Tanulmányok, cikkek

  • A jó ajándékhoz idő kell

    Advent 2022 - 1 rész

    2022 adventjének elmélkedéseit Réffy Júlia írta. Alább az első heti rész olvasható.

    „Éljünk becsületesen, amint az a nappalhoz illik, ne lakmározva és részegeskedve, ne kicsapongásban és érzékiségben” mondja Pál (Róm 13,13) .

    Böjti időszak kezdődik, és a teremtett világ egyre jobban igényli, hogy ezekben az időszakokban tanuljuk a lemondást, az elmélyülést. De nézzünk magunkba: tényleg erről szól számunkra az advent? Gondolataink nem a sütés-főzés, ajándékozás, takarítás, dekorálás körül forognak állandóan? Holott pontosan tudjuk, hogy a karácsony nem erről szól. Mennyit bosszankodunk azon, hogy elanyagiasodott a világ, de amint a gyakorlatra kerül sor, egy jottányit sem engedünk a saját anyagiasságunkból, a saját szokásainkból.

    „A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek.” (Mt 24,38)

    Szokások. Rabjaik vagyunk, nem látunk benne semmi rosszat. Sokszor döntéseink meghozatalakor is az a végső érv: így szokás. Hogy jó szokás-e vagy rossz szokás? Talán ideje lenne átgondolni, mi van a szokások mögött. Amikor a plázákban hömpölygő tömege,t, körülöttük füstölgő dugót nézzük, vagy amikor a csúcsforgalomban vészvillogóval a járó motorú kiszállító-autókból szedik elő a több négyzetméter nejlonba csomagolt árukat, felmerülhet bennünk a kérdés: így kell ezt?

    A legnagyobb ajándékot kapjuk Teremtőnktől: Egyszülött Fiát adja értünk – természetes, hogy mi is ajándékozni akarunk. Idei elmélkedésünk tehát az ajándékozást járja körül, hiszen fontos, hogy az ne a szokás hatalmából, hanem ugyanúgy szeretetből fakadjon, mint az, amit mi kaptunk.

    „Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa.” (Mt 24,39)

    Mi azért sejthetjük, hogy valami készül. Érezzük a saját bőrünkön, hogy változik a világ, hogy már nem telik mindarra, mint eddig; hogy erőforrásaink végesek.  Egyre szürreálisabb folytatni azt az erőltetett fényűzést, amit a gazdasági hatalmak ismét már hetek óta próbálnak ránk erőltetni.

    Az ajándékozás öröméről mégsem kell lemondanunk, így belevágunk, hogy megtanuljuk ezt a szokást jó irányba terelni. És miért fog ez heteken keresztül tartani? Íme az első titok: a jó ajándékhoz idő és  elmélyülés kell! Idő, amiből olyan kevés van mostanában, amikor annyi programot csinálunk magunknak, és annyi mindent akarunk előteremteni magunknak, másoknak. Idő, amiből olyan kevés van, hogy begyógyítsuk a sebeket, amit teremtetett világunknak okoztunk. Ha azonban jól csináljuk, és az időt a túlzott fogyasztás körüli pörgéstől vonjuk el, akkor mindez közelebb visz minket a karácsony lelkiségéhez.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Sokszínűség

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal az energiaválság leküzdéséhez kaphatunk új szempontokat.

    Ilyenkor, ősz közepén még gyönyörű, változatos, de már lassan-lassan kopárabbá válik a természet. Aztán később egyre szürkébb lesz, és hiányzik a nyár sokszínűsége. Az élővilág sokszínűsége nemcsak gyönyörködtet, hanem védi is az életet, mint az immunrendszer. Ezért amennyire romboljuk, annyival lesz kisebb a védekező, önszabályozó, önmagát fenntartó képessége. Azaz a sokszínűség önmagában érték, méghozzá az egyik legfontosabb meghatározó jellemzője az életnek, a természetnek.

    Nem ismerünk másik olyan bolygót, ahol a hőmérsékleti viszonyok az élethez mérhetően annyira stabilak maradtak, mint a Földön. Mindezért az erdők, óceánok és a sokszínű élővilág, azaz a Föld szabályozó rendszerei felelősek.

