• Teremtésvédelmi kalendárium – Óceáni lengéscsillapító

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal arról ír a legújabb kutatási eredményeket ismertetve szakértőnk, hogy az eddig nagy éghajlati stabilizálónak tűnő óceánok is kezdik elveszteni az erejüket.

    Évről évre többet tudunk a természetet alakító folyamatokról. És szinte hónapról hónapra újabb és újabb kutatási eredményeket olvashatunk arról, hogy milyen hatással van az emberiség ezekre az évmilliárdok alatt kialakult, az életet globális léptékben stabilizáló természeti rendszerekre. Ebben a rovatban is írtunk már az óceánokat és élővilágukat veszélyeztető műanyagszennyezésről, az óceánok savasodásáról, a túlhalászás káros következményeiről. Most a világtengerek, óceánok stabilizáló hatásainak gyengüléséről született újabb kutatási eredmény.

    Ahogy az éghajlat is változik, a világ vizei is változnak, és a kialakuló rendellenességek nemcsak az óceán hőmérsékletében, hanem a szerkezetében, az áramlataiban és még színében is megmutatkoznak. Az éghajlat és az óceánok tulajdonságainak megváltozása egymásra is hatással vannak.

    Eddig biztosak lehettünk abban, hogy az óceánoknak robusztus csillapító hatásuk van, de úgy tűnik, hogy ennek is megvannak a határai, sőt gyengülni látszik az óceáni „lengéscsillapító”.

    A változások következménye, hogy az óceánok normálisan stabil környezete egyre változékonyabbá és ezért kiszámíthatatlanabbá válik. Hui Shi, a kaliforniai petalumai Farallon Intézet kutatója és szerzőtársai idén májusban megjelent cikkükben azzal a hasonlattal éltek, hogy „mintha az óceán elveszítené az emlékezetét”. Azt írják, hogy „az óceáni memória, az óceáni állapotok fennmaradása az időjárási időskálákon túl a stabilitás és kiszámíthatóság, a globális éghajlati rendszer egyik meghatározó forrása”. A szerzők megmutatják, hogy a következő évtizedekben az óceánok memóriája, azaz a tengerfelszíni-légköri hőmérsékleti anomáliák a Föld nagy részén évről évre folyamatosan csökkenni fognak.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Áldás hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. A magától termő és a kizsigerelt föld különbségéről gondolkoztat el ma irodalmi vénájú állandó szerzőnk, aki reményt ad, hogy még ma is van esély a földi élet megváltoztatására. Csak nem mindegy, hogyan közelítünk a búzamezőkhöz...

    „…Amikor a nap vörös szeme végigpislog a búzamezők felett, hol a hajnali szélben lágy hullámzással zizegnek a kalászok, az első kaszás megemeli kalapját.

    – Na, Jézus nevében! – és a kasza ősrégi mozdulattal meglendül a levegőben.

    Az ispán ezt a kaszavágást soha nem mulasztja el. Tudja jól, hogy utána gyötrelmes, nehéz munka következik, de ez az első vágás olyan, mint a »Veni Sancte«, és az utolsó olyan, mint a „Te Deum«.

    És sokszor gondol arra, hogy erre a néma ünnepre miért nem jön ki az uraság? Hát neki csak számok kellenek? Mázsák, vagonok és pengők?

    Ha hajnalonként felért a dombtetőre – hol az erdő zöld szegélye lágyan ölelte körül ezt a pusztát –, tele lett a szíve ragyogással, és úgy érezte, a föld szeretete nagyobb a birtoklásánál. Nem a telekkönyvre gondolt, hanem a hullámzó vetésekre, és a munka, a fáradtság, az eredmények mögött a föld meleg lüktetését érezte…”

    (Fekete István: Gyeplő nélkül)

    Jó száz évvel ezelőtt így kezdődött az aratás Magyarországon… Fekete István önéletrajzi elemekkel átszőtt csodálatos regényéből a korabeli mezőgazdálkodásról is sok mindent megtudhatunk. Milyen közel volt még akkor egymáshoz a termőföld és a vele dolgozó ember! A nagy dunántúli uradalomban az aratás embert próbáló munkáját végző summások, az akkori idők „vendégmunkásai” az egész éves kenyérnekvalót keresték meg ezekben a hetekben. Igaz, a föld, amin dolgoztak, nem volt a tulajdonuk, mégis érezték, hogy megtartja, táplálja őket családostól, ha alázattal és kemény munkával megszolgálnak érte. Igen, valóban áldást jelentett minden esztendőben a kenyérgabona beérése!

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Visszafordíthatatlanul megváltozott...

