vagy bónuszt, elismerést a rendezvény során.
    • A közlekedési ökológiai lábnyomhoz hozzájárul a rendezvény lebonyolítása érdekében történő összes szállítás üvegházhatásúgáz-kibocsátása is, ezért is érdemes odafigyelni a helyi termékek és szolgáltatások lehetőség szerint minél nagyobb arányú igénybevételére.

    kép: Flickr, Alan Stanton

    Étkezés

    • Ezen a téren van a legnagyobb lehetőség a helyi termékek, alapanyagok felhasználására, ami odafigyelést, tudatosságot, következetességet és tervezést igényel. Ezért itt hatásosan ki tudjuk mutatni elkötelezettségünket a „közös ház gondozása” (vö. Laudato si'!) iránt.
    • A csomagolás az étkezéssel kapcsolatos másik legfőbb környezetterhelő elem. Ha a rendezvényen van saját ételárusítás, vagy vannak a rendezvény szervezői által befolyásolható élelmiszerárusító helyek, azokat fontos ösztönözni a minél kevésbé csomagolt (és minél kevesebb tartósítószerrel, vegyi anyaggal terhelt) élelmiszerfajták árusítására (pl. a tőlük kért helypénz ennek megfelelően történő differenciálásával).
    • Az étkeztetés teremtésvédelmileg egyik legfontosabb eleme az egyszer használatos  evőeszközök, tányérok, poharak kerülése. Ebből a szempontból nem is a „műanyag vagy  papír” a legfőbb kérdés – bár az sem mellékes –, hanem az „eldobható”, egyszer használatos jelleg. Mivel ennek erős szemléletformáló hatása is van, ezért amennyiben a rendezvényen  van étkeztetés, akkor talán a legfontosabb teremtésvédelmi szempont, mely a legtöbb  figyelmet követeli (és áldozatot éri) meg, ennek a kérdésnek a határozott kézben tartása  (hogy ne használjunk egyszer használatos étkezési eszközöket). Ennek megoldása a rendezvény, a szervező intézmény és az étkeztetés jellegétől függően lehet közüzemi étkeztetési forma, vagy többször használatos evőeszközök beszerzése, vagy pedig a résztvevők megkérése arra, hogy hozzanak saját evőeszközt, edényt, poharat (akár tartós  műanyagot is, mely még mindig környezetbarátabb, mint az egyszer használatos.)
    • Keressünk befogadóhelyet a maradék élelmiszernek – ne dobjunk ki ételt, inkább  adományozzuk el.

    Vízhasználat és szennyvízkezelés

    • Egy teremtéstudatosan szervezett rendezvényen a megszokottság ellenére kerüljük a  műanyagpalackos ásványvizek használatát (például jellemzően az előadói asztalra  kihelyezve). Ehelyett javasolt az előadók számára egy üvegkancsóban csapvíz és mellé üvegpoharak kihelyezése. A víz időnkénti cseréje, a poharak elmosása – az előadók  nagyságrendjében – szinte biztos, hogy nem jelent extra tehertételt a szervezőknek  (legföljebb szokatlan), ellenben szemléletformáló ereje van, ráadásul kevesebb költséggel  jár (míg a műanyagpalackos ásványvíz látványának is ugyanilyen szemléletformáló hatása  van – csak a rossz irányba). Magyarországon a vezetékes víz a legtöbb településen kiváló  minőségű. A műanyagpalackos ásványvizek miatt keletkezett műanyagszemétnek viszont  erős negatív hatása van a környezetre (és így áttételesen az egészségre is). A mikroszkopikus méretű műanyagszemcsék kioldódása a PET-palackokból nem régóta ismert probléma, de egyre valószínűbb, hogy reális veszély, így tehát ráadásul maga a műanyagpalackos víz is lehet egészségkárosító. De a fő szempont az, hogy egy rendezvény sok szempontból (nem  feltétlenül tudatos) mintát ad a résztvevőknek, így ez a mellékesnek tűnő kérdés is nagyobb felelősséget jelent a puszta praktikus megoldásnál.
    • A résztvevők számára biztosítsunk lehetőséget saját kulacsaik csapvízzel való újratöltésére. Ha a meghívóban szerepel, hogy hozzanak saját ivóedényt, arra a tapasztalatok szerint sokan pozitívan reagálnak (általában sokkal többen, mint ezt a szervezők gondolják).
    • További fontos szempont a rendezvényen használt (általában mobil-) WC-k kérdése. Érdemes tájékozódni, közvetlenül a szolgáltatótól tájékoztatást kérni a kínált mobilvécék technológiájáról, a bennük használt vegyszerekről és a keletkezett szervesanyag további sorsáról, és a lehetőségekhez mérten legkevésbé környezetterhelő ajánlatot választani. (Vannak különbségek ezen a téren a szolgáltatók között!) Már maga az érdeklődés ténye – amiből a szolgáltatók azt érzékelik, hogy a megrendelők mérlegelik a környezeti szempontokat – is fontos teremtéstudatos lépés, mert felhívja a figyelmüket arra, hogy érdemes ebbe az irányba fejlesztéseket tenniük. Míg ha a kérdést nem tesszük fel, akkor megerősítjük a szolgáltatókat abban, hogy ez valójában a pénzügyi, üzleti érdekeiket nem befolyásoló szempont, a megrendelők eziránt nem érdeklődnek.
    • Javasolt a „komposzt-WC” (helyesebb nevén alomszék) előnyben részesítése.