    Fantasztikusan sokszínű az élővilág, a tudósok szerint is már megközelítőleg 8-9 millió egyedi fajt azonosítottak (nem számolva a mikrovilágban már ismert baktérium- és vírusfajokat), és könnyen lehet, hogy ennek a kétszeresét-háromszorosát még fel sem fedezték. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy fajok ezreit nem ismerjük meg, holott most is velünk vannak, mert mielőtt felfedeznénk, elpusztítjuk őket.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Magvető havában

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Jó-e az, ahogy a gépesített gazdálkodás korában ma vetünk? Ezen gondolkodhatunk el ezúttal.

    Keresztanyám kiskertjében az idén is kinyílt a vetővirág, ez a kis kora őszi hagymás növény, hogy ragyogó aranysárga virágával emlékeztessen bennünket, itt az ideje a magvetésnek.

    Mennyi előkészület, remény, imádság kísérte évszázadokon át a magvetők munkáját… Mára meg alig pár ember gondja maradt, hogy mikor, hogyan kerül a földbe az őszi gabona vetőmagja.

    Mi már talán a példázatokat sem értjük igazán, amelyek oly nagy számban sorakoznak a Szentírásban a magvetéssel, a konkollyal, az aratással kapcsolatban. De a képek szemléletes szépsége ma is elmélkedésre biztat.

    „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Jöttek az égi madarak, és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég a föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.” (Mt 13,3)

    Andrásfalván egykor a székely gazdák a vetés után így fohászkodtak: „Édes jó Atyám, áldd meg és szenteld meg, hogy jusson minden szegénynek és az ég madarainak is belőle!”

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Grenelle

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Napjaink problémái sokszor háttérbe szorítják a jövő nehézségeit, pedig most már végképp mindenki számára nyilvánvalóan látszik, hogy környezetünk ügyében nagyon szükséges lenne a közmegegyezés. Méghozzá most és itthon.

    Grenelle Párizs egy forgalmas utcája, a Grenelle nevet viselő negyedben. Ebben az utcában található a munkaügyekért felelős minisztérium, amely már 1968-ban a párizsi diáktüntetések és a nagy országos sztrájkok idején is ugyanezt a funkciót látta el. Az úgynevezett grenelle-i megállapodás (amelyet a Munkaügyi Minisztériumban írtak alá) adott lehetőséget az 1968-as tavaszi események békés lezárására. Az akkori Pompidou-kormány és a szakszervezetek között megkötött egyezmény többek között béremelést, a szakszervezeti jogok bővítését, a munkaidő és a nyugdíjkorhatár csökkentését, a családi pótlék és az öregségi járulékok emelését tartalmazta. A megállapodásoknak köszönhetően a sztrájkok szép lassan kifulladtak.

    A „Grenelle” a franciák számára a mai napig a megegyezés legújabb kori szinonimája. Éppen ezért lett 2007-ben a környezeti témákban kezdeményezett nagy megegyezésnek is „Grenelle de l’environnement” az elnevezése (a környezetvédelem Grenelle-megállapodása). Hat munkacsoport – amelyek a központi kormányzat, a helyi önkormányzatok, a munkáltatói szervezetek, valamint a szakszervezetek és a nem kormányzati szervezetek képviselőiből álltak – azért ülésezett 2007 nyarán, hogy megvitassák az éghajlatváltozás és az energia, a biológiai sokféleség és a természeti erőforrások, az egészség és a környezet, az ökológiai demokrácia, a fenntartható termelés és fogyasztás követendő gyakorlatait, valamint a kapcsolódó foglalkoztatási és versenyképességi kérdéseket. A javaslatok 2007. szeptember 27-ére elkészültek, és ezek alapján október végétől már húsz konkrét intézkedés is elindult. Biztosan állítható, hogy a megállapodás is sikeres volt, és azonnali akciókat eredményezett.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Földanya hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. A közbeszédben soha ennyi szenvedélyes vitát nem hallottunk az erdőkről, a vízgazdálkodásról, a termőföldek állapotáról, mint az utóbbi hetekben. Vajon jelenti ez a hozzáállásunk valódi megváltozását? – gondolkodtat el szerzőnk.