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Címünk elég sokatmondó: negatív, de sajnos nagyon is valós látleletet ad állandó szerzőnk.

    Végérvényesen és visszafordíthatatlanul megváltozott földünk éghajlata. Változások észlelhetők az úgynevezett nagy földi légkörzés apróbb mintázataiban, változott a területre és évszakokra jellemző szinoptikus helyzetek aránya és intenzitása. Az előbbiekből adódóan változott egy-egy nagyobb térségre lehullott csapadékmennyiség és annak időbeli eloszlása, a száraz-aszályos időszakok vagy akár az árvizek előfordulásának gyakorisága. Változott a nyári és a hőségnapok, a fagyos és téli napok száma. Mindezek erősen összefüggenek a föld energetikai mérlegében történő apró változásokkal. A változás okozója a természetes folyamatok mellett (például napállandó változása, természetes ciklusok) nagyrészt az emberi tevékenység, azaz az üvegházhatású gázok még mindig növekvő kibocsátása, valamint a földfelszín fényvisszaverő képességének (albedójának) megváltoztatása. A károsanyag-kibocsátás csökkentésére vannak tervek és elért eredmények is, de utóbbiak hosszú évtizedek múlva jelentkezhetnek. Az albedó megváltozása ellen, ideértve az épített környezetet, a mezőgazdasági területeket is, kevesebbet tudunk tenni. A változást valamelyest lehet lassítani, ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy erősödni fog, éppen ezért sokkal inkább az alkalmazkodásra kell készülnünk.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Napisten hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Most a nyári napfordulón és a természet életciklusán merenghetünk el irodalmi vénájú szerzőnk segítségével.

    Lassú tűzzel guruló Nap,
    gabonával vemhes hónap
    templomában áldozópap!

    Mit tudsz a tűnő örömről,
    ami a rügyön dörömböl,
    hőt-hűst váltó légbe bömböl?…

    (Weöres Sándor: Himnusz a Naphoz)

    Júniusban a külső fény még sokáig növekszik, de a május üde zöldje lassan már elmélyül, megkeményednek a levelek, fásodni kezdenek az idei új hajtások. Még előttünk van a két legforróbb nyári hónap, de ahogy közeleg a napforduló, már érezhetően lassul a terjeszkedés lendülete. A növekedésnek időben és térben láthatóan korlátai vannak. Valóban csak „tűnő öröm” volt az élők világában a varázslatos tavaszi megújulás?

    A régi rómaiak Plinius leírása szerint nagy jelentőséget tulajdonítottak a nyári napfordulónak: „Ettől kezdve már itt az ideje, hogy leszedjük vagy összegyűjtsük az egymás után érő különféle terményeket, és hogy előkészüljünk a dühöngő hideg télre. Ezért illett a Természethez, hogy ezt a sorsdöntő pillanatot kétségtelen jelek révén hozza tudomásunkra. Ezeket a jeleket maguknak a gazdáknak a kezébe adta. Megparancsolta, hogy a levelek azon a napon forduljanak meg, jeléül annak, hogy az égitest befejezte útját… Ha nem is érted az égitestek mozgását, de általam ismered az égi jeleket. A fülednek is adok jelet: figyeld csak a vadgalamb búgását, és gondolj arra, a nyári napforduló már elmúlt, ha a vadgalambot fészkén ülni látod.” (Plinius: A természet históriája)

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Energiaközösségek

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal az európai energiaválság lehetséges itthoni hatásaival foglalkozik, de egy kicsit más szempontból, mint ahogyan azt megszokhattuk.

    A kőolaj, a földgáz, illetve a villamos energia mint másodlagos energiahordozó elterjedésével a 20. században elindultunk a centralizált energiarendszerek irányába. Egyrészt koncentrálódott az energiahordozók kitermelése, egyúttal a villamosenergia-termelés is, másrészt nagy átviteli hálózatokon keresztül jutott el az energia a fogyasztókhoz. A tulajdonosi struktúra is egyre inkább koncentrálódott, egyre nagyobb energetikai cégek lettek az egyeduralkodók, amelyek nem igazán engedtek teret az egyéni, közösségi kezdeményezéseknek.

    Az 1970-es évek (1973, 1979) olajválságai, majd a csernobili, és 25 évre rá a fukusimai nukleáris katasztrófa felerősítették az energiaellátási autonómiára való törekvések decentralizációs folyamatait. Gomba módra szaporodtak Nyugat-Európában az energiaszövetkezetek, a saját fogyasztásra is termelő úgynevezett termelő-fogyasztó (angol képzett szóösszetétellel „prosumer”), illetve egyéb közösségi energiatermelési formák.

