2015 januárjában – néhány hónappal a Laudato Si’ enciklika megjelenése és a Párizsi Klímacsúcs előtt – a Fülöp-szigeteken 17 egyházi és világi szervezet valamint 12 egyházi vezető megalapította a Globális Katolikus Klímamozgalmat (mai nevén Laudato Si’ Mozgalom). A Mozgalom rendkívül gyorsan növekedett, és napjainkra immár több mint 800 szervezetet és több ezer magánszemélyt fog össze világszerte. 2021-ben Ferenc Pápa jóváhagyásával vette fel a Laudato Si’ Mozgalom nevet, ezzel is jelezve azt, hogy a klímaválságnál jóval széleskörűbb problémára és egyben annak megoldására fókuszál: az emberiség általános környezeti és társadalmi válságban van, aminek okai morális válságban keresendők.

A Laudato Si’ Mozgalmat teremtésvédelem iránt elkötelezett katolikusok alkotják: ők azok, akik vallásos emberként egyszerre akarják önmagukat a lelki életben fejleszteni és megélni elkötelezettségüket a klímaigazságosság és a társadalmi igazságosság terén. Az LSM több egyszerű klímamozgalomnál: átfogó ökológia szükségességét hirdeti. Nagyon erősen épít az imára, a spirituális-lelki fejlődésre és feltöltődésre, és a világban tapasztalható válságokra átfogó, erkölcsi alapokon álló válaszokat kezdeményez. Katolikus szempontból mutatja be és értékeli a bolygónkon zajló folyamatokat, azt, hogy mi történik a szegényekkel és az Anyafölddel.

Az LSM három oszlopa az ima, az ökológiai megtérés és – a társadalomba kilépve - a Föld sóhajának és a szegények sóhajának prófétai képviselete. Megalakulása óta számos konkrét kezdeményezést indított el világszerte: például a katolikus egyházban minden szinten arra buzdítja a vezetőket, hogy ne fosszilis energiacégek részvényeibe fektessenek be. Az LSM Laudato si’-animátorképző programja a helyi katolikus közösségeket célozza. A képzésben részt vevők egy négyalkalmas online kurzus folyamán tudományos és teológiai tudást kapnak az ökológiai megtérés megéléséhez és terjesztéséhez, majd meghívjuk őket, hogy legyenek a Mozgalom nagykövetei és terjesszék ezt az életmódot és -felfogást szűkebb-tágabb környezetükben is. Vagyis csökkentsék a karbonlábnyomukat, segítsék ebben a helyi közösségeiket, támogassák a plébániájukat, hogy azok zöldebbek legyenek. Ennek első lépéseként a képzés végén egy közösségi teremtésvédő projektet (pl. közösségi szemétszedés, természetben végzett közösségi lelkigyakorlat, stb.) kell megvalósítaniuk.

A Mozgalomról a www.laudatosimovement.org oldalon, az animátorképzésről a www.laudatosianimators.org oldalon tudhat meg többet az érdeklődő.

A Laudato si’-animátorképzést az idei évig nemzetközi szervezés keretében idegen nyelvekenn lehetett elvégezni. 2022-ben a Laudato Si Movement, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas In Veritate Bizottsága és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Közhasznú Egyesület együttműködésében elindul a foglalkozássorozat magyar nyelven is. A képzésre a nyitott jelentkezést várhatóan novemberben hirdetjük majd meg, mivel az első sorozat próba jelleggel 2022 őszén meghívott résztvevőkkel indul. 

Magyarországon a foglalkozássorozat a helyi partnereinkkel együttműködésben valósul meg: a Ferencesekkel, az EcoOne/Fokoláre Mozgalommal a 72 Tanítvány Mozgalommal, a Szalézi Szerzetesrenddel, Jezsuita Szerzetesrenddel, a Magyar Cserkészszövetséggel. Partnereink képviselik az Egyház karizmáinak sokszínűségét és gazdagságát, és saját hálózataikban ültetik gyakorlatba a Laudato si' eszméit.

Alább a képzést korábban már elvégzett magyar testvérek tapasztalatait osztjuk meg.

Mit kaptál a képzéstől?

"Nemzetközi/globális kitekintést, jó példákat hallottam, láttam. Magabiztos egyházi/teremtésvédelmi tudást kaptam. Megéltem, tapasztaltam, hogy a világ másik felén is "küzdenek" a közösség szervezéssel, ökológiai megtéréssel stb." (Nemes Gábor)

"Az enciklika új szemszögből és aspektusból való megvizsgálásának lehetőségét egy profi nemzetközi csapattal. Gyakorlatorientált szituációs gyakorlatokat, melyek attól váltak igazán érdekessé, hogy a világ másik oldalán élő animátorokkal oszthattam meg gondolataimat, észrevételeimet és tapasztalataimat a teremtésvédelem terén." (Gyöngy Ádám)

"Többek között kitekintést, megerősítést, reményt. Kitekintést a teremtésvédelem nemzetközi szintjére – jó látni, hogy mennyien és milyen sok helyen foglalkoznak vele. Megerősítést, hogy fontos dolog – „nem valami szabadon választott feladat”. A remény: nagyon régóta foglalkozom környezeti/fenntarthatóságra neveléssel és meglehetősen szélmalomharcnak tűnik… Abban is megerősödtem, hogy Isten segítsége nélkül nem állíthatjuk meg azt, amit elrontottunk (de vele igen), és persze szükség van arra is, hogy a saját részünket beletegyük." (Neumayer Éva)

Miért érdemes másoknak is Laudato si’ animátorrá válni?
     