    Hulladékcsökkentés

    (Érdemes ehhez elolvasni az Ajánlások zöld fesztiválok szervezéséhez című  elektronikus kiadvány – továbbiakban: Ajánlások – 59–65. oldal közötti összefoglalóját)

    • A teremtéstudatosság célkitűzése a keletkező hulladék minimalizálása, végső soron a „nullahulladékos rendezvény”. De ha ezt nem is tudjuk elérni, arra komolyan törekednünk kell, hogy a keletkező hulladékokat a lehető leggondosabban, legtudatosabban kezeljük. Legalább a kommunális, újra nem hasznosítható, lerakóba kerülő hulladék mennyiségét  próbáljuk a nulla felé közelíteni. Ehhez szükséges, hogy a szelektív hulladékgyűjtésről gondoskodjunk a rendezvény során, és ennek szükségességére és módjára megfelelően felhívjuk a résztvevők figyelmét. Másrészt megfontolandó a komposztálható hulladék  kezelésének valamilyen formában való megoldása is.

     

    • A rendezvényen mégis termelődő, de szelektíven gyűjthető hulladék kezelésébe igyekezzünk a résztvevőket minél inkább tudatosítva bevonni. Külön probléma például a szelektív műanyaggyűjtőbe dobott, de össze nem lapított műanyagpalackok kérdése, ami által a szelektív műanyaghulladék térfogatának jelentős részét teheti ki a palackokban maradt levegő (ami aztán a hulladék elszállításakor az érte térfogat alapján fizetendő összeget is növeli). A „Tapossa laposra!” felhíváson kívül a szelektív gyűjtő mellé, tájékoztatóval elhelyezett egyszerű, kézi palacktömörítő berendezés a problémát is csökkenti és szemléletformáló hatása is van.
    • Az Ajánlások kiadvány szerint „a fesztiválszemét felét az italok csomagolásai adják.” Ahol csak lehet a rendezvény során, érdemes az italárusítást csapvíz, esetleg helyi termelőktől származó szörp vagy gyümölcslé kínálásával kiváltani.
    • Az étkeztetésben használt egyszer használatos eszközökön kívül a csomagolóanyagok (csokipapírok, zacskók, italos dobozok és hasonlók) is nagyban növelik a rendezvényen  termelt hulladék mennyiségét. Ezzel kapcsolatban az Ajánlások is utal arra, hogy „A  népegészségügyi előírások és kényelmi meggondolások arra ösztönzik a vendéglősöket,  italárusokat, hogy még a helyben fogyasztott termékeket is eldobható eszközökből, csomagolásokban kínálják.” (14. o.) Ezzel kapcsolatban fontos tudni, hogy valójában nincs olyan  törvényi vagy ÁNTSZ-rendelkezés, mely előírná az ilyen eszközök használatát, csupán olyan egészségügyi keretszabályok vannak, melyeknek a szolgáltatók kényelmi és anyagi okokból így próbálnak megfelelni, és aztán ezekre mint előírásokra hivatkoznak a tájékozatlanabb megrendelő felé. Valójában tudatos tárgyalással rá lehet őket venni arra, hogy az előírásoknak teremtéstudatos követelményeket is jobban kielégítő módon feleljenek meg.
    • A rendezvényeken gyakran árusított bóvliáruk általában valódi értéket nem, annál több gyorsan hulladékká váló fölösleges anyagfelhasználást jelentenek. Megfontolandó az  Ajánlások által hozott példa, mely szerint „Magyarlukafán a Vendel napi búcsún a kézműves standokat ingyen lehet felállítani, míg a „hagyományos” vásári műanyag-árusoktól  viszonylag magas összegű helypénzt szednek, ezért a tartós értékeket képviselő portékák olcsóbban, míg a hamar szemétté váló termékek drágábban kaphatók.” (22. o.)
    • Különösen hosszabb rendezvényeken jelentőssé válhat a veszélyes hulladék (pl. használt  elemek) termelődése is, amelyek összegyűjtésére és gondos kezelésére külön fontos figyelni.
    • Vannak olyan kedvelt rendezvényelemek, amelyek elterjedtségük ellenére igen károsak és felelőtlenek a teremtett világgal szemben. Ennek egyik példája a léggömbök használata. Különösen a héliummal töltött, szándékosan vagy véletlenül felengedett és sorsukra hagyott léggömbök – valójában az előállítóik által környezetbarátnak kikiáltottak is! – veszélyeztetik (hulladékká válva) az élővilágot. Teremtéstudatosságra törekvő szervezet rendezvényén  figyeljünk rá, hogy ne szerepeljen lufieregetés, lufiosztogatás (a rendezőktől eltérő szervezetek által sem).