    Az utóbbi évtizedekben egy új energiatermelési és -felhasználási forma kezd nagyon lassan terjedni, amit összefoglaló névvel „energiaközösségeknek” neveznek. Ez a folyamat leginkább a megújuló energiák egyre bővülő hasznosításának és az infokommunikációs technológiák fejlődésének segítségével egy decentralizált, a 21. századot egyre jobban jellemző energiarendszer kialakulása felé vezet. Emellett következménye lehet az energetikai közösségi döntések szerepének növekedése.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Ígéret hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ma azt a kérdést tehetjük fel: hol talál ma menedékre Bodza anyóka, Kamilla kisasszony?

    A május az ígéret hava a régi kalendáriumokban. Ez bizonyára megint a búzára vonatkozik elsősorban, hiszen ilyenkor már látszik, hogyan vészelte át a tél hidegét, a tavaszi szárazságot, sejteni lehet, hogy milyen termés ígérkezik; de mennyi baj érheti még az aratásig a gabonákat… A gyümölcsfákon is szépen mutatkoznak a terméskezdemények, de hol van még az első nyári alma, az árpával érő körte, a korai, apró cseresznye? Még a földieper is csak óvatosan színesedő terméseivel ígérgeti csodálatos zamatát a szabadföldön.

    Van viszont jó néhány kedves vadon termő gyógynövényünk, melyeknek a gyűjtögetése hamarosan megkezdődik, éppen most, amikor a legszebb virágzásban vannak. Az a különös bennük, hogy majd jó fél év múlva, a téli megfázások idején lesz rájuk szükség, hiszen melegítő, izzasztó, köhögéscsillapító hatásúak. Igen, titokzatos módon mintha ezeknek a ragyogóan fényes, langyos májusi napoknak az erejét őriznék meg számunkra… Szedegetésük, szárításuk heteken át tart, és az illatuk bejárja az egész házat. Lassan tele lesz minden asztal, a szekrények teteje, tálcákon, papíron még a kamilla szárad, a bodzának egy egész abrosz kell, és már nyílik sorban a kakukkfű is.

    De ez nem szüretelés, nem is aratás, hanem mértéktartó, átgondolt gyűjtögetés, hiszen a bokron hagyott bodzavirágból lesz a gyümölcs, amiből ősszel még lekvár is lehet, és a madarakkal is osztozunk rajta; a kamilla a magját elszórva tud csak jövőre újra megjelenni, a kakukkfű apró kis bokrai pedig úgy tudnak megújulva tovább hajtani, bokrosodni, ha nem vágjuk le a virágzó szárakat egészen a fás részekig! Igen, gyógynövényt gyűjteni csak „fenntartható” módon szabad, hiszen jövőre is szeretnénk őket ugyanott megtalálni, másoknak is hagyhatunk belőle, ezért elég csak annyit elvinni, amit egy év alatt felhasználunk.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Bio-e a bioüzemanyag?

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a közlekedési eszközeink által fogyasztott élelmiszereknek eredünk nyomába.

    Áprilisban lassan eleredt az eső, némileg mérsékelve a csapadékhiányt, amely tavaly ősz eleje óta kialakult. Nem múlt el az aszály, amely különösen a nyári növények (például a mostanában elvetett kukorica és napraforgó) számára még az Alföld déli, keleti, délkeleti részén és a Szigetközben is súlyos méreteket öltött. Talán még a májusi esők segíthetik a talajok vízellátottságát. De vajon mi lesz a sok-sok kukoricából és napraforgóból? Nem mindből lesz élelmiszer, egy részéből például üzemanyagot állítanak elő.

    Az utóbbi években sokat hallottunk az úgynevezett bioetanolgyártás és a kukorica kapcsolatáról. A közkeletű meghatározás szerint a bioetanol egy olyan üzemanyag, amelyet biológiailag „megújuló energiaforrások”, azaz növények felhasználásával nyernek. Mi az az etanol? Az etanol etil-alkohol. És mitől „bio” a bioetanol?!

    A „bio” szócska, amelyet az EU-s jogszabályokból vettünk át, talán valamelyest félrevezető, mert olyan kontextusba helyezi az alkoholt mint üzemanyagot, mintha ökológiai, fenntarthatósági szempontból is teljesen rendjén lenne. Ezek az úgynevezett első generációs üzemanyagok, amelyek az etanolt tekintve az élelmiszernövény terméséből készülnek. Cukrosítás, erjesztés, desztillálás útján lesz a növényből alkohol. Szigorúan véve csak akkor lehetne „bio” az etanol, azaz az etil-alkohol, ha pihentetett talajban, organikus, vegyszermentes eljárással termesztett növényi kultúrából (például biokukorica, biobúza, biocukorrépa, bioburgonya) származik az alkohol, azaz az etanol. Az amerikai whiskyt sem nevezzük „biónak”, amelyet az USA-ban kukoricából készítenek.