    „Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
    ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
    ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk.”
    (Szent Ferenc: Naphimnusz, Dsida Jenő fordítása)

    Szeptember elseje Ferenc pápa kezdeményezésére már évek óta a teremtett világ védelmének imanapja, és talán nem véletlen, hogy ez a dátum éppen a Földanya havába esik.

    A hagyományban most éljük a „két asszony napja közti” időszakot, ami augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepével kezdődik, és szeptember 8-án, Kisasszony napjával zárul. Lassan enyhül a forróság, a hosszabbodó éjszakák után a hajnali harmat újra zöld fűszálakat csalogat elő a sárguló gyepből, a napsugarak már nem égetnek, egyre inkább oldalról sütnek át a lombokon, átragyognak a kertek virágain, és alig észrevehető, ahogy a nyárból visszavonhatatlanul az őszbe vált a természeti világ. Régen a gondos gazdasszonyok ilyenkor újra megültették a kotlósokat, hogy karácsonyra legyen az ünnepi asztalra rántani való csirke, nagytakarítást tartottak, átszellőztették az ágyneműt, a téli ruhákat.

    Különös, hogy ezt a varázslatos időszakot a magyar néphagyományban két Mária-ünnep határolja!

    Nagyboldogasszony napjával lezárul sok növény maghozása, megérik, magvakba, hagymákba, gumókba záródik az Élet, valóban, szinte „elszenderül” a nyári kert. Kisasszony napjával pedig újra megindul a sarjadás, megpattannak a dióburkok, hullik az érett termés, a liliom előbújik földalatti rejtekéből, szétteríti pompás levélüstökét, és friss zöldjével mintha már a tavaszi újjászületést idézné meg!

  • Őszentsége, Ferenc pápa üzenete a teremtésvédelmi imanapra

    2022. szeptember 1.

    Kedves Testvérek!

    „Halld meg a teremtés hangját” – így szól az idei, a teremtett világ védelmének szentelt idő témája és felhívása. Ez az ökumenikus időszak szeptember 1-jén kezdődik a Teremtés megőrzéséért szóló imádság világnapjával és október 4-én, Szent Ferenc ünnepén ér véget. Minden keresztény számára különleges alkalom ez a közös imádságra és a felelősségvállalásra közös otthonunkért. Ez az eredetileg a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátustól inspirált időszak lehetőséget ad arra, hogy gyakoroljuk az „ökológiai megtérést”, amelyre Szent II. János Pál pápa bátorított minket, válaszul a Szent VI. Pál pápa által már 1970-ben előre látott „ökológiai katasztrófára”.1

    Amikor megtanuljuk meghallani a teremtés hangját, egyfajta disszonanciát veszünk észre benne. Egyfelől édes ének, amely szeretett Teremtőnket dicséri, másfelől keserű kiáltás, panasz a rossz emberi bánásmód ellen.

    A teremtés édes éneke arra hív, hogy gyakoroljuk az „ökológiai lelkiséget” (Laudato si' enciklika, 216), amely odafigyel a természetben Isten jelenlétére. Meghívás ez arra, hogy lelkiségünket arra a „szeretetteli tudatra [alapozzuk], hogy nem a többi teremtménytől elkülönítve létezünk, hanem gyönyörű egyetemes közösséget alkotunk a világ többi élőlényével” (Uo. 220). Ez a felismerés különösen Krisztus tanítványai számára erősíti meg annak tudatát, hogy „minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett” (Jn 1,3). A teremtett világ védelmének szentelt idő során imádkozzunk a teremtés nagy katedrálisában, élvezve az Istent dicsőítő számtalan teremtmény „csodálatos kozmikus kórusát”2. Csatlakozzunk Assisi Szent Ferenc énekéhez: „Áldott légy, Uram, és minden alkotásod” (vö. Naphimnusz). Énekeljünk együtt a zsoltárossal: „Minden élő dicsérje az Urat!” (Zsolt 150,6).

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Forró szél

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal egy kis meteorológiai továbbképzésen vehetünk részt a mostani aszály kialakulásának hátteréről.