    Szállás

    • A tipikus több napos egyházi rendezvényeken – a cserkésztáborokat és egyes zarándok latokat kivéve – a szállás általában nem nomád módon, hanem épített szálláshelyeken van megoldva, amelyeknek saját belső működési rendjük van. Ennek ellenére az Ajánlások 49– 50. oldalán jó néhány olyan szempont található, amelyeknek érvényesítése a szálláshely üzemeltetőjénél tudatos tárgyalással elérhető. Ilyenek például az étkeztetésre vonatkozó kérések, vagy a törülközők cseréjének, mosásának takarékos megoldása (leszögezhetjük  például, hogy a mi programunk vendégei nemhogy a feltétel nélküli napi törülközőcserét igényelnék, de kifejezetten annak örülnek, ha erre nincsenek rákényszerítve).

    Energiahasználat

    • Az Ajánlások javaslata, hogy „Demonstrációs céllal üzemeltessünk napkollektort, napelemet, naptűzhelyt, szélturbinát. A keletkező energiát használjuk is fel zuhanyozásra, mobiltelefonok feltöltésére, sütésre, főzésre.” (54. o.) Urbanizált környezetben tartott, előadásokra épülő rendezvényeknél ehhez hasonlóan megfontolható például a rendezvény sátorban tartott előadások energiaigényének (mikrofon, projektor…) ideiglenes, állványra telepített napelemmel történő kielégítése. (Ilyen mobil energetikai megoldást ma már több szolgáltató is kínál – érdemes közülük a rendezvény helyszínéhez közelit választani.)

    • Amilyen módon tudjuk, már a tervezés során csökkentsük a rendezvény várható energiafogyasztását!

    Szemléletformálás

    • Egy teremtéstudatos szervezet rendezvénye – függetlenül attól, hogy maga a rendezvény témája ezt érinti-e vagy nem – szükséges, hogy tudatosan és tudatosító módon képviselje a teremtéstudatos attitűdöt. Specializált teremtésvédelmi alkalmaknál is nagyobb annak a hatása, ha a résztvevők azt tapasztalják, hogy a szervezők egy más témájú rendezvényen is következetesen ügyelnek a teremtéstudatosságra, és ezt tőlük is kérik. Márpedig ez keresztény tanúságtételünk elengedhetetlen, állandó része kell hogy legyen a kortárs világ felé, hiszen Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájának szavai szerint „annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.” (LS 217)
    • Legyen a rendezvénynek jól kialakított, nem megjegyezhetetlenül hosszú, de jó szempontokat adó „Zöld házirendje” (vagy például „Szövetség a teremtett világgal” pontok), melyet igyekezzünk hatásosan kommunikálni a résztvevők felé.
    • Fontos a szervezők és rendezők körében előzetesen és többszörösen tudatosítani a teremtéstudatosság iránti elkötelezettséget és ennek legfőbb elemeit, hogy ezeket ők magukévá tegyék és a résztvevőkkel való kapcsolattartásban következetesen képviseljék. (vö. Ajánlások 36. o.)
    • Erősen megfontolandó, hogy a rendezvény illetve a szervezés részévé tegyük a program által okozott (szakszerűen megállapított) szennyezés, üvegházhatásúgáz-kibocsátás valamiféle kompenzációját. Például a szén-dioxid-terhelés és a felhasznált papírmennyiség okozta faanyag-felhasználás utólag kompenzálható faültetéssel (létezik erre szakosodott, ennek kezelését vállaló szervezet), aminek költségét előzetesen bele kell kalkulálni a rendezvény költségvetésébe – adott esetben a résztvevőkben is tudatosítva, hogy az általuk fizetett költségekben ez is benne foglaltatik, vagy pedig magán a rendezvényen önkéntes hozzájárulás kérhető tőlük ehhez –, és teljesítését külön is kommunikálni lehet a médiában, utólag is megerősítve ezzel a rendezvény és a szervező intézmény teremtéstudatos elkötelezettségét.

    Sajátos egyházi szempontok

    • A rendezvény során ünnepelt eucharisztia liturgiájában, a szentmisében kiemelhető, hogy az istenivel megélt legmisztikusabb találkozásunk egyszersmind a hozzá szükséges kenyéren és boron keresztül teremtettségünk és az anyaghoz rendeltségünk kézzelfogható megélése is, és ezért „az Eucharisztia fény és motiváció forrása környezetért való aggódásunk számára is, és arra késztet minket, hogy az egész teremtett világ őrei legyünk.” (LS 236)

     

    • Annak, hogy az Egyház valóban elkötelezett a „közös otthon gondozása” iránt, a legerősebb bizonyítékai nem a speciális teremtésvédelmi rendezvények, hanem egyházi gyakorlatunk és intézményeink működésének ilyen szemléletű felülvizsgálata és átalakítása. Például egy energia- és vízpazarló berendezésekkel működő egyházi épületben, vagy környezeti szempontokat nem érvényesítő működési rendű egyházi szálláshelyen, rendezvényhely színen tartott teremtésvédelmi program inkább kontraproduktív, és a figyelmesebb résztvevőkben az ellentmondásosság érzését kelti. Ezért hosszabb távra kiható – ám sürgető – feladat rendezvényeink helyszíneinek állandó „teremtésbaráttá” tétele, amire viszont (és a tudatosabb szokások kialakítására, rögzítésére) éppenséggel jó alkalom lehet egy nagyobb szabású rendezvényre való felkészülés.
  • A jó ajándék csomagolása nem terheli a teremtett világot

    Advent 2022 - 4. rész

    2022 adventjének elmélkedéseit Réffy Júlia írta. Alább a negyedik heti rész olvasható.