  • Staféta

    Föld. Sokaknak sokfélét jelentő szó. A csillagásznak egy kőzetbolygót, egy biológusnak az élet hordozóját, egy földművesnek a termést adó talajt, a hazatérő hajósnak a hála forrását.

    Föld. Életünk színtere. Az a közeg, ahol elődeink, utódaink napjaink zajlanak, saját álmaink születnek és foszlanak semmivé, ahol a sikerek, kudarcok, de a remény is megszületik. Ahol háború, de béke is lehet. Ahol kezet emelhetünk, de kezet is nyújthatunk. Lépéseink, lélegzetünk, érintéseink és rácsodálkozásaink leggyönyörűbb díszlete. Ami a messzejáró űrszondáról már csak egy kék pötty a fekete semmiben...

    Föld. Ahol hangyabolyként nyüzsögnek Isten teremtményei, s ezek közül egy a tudás kegyelmével felvértezve képes ennek kimondhatatlan különlegességét, egyediségét, csodálatosságát, de törékenységét is felfogni, megérteni és megélni.

    Föld. Amelynek teremtményei dupla ajándékot kaptak az Atyától: a kék-zöld planétát otthonukként, és az Istenembert. Mert ez a Kék Pötty a fekete Univerzumban Istennek annyira fontos, hogy kimondhatatlan szépségén, vizein, erdein, felhőin és levegőóceánján, fáin és virágain, szikláin és gleccserein, tengerei dübörgésén és szellői susogásán, perzselő sivatagán és hajnali napfényének melengető érintésén, kiadós monszunjain és csillogó harmatcseppjein túl – mintha mindez nem lenne elegendő – Megváltót is küldött ide. Megváltót, hogy ne csak a szemünknek legyen gyógyító balzsama Isten Kék Világa, hanem a lelkünknek is. Megváltót: a Mindent egy porszemnyi semmiségre. Mert szereti. Mert ennyire szereti. 

    Föld. Látjuk-e otthonunkat úgy, ahogy az Atya látja? Látjuk-e drágaköveit? Látjuk-e, ha már nem csillognak annyira? Észrevesszük-e, ha egyiket-másikat elveszítjük? Észrevesszük-e, hogy ajándékba kaptuk, és tovább kell adnunk? Észrevesszük-e, hogy felelősek vagyunk érte is?

    Föld. Staféta egy hosszú távú szeretetfutásban. Enyém, tied, övé. Tegnap, ma, holnap. Átadod?

     

    2009-ben Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSZ április 22-ét a „Földanya Nemzetközi Napjá”-vá nyilvánította. Magyarországon 1990 óta rendezik meg.

     

     

    Halupka Gábor

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Szelek hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Nagypénteki hangulatú, de a feltámadásba vetett reményt hirdető írást olvashatnak szakértőnktől.

    „Áldjon, én Uram, a mi öcsénk, a Szél,
    s az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús Idő
    kik által éltetsz mindent, ami él.”
    (Szent Ferenc: Naphimnusz – Dsida Jenő fordítása)

    Április a régi hagyományban a Szelek hava elnevezést kapta, és az idén tényleg megtapasztaltuk az aszályos, száraz tél után, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva az időjárás szélsőséges változásainak. Igen, a szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és merre tart… illetve a mai ember úgy gondolja, elég „felmenni” a világhálóra, és a magasból rögtön látjuk, hogy a hatalmas áramlások merre vonulnak, hoznak-e végre esőt a földekre, és kisöprik-e a városok levegőjéből a veszélyes, szennyezett levegőt.

    Abból a magasságból nézve úgy tűnik, nincs befolyásunk rá, hogy mi is történik a légkörben, elképzelhetetlen, hogy az emberi tevékenységnek bármi közvetlen hatása lehetne a földi hőmérséklet folyamatos emelkedésére, az áramlások irányának megváltozására. Ha pedig tőlünk függetlenek ezek a változások, akkor felelősségünk sincs benne…

  • Ifjúsági teremtésvédelmi keresztút

    Ez a keresztút az ifjúságot igyekszik megszólítani. Azokra a fogyasztásaikra, fogyasztásainkra hívja fel a figyelmet, melyek sokszor tudatlanságunk, tájékozatlanságunk miatt okoznak Földünknek sebeket, testvéreink életét nyomorítják meg és teszik lehetetlenné.

Oldalak