    Az Országos Meteorológiai Szolgálat két munkatársa néhány héttel ezelőtt a met.hu-n rövid tanulmányt publikált, amelyben azt a három alapvető fizikai-meteorológiai folyamatot mutatták be, amelyek leginkább felelősek a globális méretű száraz és nedves időszakok kialakulásáért: a légköri nedvesség alakulása, a légköri cirkuláció és a (tenger és talaj) felszíni párolgása, valamint mindezek kombinációja.

    A szerzők állítása, hogy

    a 2022-es rendkívüli szárazság nem regionális jelenség, hanem globális hátterű.

    A nyugati szelek övében a globális átlagnál egyébként is magasabb hőmérsékleten nagyobb az esélye a telítetlen légállapot tartós fennmaradásának, amely egyben pozitív visszacsatolások, azaz a folyamatot erősítő mintázatok – növekvő napsugárzás, csökkenő ciklonaktivitás, kiszáradó talajok – kiindulópontja lehet. Egy hosszabb ideje fennálló, erőteljes csendes-óceáni negatív hőmérséklet-anomália (az úgynevezett La Niña-jelenség) csökkenti a trópusok irányából a mérsékelt égövbe tartó nedvességtranszportot, ami ott további nedvességhiányt okoz. A talaj kiszáradása miatt megszűnik annak nedvességkiegyenlítő hatása, ami negatívan hat a nyáron meghatározó helyi konvektív csapadék kialakulására.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Új kenyér hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal hálát adunk, hogy itt, Magyarországon van kenyér, amit ehetünk, még ha az aszály a mi életünkben is látható, sőt félelmetes módon jelen van.

    A hírek szerint megint lesz itthon elegendő hazai kenyérgabona a következő esztendőre. Évtizedek óta így van már Magyarországon, megszoktuk, minden augusztusban ezt halljuk, és talán bele se gondolunk, hogy szerte a világon ez ma már nem is annyira természetes… Igaz, bizonyára drágább is lesz a kenyér, de talán éppen ezért újra jobban értékeljük, és megbecsüljük még akkor is, ha már nem egészen friss, kicsit megszikkadt.

    De ha az alföldi kukoricatáblák siralmas állapotára, a száradó napraforgóra tekintünk, mély aggodalom tölti el a szívünket. „Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tűz a puszta legelőit, fölperzselte a láng a mező minden fáját. Hozzád kiáltanak a mező vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tűz a puszta legelőit.” (Jo 1,19)

    Az aszály hatalmas károkat okoz idén a mezőgazdaságban, és nem is sejtjük, mi lesz jövőre. Ez most egy félelmetes folyamat kezdete, valóban az éghajlat visszafordíthatatlan változása, vagy csak egy kivételesen rossz esztendő?

    Az alkalmazkodás lehetőségeit keressük, termesszünk más fajtákat, olyan növényeket, melyek jobban elviselik a szárazságot, a nyári forróságot, a késő tavaszi fagyokat? Becsüljük meg jobban a tavaszi áradások ajándékát, és a kizsigerelt szántóföldek egy részét adjuk vissza a hagyományos vízgazdálkodásnak, legelőt, ártéri gyümölcsöst, galériaerdőket telepítsünk újra a folyók mentén? Sürgető kérdések, de mi lenne a jó válasz?

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Óceáni lengéscsillapító

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal arról ír a legújabb kutatási eredményeket ismertetve szakértőnk, hogy az eddig nagy éghajlati stabilizálónak tűnő óceánok is kezdik elveszteni az erejüket.

    Évről évre többet tudunk a természetet alakító folyamatokról. És szinte hónapról hónapra újabb és újabb kutatási eredményeket olvashatunk arról, hogy milyen hatással van az emberiség ezekre az évmilliárdok alatt kialakult, az életet globális léptékben stabilizáló természeti rendszerekre. Ebben a rovatban is írtunk már az óceánokat és élővilágukat veszélyeztető műanyagszennyezésről, az óceánok savasodásáról, a túlhalászás káros következményeiről. Most a világtengerek, óceánok stabilizáló hatásainak gyengüléséről született újabb kutatási eredmény.