    „Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek?” (Iz 7,13)

    Közeledik az ünnep, készülünk az átadásra, már csak az a kérdés: mi legyen a csomagolással. Egyre többet hallunk a műanyagszennyezésről, alapvető cikkek beszerzése került veszélybe a cellulóz hiánya miatt, sorra nyílnak a csomagolásmentes boltok, egyre többen kampányolnak amellett, hogy hagyjuk el a felesleges csomagolásokat. Hogyan lehetséges az, hogy az emberek többségének még mindig az a természetes, hogy minden ajándékot egyszer használatos csomagolóanyaggal von be? Olyannyira, hogy sokszor ezt szerzik be legelőször, holott ez az a környezeti terhelés az, amit a legkönnyebben megspórolhatnánk teremtett világunknak.

    „Ő test szerint Dávid nemzetségéből származott, a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult." (Róm 1,3-4)

    Ha ajándékra gondolunk, lelki szemeink előtt egy gondosan becsomagolt doboz jelenik meg, szalaggal átkötve. Sokan meg is fogalmazzák, hogy az ajándék attól ajándék, hogy be van csomagolva. Vagy csak egy lehetőséget látnak arra, hogy feldobják az ajándékot, egy utolsó kísérletet tesznek arra, hogy valamennyire személyessé varázsolják egy passzoló mintájú csomagolópapírral, még egy esély adódik arra, hogy bebizonyítsák, hogy nem sajnálják a pénzt és az erőforrást szeretteinktől, hiszen a dekorációra is nagy gondot fordítottak. Ha az előző hetek tanácsait megfogadtuk, minderre nincs szükség, sőt mindezen erőfeszítések ellentétesek azzal, amin egész idő alatt dolgoztunk, hiszen az ajándék a szívünkből fakadt, szeretetet, figyelmet, időt áldoztunk rá. A szívünket-lelkünket beleadtuk, ettől lett csodálatos, sokkal több, mint egy szimpla tárgy. Az a csomagolóanyag, aminek csak az átadás néhány pillanatáért lenne létjogosultsága, aztán azonnal a kukába kerül, nem hozzátesz, hanem elvesz az ajándékból.

    „Velünk az Isten” (Mt 1,23)

    Gondoljunk vissza az első karácsonyra: az ajándék, amit akkor kaptunk, mindörökre velünk marad. Ha fontosnak tartjuk a csomagolást, legyen az is az ajándék része, ne egy azonnal eldobandó szemét. Legyünk kreatívak, találjunk ki újrahasznosított és újrahasználható csomagolásokat. Nem kell mindig a technológiára várni, hogy segítsen minket a teremtett világ megóvásában, elég, ha visszatérünk a régi szokásokhoz, hiszen még pár évtizeddel ezelőtt is ügyesebben meg tudtuk oldani a csomagolást. Teremtsünk új hagyományokat, a bontogatás élményét egy textilzsák is meg tudja adni, amit mostantól minden évben használunk, a meglepetés izgalma egy takaróval vagy egy szép karácsonyi terítővel letakart ajándék esetén is tökéletes. És persze lehetünk annyira bátrak is, hogy bevállaljuk a teljes csomagolásmentességet, hiszen bízhatunk benne, hogy egyre több ismerősünk lesz, akinek külön örömet szerzünk ezzel.

  • Az ajándékhoz nem pénz kell

    Advent 2022 - 3. rész

    2022 adventjének elmélkedéseit Réffy Júlia írta. Alább a harmadik heti rész olvasható.

    „Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom.” (Iz 35,1)

    Az elmúlt időszakban napról napra tapasztaljuk meg azt, hogy annyira felmentek az árak, hogy egyre többeknek jelent nehézséget a mindennapi kenyér megszerzése is. Ez a folyamat nem valószínű, hogy megtorpanna, de az öröm vasárnapjára jó hírrel szolgálhatunk: az igazi ajándék beszerzése nem követel jelentős anyagi áldozatokat. Szokatlanul hangzik ez, hiszen még mindig annak rossz a megítélése, ha nem költünk eleget az ajándékra. Az ellen viszont senkinek nincs egy szava se, ha gyorsan le akarjuk tudni a beszerzést, csak nem sajnáljuk rá a pénzt! De miért lenne értékesebb a pénzünk mint az időnk?

    „Legyetek türelemmel ti is, és legyetek állhatatosak, mert az Úr eljövetelének ideje közel van.” (Jak 5,8)

    Az előző hetekben talán arra is rájöttünk, hogy szeretteink nagy részének nem is tárgyi ajándékkal szerezhetjük a legnagyobb boldogságot. Sokat beszélünk az élményajándékokról, vagy arról, hogy egyszerűen megjavítunk, megjavíttatunk valamit, amiről már fájó szívvel végképp lemondtak. De ha mégis vásárolunk valamit, akkor is szükségünk lehet még türelemre, míg az ajándékot beszerezzük. Múlt héten arról írtunk: lehet, hogy az, akinek adnánk, előrébb tart az ökológiai megtérésben, mint mi. Most gondolkozhatunk arról, hogy mi történik, ha fordítva van. Hátha meg tudjuk mutatni, hogy teremtett világunk túlzott megterhelése nélkül is lehet örömet szerezni, és ezzel mindketten előreléphetünk ezen a téren. Persze ezzel nem arra gondolunk, hogy szabaduljunk be egy boltba, ahol mindenféle ökocuccot árulnak, és alaposan vásároljunk össze mindenféle fenntarthatónak hirdetett terméket. Ha a megajándékozott nem áll készen ezek használatára, úgyis feleslegesek lesznek. Inkább körültekintőek legyünk a választásnál. A legjobb, ha használt dolgokat vásárolunk, és bizony ehhez megint türelem és idő kell.