"Tárgyi tudást szerezhetnek (klima, öko, bio-élet megismerése, körforgásos gazdaság)jó csapatban, hasonló érdeklődésű emberekkel. És segítség a helyi ügyek (pl. plébánia) életére nézve." (N. G.)

"Kiváló csapatok jöhetnek létre olyan tenni akaró, motivált és céltudatos emberekkel, akik hasonló fogékonyságot és érdeklődést mutatnak a teremtett világ megóvása és gyógyítása területén, mint mi magunk is."(Gy. Á.)

"A Laudato Si önmagában is inspiráló olvasmány, közösen, avatott vezetőkkel feldolgozva pedig új megvilágításba kerülhet. Nagyon sokat lehet tanulni, fejlődni a képzés szemléletéből: az ima, az elcsendesedés, a szemlélődés (a természetben) ugyanolyan fontos, mint hogy aktívan cselekedjünk is és másokat lelkesítsünk."
(N. É.)

„Nekem azért volt "hasznos" a képzés, mert megerősített hitemben, amiben másokkal osztozom, többek közt a tenni akarásban, segítség volt egymás lelkesedésében osztozni, felismerni,hogy egymás tehetségeire és részvételére mindenütt szükség van, és abban támogatott, hogy az összefogásnak mekkora ereje van. Ahogy a pápa is említi az enciklikában, én is szeretem a jó oldalról közelíteni a válságokat.

 ...az ember még mindig képes a pozitív beavatkozásra. Mivel arra teremtetett, hogy szeressen, lehetőségeinek határai között szükségképpen nagylelkűségről, szolidaritásról és gondoskodásról árulkodó gesztusok fakadnak....
 (LS 58)” (Jager Eszter)

A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal hálát adunk, hogy itt, Magyarországon van kenyér, amit ehetünk, még ha az aszály a mi életünkben is látható, sőt félelmetes módon jelen van.

A hírek szerint megint lesz itthon elegendő hazai kenyérgabona a következő esztendőre. Évtizedek óta így van már Magyarországon, megszoktuk, minden augusztusban ezt halljuk, és talán bele se gondolunk, hogy szerte a világon ez ma már nem is annyira természetes… Igaz, bizonyára drágább is lesz a kenyér, de talán éppen ezért újra jobban értékeljük, és megbecsüljük még akkor is, ha már nem egészen friss, kicsit megszikkadt.

De ha az alföldi kukoricatáblák siralmas állapotára, a száradó napraforgóra tekintünk, mély aggodalom tölti el a szívünket. „Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tűz a puszta legelőit, fölperzselte a láng a mező minden fáját. Hozzád kiáltanak a mező vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tűz a puszta legelőit.” (Jo 1,19)

Az aszály hatalmas károkat okoz idén a mezőgazdaságban, és nem is sejtjük, mi lesz jövőre. Ez most egy félelmetes folyamat kezdete, valóban az éghajlat visszafordíthatatlan változása, vagy csak egy kivételesen rossz esztendő?

Az alkalmazkodás lehetőségeit keressük, termesszünk más fajtákat, olyan növényeket, melyek jobban elviselik a szárazságot, a nyári forróságot, a késő tavaszi fagyokat? Becsüljük meg jobban a tavaszi áradások ajándékát, és a kizsigerelt szántóföldek egy részét adjuk vissza a hagyományos vízgazdálkodásnak, legelőt, ártéri gyümölcsöst, galériaerdőket telepítsünk újra a folyók mentén? Sürgető kérdések, de mi lenne a jó válasz?

A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal arról ír a legújabb kutatási eredményeket ismertetve szakértőnk, hogy az eddig nagy éghajlati stabilizálónak tűnő óceánok is kezdik elveszteni az erejüket.

Évről évre többet tudunk a természetet alakító folyamatokról. És szinte hónapról hónapra újabb és újabb kutatási eredményeket olvashatunk arról, hogy milyen hatással van az emberiség ezekre az évmilliárdok alatt kialakult, az életet globális léptékben stabilizáló természeti rendszerekre. Ebben a rovatban is írtunk már az óceánokat és élővilágukat veszélyeztető műanyagszennyezésről, az óceánok savasodásáról, a túlhalászás káros következményeiről. Most a világtengerek, óceánok stabilizáló hatásainak gyengüléséről született újabb kutatási eredmény.

Ahogy az éghajlat is változik, a világ vizei is változnak, és a kialakuló rendellenességek nemcsak az óceán hőmérsékletében, hanem a szerkezetében, az áramlataiban és még színében is megmutatkoznak. Az éghajlat és az óceánok tulajdonságainak megváltozása egymásra is hatással vannak.

Eddig biztosak lehettünk abban, hogy az óceánoknak robusztus csillapító hatásuk van, de úgy tűnik, hogy ennek is megvannak a határai, sőt gyengülni látszik az óceáni „lengéscsillapító”.

A változások következménye, hogy az óceánok normálisan stabil környezete egyre változékonyabbá és ezért kiszámíthatatlanabbá válik. Hui Shi, a kaliforniai petalumai Farallon Intézet kutatója és szerzőtársai idén májusban megjelent cikkükben azzal a hasonlattal éltek, hogy „mintha az óceán elveszítené az emlékezetét”. Azt írják, hogy „az óceáni memória, az óceáni állapotok fennmaradása az időjárási időskálákon túl a stabilitás és kiszámíthatóság, a globális éghajlati rendszer egyik meghatározó forrása”. A szerzők megmutatják, hogy a következő évtizedekben az óceánok memóriája, azaz a tengerfelszíni-légköri hőmérsékleti anomáliák a Föld nagy részén évről évre folyamatosan csökkenni fognak.