    Ahogy az éghajlat is változik, a világ vizei is változnak, és a kialakuló rendellenességek nemcsak az óceán hőmérsékletében, hanem a szerkezetében, az áramlataiban és még színében is megmutatkoznak. Az éghajlat és az óceánok tulajdonságainak megváltozása egymásra is hatással vannak.

    Eddig biztosak lehettünk abban, hogy az óceánoknak robusztus csillapító hatásuk van, de úgy tűnik, hogy ennek is megvannak a határai, sőt gyengülni látszik az óceáni „lengéscsillapító”.

    A változások következménye, hogy az óceánok normálisan stabil környezete egyre változékonyabbá és ezért kiszámíthatatlanabbá válik. Hui Shi, a kaliforniai petalumai Farallon Intézet kutatója és szerzőtársai idén májusban megjelent cikkükben azzal a hasonlattal éltek, hogy „mintha az óceán elveszítené az emlékezetét”. Azt írják, hogy „az óceáni memória, az óceáni állapotok fennmaradása az időjárási időskálákon túl a stabilitás és kiszámíthatóság, a globális éghajlati rendszer egyik meghatározó forrása”. A szerzők megmutatják, hogy a következő évtizedekben az óceánok memóriája, azaz a tengerfelszíni-légköri hőmérsékleti anomáliák a Föld nagy részén évről évre folyamatosan csökkenni fognak.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Áldás hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. A magától termő és a kizsigerelt föld különbségéről gondolkoztat el ma irodalmi vénájú állandó szerzőnk, aki reményt ad, hogy még ma is van esély a földi élet megváltoztatására. Csak nem mindegy, hogyan közelítünk a búzamezőkhöz...

    „…Amikor a nap vörös szeme végigpislog a búzamezők felett, hol a hajnali szélben lágy hullámzással zizegnek a kalászok, az első kaszás megemeli kalapját.

    – Na, Jézus nevében! – és a kasza ősrégi mozdulattal meglendül a levegőben.

    Az ispán ezt a kaszavágást soha nem mulasztja el. Tudja jól, hogy utána gyötrelmes, nehéz munka következik, de ez az első vágás olyan, mint a »Veni Sancte«, és az utolsó olyan, mint a „Te Deum«.

    És sokszor gondol arra, hogy erre a néma ünnepre miért nem jön ki az uraság? Hát neki csak számok kellenek? Mázsák, vagonok és pengők?

    Ha hajnalonként felért a dombtetőre – hol az erdő zöld szegélye lágyan ölelte körül ezt a pusztát –, tele lett a szíve ragyogással, és úgy érezte, a föld szeretete nagyobb a birtoklásánál. Nem a telekkönyvre gondolt, hanem a hullámzó vetésekre, és a munka, a fáradtság, az eredmények mögött a föld meleg lüktetését érezte…”

    (Fekete István: Gyeplő nélkül)

    Jó száz évvel ezelőtt így kezdődött az aratás Magyarországon… Fekete István önéletrajzi elemekkel átszőtt csodálatos regényéből a korabeli mezőgazdálkodásról is sok mindent megtudhatunk. Milyen közel volt még akkor egymáshoz a termőföld és a vele dolgozó ember! A nagy dunántúli uradalomban az aratás embert próbáló munkáját végző summások, az akkori idők „vendégmunkásai” az egész éves kenyérnekvalót keresték meg ezekben a hetekben. Igaz, a föld, amin dolgoztak, nem volt a tulajdonuk, mégis érezték, hogy megtartja, táplálja őket családostól, ha alázattal és kemény munkával megszolgálnak érte. Igen, valóban áldást jelentett minden esztendőben a kenyérgabona beérése!

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Visszafordíthatatlanul megváltozott...

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Címünk elég sokatmondó: negatív, de sajnos nagyon is valós látleletet ad állandó szerzőnk.