    „Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak!” (Mt 11,8)

    Valamiért hozzászoktunk, hogy kell az az új címke, a többrétegű csomagolás, vagy egyáltalán a tudat, hogy senki nem nyúlt azelőtt az ajándékhoz. Attól gondoljuk személyesnek, ha egyenesen annak készült, akinek mi szántuk. Holott használtan akár sokkal jobb minőségű, strapabíróbb termékekhez is hozzájuthatunk, és még a gyártással, szállítással, csomagolással járó környezeti terheléstől mentes, szebb világot is adjuk az ajándék mellé. Anyagilag is kevésbé megterhelő, tehát minden szempontból hosszú távon is ez bizonyulhat a tárgyi ajándékozás fenntartható módjának. A gyerekek például észre sem veszik a karcolásokat egy játékon, miért szoktatnánk rá őket, hogy csak a zsugorfóliázott dolgok értékesek?

    Hogy nehezebben lehet ezen a módon felhajtani az áhított ajándékot, az elképzelhető. De a másik oldalon is bekapcsolódhatunk a folyamatba: annak érdekében, hogy mások is könnyebben találjanak rá szeretteiknek a megfelelő ajándékra, próbáljunk eladóként, adományozóként mi is csatlakozni olyan közösségekhez, hulladékcsökkentő csoportokhoz, melyek segítenek ily módon körforgásban tartani mindazon feleslegessé vált dolgainkat, amelyektől korábban minél gyorsabban próbáltunk megszabadulni. Így a személyességen, a spóroláson és a teremtéstudatosság szem előtt tartásán kívül egy tágabb közösségnek is tagjai leszünk, melynek révén mi is jobban vigyázunk mostantól a tulajdonunkra: hátha valamikor valakinek még szüksége lesz rá akkor is, amikor nekünk már nem kell.

  • Az ajándék személyes

    Advent 2022 - 2. rész

    2022 adventjének elmélkedéseit Réffy Júlia írta. Alább a második heti rész olvasható.

    „Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall” (Iz 11,3)

    Ha belépünk a boltba, vagy akár csak leülünk a számítógép vagy a televízió elé, máris elborítanak bennünket visszautasíthatatlan ajánlatokkal, hiszen tudják jól, ilyenkor több vásárlóra számíthatnak. Ám ne feledjük: szeretteinket nem ők, hanem mi ismerhetjük igazán.

    Az ajándékozásra szánt idő jó része arra mehet el, hogy most még figyelmesebben szemléljük megajándékozandó családtagunkat, barátunkat. Gondolkozzuk el, milyen szokásai vannak, milyen a kapcsolatunk vele. Idézzük vissza beszélgetéseinket, hátha kiderül belőle, mire vágyik. Próbáljuk megérteni, mit miért csinál, hogy olyasmit adjunk neki, aminek valóban örül, aminek hasznát veszi, ami javára szolgál.

    „János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele.” (Mt 3,4)

    Képzeljük el, hogy Keresztelő Szent Jánost ajándékozzuk meg: vajon az ő különcsége, egyszerűsége a szegénység kényszeréből fakadt? Nem inkább valami mélyebb meggyőződésből?  Vajon mit szólt volna hozzá, ha elhalmozzuk mindazzal, amit ilyenkor össze szoktunk vásárolni azzal a jelszóval, hogy az ilyesminek mindenki örül, legfeljebb tovább ajándékozza, ha nem kell neki, vagy kidobja? A környezeti válság előrehaladtával sokan jutnak az ökológiai megtérés egyre magasabb fokára, tehát még a kevésbé szélsőséges személyiségek is egyre jobban látják az ajándékok előállításának, szállításának, csomagolásának környezeti terhelését, és örömüket nem az ilyen fajta ajándékokban lelik. Hajlamosak vagyunk szeretteinket ajándékválasztás szempontjából néhány skatulyába sorolni valódi megismerés helyett, de még ekkor is lehet rá számítani, hogy egyre többen kerülnek közülük a teremtéstudatos dobozba. És nekik sem érdemes mindenféle fenntarthatónak hirdetett terméket megvennünk, hiszen ezek közül sem biztos, hogy mindenre szükségük van, hanem lássuk be, pont olyan felesleges kacat, amit kifejezetten nem szeretne.

    Persze felesleges kacatot olyannak se adjunk, aki egyelőre nem annyira elkötelezett a teremtett világ védelme irányában, hiszen amikor mi szem előtt tartjuk a fenntarthatóságot, helyettük is cselekszünk, és persze az ő életüket is védjük. Sokan ilyenkor ajándékutalványok mellett teszik le a voksukat, de azért ez sem tökéletes megoldás: egyrészt egyszer használatos pénzről, kártyáról, papírfecniről van szó, másrészt még akkor sem különösebben személyes, ha szem előtt tartjuk, milyen boltokat látogat szívesen az, akinek szánjuk, harmadrészt arra sarkall, hogy megadott határidőig vásároljon valamit, amire egyáltalán nem biztos, hogy szüksége van.

    A személyességet tehát ne hagyjuk szem elől veszni, hiszen a magát értünk feláldozó Krisztus szereteténél semmi nem lehet személyesebb.

  • A jó ajándékhoz idő kell

    Advent 2022 - 1 rész

    2022 adventjének elmélkedéseit Réffy Júlia írta. Alább az első heti rész olvasható.

    „Éljünk becsületesen, amint az a nappalhoz illik, ne lakmározva és részegeskedve, ne kicsapongásban és érzékiségben” mondja Pál (Róm 13,13) .

    Böjti időszak kezdődik, és a teremtett világ egyre jobban igényli, hogy ezekben az időszakokban tanuljuk a lemondást, az elmélyülést. De nézzünk magunkba: tényleg erről szól számunkra az advent? Gondolataink nem a sütés-főzés, ajándékozás, takarítás, dekorálás körül forognak állandóan? Holott pontosan tudjuk, hogy a karácsony nem erről szól. Mennyit bosszankodunk azon, hogy elanyagiasodott a világ, de amint a gyakorlatra kerül sor, egy jottányit sem engedünk a saját anyagiasságunkból, a saját szokásainkból.

    „A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek.” (Mt 24,38)

    Szokások. Rabjaik vagyunk, nem látunk benne semmi rosszat. Sokszor döntéseink meghozatalakor is az a végső érv: így szokás. Hogy jó szokás-e vagy rossz szokás? Talán ideje lenne átgondolni, mi van a szokások mögött. Amikor a plázákban hömpölygő tömege,t, körülöttük füstölgő dugót nézzük, vagy amikor a csúcsforgalomban vészvillogóval a járó motorú kiszállító-autókból szedik elő a több négyzetméter nejlonba csomagolt árukat, felmerülhet bennünk a kérdés: így kell ezt?

    A legnagyobb ajándékot kapjuk Teremtőnktől: Egyszülött Fiát adja értünk – természetes, hogy mi is ajándékozni akarunk. Idei elmélkedésünk tehát az ajándékozást járja körül, hiszen fontos, hogy az ne a szokás hatalmából, hanem ugyanúgy szeretetből fakadjon, mint az, amit mi kaptunk.

    „Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa.” (Mt 24,39)

    Mi azért sejthetjük, hogy valami készül. Érezzük a saját bőrünkön, hogy változik a világ, hogy már nem telik mindarra, mint eddig; hogy erőforrásaink végesek.  Egyre szürreálisabb folytatni azt az erőltetett fényűzést, amit a gazdasági hatalmak ismét már hetek óta próbálnak ránk erőltetni.

    Az ajándékozás öröméről mégsem kell lemondanunk, így belevágunk, hogy megtanuljuk ezt a szokást jó irányba terelni. És miért fog ez heteken keresztül tartani? Íme az első titok: a jó ajándékhoz idő és  elmélyülés kell! Idő, amiből olyan kevés van mostanában, amikor annyi programot csinálunk magunknak, és annyi mindent akarunk előteremteni magunknak, másoknak. Idő, amiből olyan kevés van, hogy begyógyítsuk a sebeket, amit teremtetett világunknak okoztunk. Ha azonban jól csináljuk, és az időt a túlzott fogyasztás körüli pörgéstől vonjuk el, akkor mindez közelebb visz minket a karácsony lelkiségéhez.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Sokszínűség

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal az energiaválság leküzdéséhez kaphatunk új szempontokat.

    Ilyenkor, ősz közepén még gyönyörű, változatos, de már lassan-lassan kopárabbá válik a természet. Aztán később egyre szürkébb lesz, és hiányzik a nyár sokszínűsége. Az élővilág sokszínűsége nemcsak gyönyörködtet, hanem védi is az életet, mint az immunrendszer. Ezért amennyire romboljuk, annyival lesz kisebb a védekező, önszabályozó, önmagát fenntartó képessége. Azaz a sokszínűség önmagában érték, méghozzá az egyik legfontosabb meghatározó jellemzője az életnek, a természetnek.

    Nem ismerünk másik olyan bolygót, ahol a hőmérsékleti viszonyok az élethez mérhetően annyira stabilak maradtak, mint a Földön. Mindezért az erdők, óceánok és a sokszínű élővilág, azaz a Föld szabályozó rendszerei felelősek.

    Fantasztikusan sokszínű az élővilág, a tudósok szerint is már megközelítőleg 8-9 millió egyedi fajt azonosítottak (nem számolva a mikrovilágban már ismert baktérium- és vírusfajokat), és könnyen lehet, hogy ennek a kétszeresét-háromszorosát még fel sem fedezték. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy fajok ezreit nem ismerjük meg, holott most is velünk vannak, mert mielőtt felfedeznénk, elpusztítjuk őket.

  • Hazánkban is elindul a Laudato si’ Animátorprogram

    Hírlevél megjelenés: 
    sze, 2022-10-12 10:06

    A Laudato si’ Movement (LSM) teremtésvédelmi mozgalom a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságával együttműködve azon dolgozik, hogy felhívja a figyelmet a teremtett világ megóvására. Idén Magyarországon is útjára indítjuk a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület koordinálásával a Laudato si’ Animátorprogramot.