    Végérvényesen és visszafordíthatatlanul megváltozott földünk éghajlata. Változások észlelhetők az úgynevezett nagy földi légkörzés apróbb mintázataiban, változott a területre és évszakokra jellemző szinoptikus helyzetek aránya és intenzitása. Az előbbiekből adódóan változott egy-egy nagyobb térségre lehullott csapadékmennyiség és annak időbeli eloszlása, a száraz-aszályos időszakok vagy akár az árvizek előfordulásának gyakorisága. Változott a nyári és a hőségnapok, a fagyos és téli napok száma. Mindezek erősen összefüggenek a föld energetikai mérlegében történő apró változásokkal. A változás okozója a természetes folyamatok mellett (például napállandó változása, természetes ciklusok) nagyrészt az emberi tevékenység, azaz az üvegházhatású gázok még mindig növekvő kibocsátása, valamint a földfelszín fényvisszaverő képességének (albedójának) megváltoztatása. A károsanyag-kibocsátás csökkentésére vannak tervek és elért eredmények is, de utóbbiak hosszú évtizedek múlva jelentkezhetnek. Az albedó megváltozása ellen, ideértve az épített környezetet, a mezőgazdasági területeket is, kevesebbet tudunk tenni. A változást valamelyest lehet lassítani, ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy erősödni fog, éppen ezért sokkal inkább az alkalmazkodásra kell készülnünk.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Napisten hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Most a nyári napfordulón és a természet életciklusán merenghetünk el irodalmi vénájú szerzőnk segítségével.

    Lassú tűzzel guruló Nap,
    gabonával vemhes hónap
    templomában áldozópap!

    Mit tudsz a tűnő örömről,
    ami a rügyön dörömböl,
    hőt-hűst váltó légbe bömböl?…

    (Weöres Sándor: Himnusz a Naphoz)

    Júniusban a külső fény még sokáig növekszik, de a május üde zöldje lassan már elmélyül, megkeményednek a levelek, fásodni kezdenek az idei új hajtások. Még előttünk van a két legforróbb nyári hónap, de ahogy közeleg a napforduló, már érezhetően lassul a terjeszkedés lendülete. A növekedésnek időben és térben láthatóan korlátai vannak. Valóban csak „tűnő öröm” volt az élők világában a varázslatos tavaszi megújulás?

    A régi rómaiak Plinius leírása szerint nagy jelentőséget tulajdonítottak a nyári napfordulónak: „Ettől kezdve már itt az ideje, hogy leszedjük vagy összegyűjtsük az egymás után érő különféle terményeket, és hogy előkészüljünk a dühöngő hideg télre. Ezért illett a Természethez, hogy ezt a sorsdöntő pillanatot kétségtelen jelek révén hozza tudomásunkra. Ezeket a jeleket maguknak a gazdáknak a kezébe adta. Megparancsolta, hogy a levelek azon a napon forduljanak meg, jeléül annak, hogy az égitest befejezte útját… Ha nem is érted az égitestek mozgását, de általam ismered az égi jeleket. A fülednek is adok jelet: figyeld csak a vadgalamb búgását, és gondolj arra, a nyári napforduló már elmúlt, ha a vadgalambot fészkén ülni látod.” (Plinius: A természet históriája)

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Energiaközösségek

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal az európai energiaválság lehetséges itthoni hatásaival foglalkozik, de egy kicsit más szempontból, mint ahogyan azt megszokhattuk.

    A kőolaj, a földgáz, illetve a villamos energia mint másodlagos energiahordozó elterjedésével a 20. században elindultunk a centralizált energiarendszerek irányába. Egyrészt koncentrálódott az energiahordozók kitermelése, egyúttal a villamosenergia-termelés is, másrészt nagy átviteli hálózatokon keresztül jutott el az energia a fogyasztókhoz. A tulajdonosi struktúra is egyre inkább koncentrálódott, egyre nagyobb energetikai cégek lettek az egyeduralkodók, amelyek nem igazán engedtek teret az egyéni, közösségi kezdeményezéseknek.

    Az 1970-es évek (1973, 1979) olajválságai, majd a csernobili, és 25 évre rá a fukusimai nukleáris katasztrófa felerősítették az energiaellátási autonómiára való törekvések decentralizációs folyamatait. Gomba módra szaporodtak Nyugat-Európában az energiaszövetkezetek, a saját fogyasztásra is termelő úgynevezett termelő-fogyasztó (angol képzett szóösszetétellel „prosumer”), illetve egyéb közösségi energiatermelési formák.