    Ennek keretében első ízben szervezünk magyar nyelven Laudato si’-animátorképzést, amelynek célja elősegíteni a helyi katolikus közösségek teremtésvédelmi aktivitását felkészült és elkötelezett animátorok közreműködésével. A foglalkozássorozat olyan felnőtteknek szól, akik meghívást éreznek arra, hogy egyházközségük, közösségeik életét teremtéstudatosabbá formálják, segítsék helyi szinten megvalósítani a szegények és a Föld kiáltására figyelő, kifelé megnyilatkozó egyházat, és közösségében az ökológiai megtérés kovászává váljanak. Különösen ajánljuk a részvételt teremtésvédelmi referenseknek, egyházi és világi közösségvezetőknek, önkénteseknek, pedagógusoknak.
     

    A képzésben részt vevők egy ötalkalmas online kurzus során tudományos és teológiai tudást kapnak az ökológiai megtérés megéléséhez és terjesztéséhez. A foglalkozássorozat előadói és közreműködői neves hazai szakemberek: Ürge-Vorsatz Diana, az IPCC munkacsoportjának alelnöke; Hetesi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense; Mihók Barbara ökológus, mentálhigiénés szakember; Zlinszky János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense; Román Zsuzsa, az EcoOne (Fokoláre Mozgalom) tagja; Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tudományos munkatársa; Hankó Gergely, a Magyar Környezetvédelmi Vállalkozások Szövetségének ügyvezető igazgatója. A programban közreműködik Székely János püspök, Nevelős Gábor SJ, valamint már képzett, hazai Laudato si’-animátorok.
     

    A sorozat résztvevői a képzés végén emléklapot kapnak és meghívást, hogy legyenek a Laudato si’ Mozgalom nagykövetei, és terjesszék a teremtéstudatos életmódot és felfogást környezetükben is, segítsék ebben a helyi közösségeiket, támogassák a plébániájukat. Ennek első lépéseként a képzés végén egy közösségi teremtésvédő projektet (pl. közösségi szemétszedés, helyi teremtésvédelmi foglalkozás, természetben végzett közösségi lelkigyakorlat stb.) kell megvalósítaniuk.
     

    Magyarországon a foglalkozássorozat több helyi partnerszervezettel együttműködésben valósul meg: a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartománnyal, az EcoOne/Fokoláre Mozgalommal, a 72 Tanítvány Mozgalommal, a Szalézi Társasággal, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományával, a Magyar Cserkészszövetséggel. Ők képviselik az Egyház karizmáinak sokszínűségét és gazdagságát, és saját hálózataikban ültetik gyakorlatba a Laudato si’ eszméit.

    A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Veres András püspök a római központú Laudato si’ Movement (LSM) teremtésvédelmi mozgalom delegációjával, Cecilia Dall’Oglioval, az európai programokért felelős igazgatóhelyettessel és Elena Attanasival, az Európáért felelős programkoordinátorral találkozott október 14-én.
     

    A nemzetközi Laudato si’ Mozgalmat teremtésvédelem iránt elkötelezett katolikusok alkotják, akik vallásos emberként egyszerre akarják önmagukat a lelki életben fejleszteni és megélni elkötelezettségüket a klímaigazságosság és a társadalmi igazságosság terén. 2015-ben, a Laudato si’ enciklika megjelenését követően indult a kezdeményezés, akkor még Globális Katolikus Klímamozgalom (GCCM) néven. Napjainkra immár több mint 800 szervezetet és több ezer magánszemélyt fog össze világszerte. 2021-ben Ferenc pápa jóváhagyásával vette fel a Laudato si’ Mozgalom nevet, ezzel is jelezve azt, hogy a klímaválságnál jóval széleskörűbb problémára és egyben annak megoldására fókuszál: az emberiség általános környezeti és társadalmi válságban van, ami morális okokra vezethető vissza.
     

    Az LSM nagyon erősen épít az imára, a spirituális-lelki fejlődésre és feltöltődésre, és a világban tapasztalható válságokra átfogó, erkölcsi alapokon álló válaszokat kezdeményez. Katolikus szempontból mutatja be és értékeli a Földön zajló folyamatokat, azt, hogy mi történik a szegényekkel és az anyafölddel.

    A Mozgalomról a www.laudatosimovement.org oldalon, az animátorképzésről a www.laudatosianimators.org oldalon tudhat meg többet az érdeklődő.
     

    Az első magyar nyelvű Laudato si’ animátorképzésre még lehet jelentkezni a www.laudatosianimators.org/hu/home oldalon október 17-ig.
     

    A program iránt érdeklődők további információkat a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületen keresztül kérhetnek az lsa@naphimnusz.hu e-mail-címen.

    --------------------------------------

    A program a Zöld Út Konzorcium KEHOP-3.1.5-21-2021-00003 sz. “Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” elnevezésű projektje részeként, a Széchenyi 2020 program keretében az Európai Unió támogatásával, a Kohéziós Alap társfinanszírozásával valósul meg.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Magvető havában

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Jó-e az, ahogy a gépesített gazdálkodás korában ma vetünk? Ezen gondolkodhatunk el ezúttal.

    Keresztanyám kiskertjében az idén is kinyílt a vetővirág, ez a kis kora őszi hagymás növény, hogy ragyogó aranysárga virágával emlékeztessen bennünket, itt az ideje a magvetésnek.

    Mennyi előkészület, remény, imádság kísérte évszázadokon át a magvetők munkáját… Mára meg alig pár ember gondja maradt, hogy mikor, hogyan kerül a földbe az őszi gabona vetőmagja.

    Mi már talán a példázatokat sem értjük igazán, amelyek oly nagy számban sorakoznak a Szentírásban a magvetéssel, a konkollyal, az aratással kapcsolatban. De a képek szemléletes szépsége ma is elmélkedésre biztat.

    „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Jöttek az égi madarak, és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég a föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.” (Mt 13,3)

    Andrásfalván egykor a székely gazdák a vetés után így fohászkodtak: „Édes jó Atyám, áldd meg és szenteld meg, hogy jusson minden szegénynek és az ég madarainak is belőle!”

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Grenelle

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Napjaink problémái sokszor háttérbe szorítják a jövő nehézségeit, pedig most már végképp mindenki számára nyilvánvalóan látszik, hogy környezetünk ügyében nagyon szükséges lenne a közmegegyezés. Méghozzá most és itthon.

    Grenelle Párizs egy forgalmas utcája, a Grenelle nevet viselő negyedben. Ebben az utcában található a munkaügyekért felelős minisztérium, amely már 1968-ban a párizsi diáktüntetések és a nagy országos sztrájkok idején is ugyanezt a funkciót látta el. Az úgynevezett grenelle-i megállapodás (amelyet a Munkaügyi Minisztériumban írtak alá) adott lehetőséget az 1968-as tavaszi események békés lezárására. Az akkori Pompidou-kormány és a szakszervezetek között megkötött egyezmény többek között béremelést, a szakszervezeti jogok bővítését, a munkaidő és a nyugdíjkorhatár csökkentését, a családi pótlék és az öregségi járulékok emelését tartalmazta. A megállapodásoknak köszönhetően a sztrájkok szép lassan kifulladtak.

    A „Grenelle” a franciák számára a mai napig a megegyezés legújabb kori szinonimája. Éppen ezért lett 2007-ben a környezeti témákban kezdeményezett nagy megegyezésnek is „Grenelle de l’environnement” az elnevezése (a környezetvédelem Grenelle-megállapodása). Hat munkacsoport – amelyek a központi kormányzat, a helyi önkormányzatok, a munkáltatói szervezetek, valamint a szakszervezetek és a nem kormányzati szervezetek képviselőiből álltak – azért ülésezett 2007 nyarán, hogy megvitassák az éghajlatváltozás és az energia, a biológiai sokféleség és a természeti erőforrások, az egészség és a környezet, az ökológiai demokrácia, a fenntartható termelés és fogyasztás követendő gyakorlatait, valamint a kapcsolódó foglalkoztatási és versenyképességi kérdéseket. A javaslatok 2007. szeptember 27-ére elkészültek, és ezek alapján október végétől már húsz konkrét intézkedés is elindult. Biztosan állítható, hogy a megállapodás is sikeres volt, és azonnali akciókat eredményezett.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Földanya hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. A közbeszédben soha ennyi szenvedélyes vitát nem hallottunk az erdőkről, a vízgazdálkodásról, a termőföldek állapotáról, mint az utóbbi hetekben. Vajon jelenti ez a hozzáállásunk valódi megváltozását? – gondolkodtat el szerzőnk.

    „Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
    ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
    ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk.”
    (Szent Ferenc: Naphimnusz, Dsida Jenő fordítása)

    Szeptember elseje Ferenc pápa kezdeményezésére már évek óta a teremtett világ védelmének imanapja, és talán nem véletlen, hogy ez a dátum éppen a Földanya havába esik.

    A hagyományban most éljük a „két asszony napja közti” időszakot, ami augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepével kezdődik, és szeptember 8-án, Kisasszony napjával zárul. Lassan enyhül a forróság, a hosszabbodó éjszakák után a hajnali harmat újra zöld fűszálakat csalogat elő a sárguló gyepből, a napsugarak már nem égetnek, egyre inkább oldalról sütnek át a lombokon, átragyognak a kertek virágain, és alig észrevehető, ahogy a nyárból visszavonhatatlanul az őszbe vált a természeti világ. Régen a gondos gazdasszonyok ilyenkor újra megültették a kotlósokat, hogy karácsonyra legyen az ünnepi asztalra rántani való csirke, nagytakarítást tartottak, átszellőztették az ágyneműt, a téli ruhákat.

    Különös, hogy ezt a varázslatos időszakot a magyar néphagyományban két Mária-ünnep határolja!

    Nagyboldogasszony napjával lezárul sok növény maghozása, megérik, magvakba, hagymákba, gumókba záródik az Élet, valóban, szinte „elszenderül” a nyári kert. Kisasszony napjával pedig újra megindul a sarjadás, megpattannak a dióburkok, hullik az érett termés, a liliom előbújik földalatti rejtekéből, szétteríti pompás levélüstökét, és friss zöldjével mintha már a tavaszi újjászületést idézné meg!

Oldalak