    Az utóbbi évtizedekben egy új energiatermelési és -felhasználási forma kezd nagyon lassan terjedni, amit összefoglaló névvel „energiaközösségeknek” neveznek. Ez a folyamat leginkább a megújuló energiák egyre bővülő hasznosításának és az infokommunikációs technológiák fejlődésének segítségével egy decentralizált, a 21. századot egyre jobban jellemző energiarendszer kialakulása felé vezet. Emellett következménye lehet az energetikai közösségi döntések szerepének növekedése.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Ígéret hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ma azt a kérdést tehetjük fel: hol talál ma menedékre Bodza anyóka, Kamilla kisasszony?

    A május az ígéret hava a régi kalendáriumokban. Ez bizonyára megint a búzára vonatkozik elsősorban, hiszen ilyenkor már látszik, hogyan vészelte át a tél hidegét, a tavaszi szárazságot, sejteni lehet, hogy milyen termés ígérkezik; de mennyi baj érheti még az aratásig a gabonákat… A gyümölcsfákon is szépen mutatkoznak a terméskezdemények, de hol van még az első nyári alma, az árpával érő körte, a korai, apró cseresznye? Még a földieper is csak óvatosan színesedő terméseivel ígérgeti csodálatos zamatát a szabadföldön.

    Van viszont jó néhány kedves vadon termő gyógynövényünk, melyeknek a gyűjtögetése hamarosan megkezdődik, éppen most, amikor a legszebb virágzásban vannak. Az a különös bennük, hogy majd jó fél év múlva, a téli megfázások idején lesz rájuk szükség, hiszen melegítő, izzasztó, köhögéscsillapító hatásúak. Igen, titokzatos módon mintha ezeknek a ragyogóan fényes, langyos májusi napoknak az erejét őriznék meg számunkra… Szedegetésük, szárításuk heteken át tart, és az illatuk bejárja az egész házat. Lassan tele lesz minden asztal, a szekrények teteje, tálcákon, papíron még a kamilla szárad, a bodzának egy egész abrosz kell, és már nyílik sorban a kakukkfű is.

    De ez nem szüretelés, nem is aratás, hanem mértéktartó, átgondolt gyűjtögetés, hiszen a bokron hagyott bodzavirágból lesz a gyümölcs, amiből ősszel még lekvár is lehet, és a madarakkal is osztozunk rajta; a kamilla a magját elszórva tud csak jövőre újra megjelenni, a kakukkfű apró kis bokrai pedig úgy tudnak megújulva tovább hajtani, bokrosodni, ha nem vágjuk le a virágzó szárakat egészen a fás részekig! Igen, gyógynövényt gyűjteni csak „fenntartható” módon szabad, hiszen jövőre is szeretnénk őket ugyanott megtalálni, másoknak is hagyhatunk belőle, ezért elég csak annyit elvinni, amit egy év alatt felhasználunk.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Bio-e a bioüzemanyag?

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a közlekedési eszközeink által fogyasztott élelmiszereknek eredünk nyomába.

    Áprilisban lassan eleredt az eső, némileg mérsékelve a csapadékhiányt, amely tavaly ősz eleje óta kialakult. Nem múlt el az aszály, amely különösen a nyári növények (például a mostanában elvetett kukorica és napraforgó) számára még az Alföld déli, keleti, délkeleti részén és a Szigetközben is súlyos méreteket öltött. Talán még a májusi esők segíthetik a talajok vízellátottságát. De vajon mi lesz a sok-sok kukoricából és napraforgóból? Nem mindből lesz élelmiszer, egy részéből például üzemanyagot állítanak elő.

    Az utóbbi években sokat hallottunk az úgynevezett bioetanolgyártás és a kukorica kapcsolatáról. A közkeletű meghatározás szerint a bioetanol egy olyan üzemanyag, amelyet biológiailag „megújuló energiaforrások”, azaz növények felhasználásával nyernek. Mi az az etanol? Az etanol etil-alkohol. És mitől „bio” a bioetanol?!

    A „bio” szócska, amelyet az EU-s jogszabályokból vettünk át, talán valamelyest félrevezető, mert olyan kontextusba helyezi az alkoholt mint üzemanyagot, mintha ökológiai, fenntarthatósági szempontból is teljesen rendjén lenne. Ezek az úgynevezett első generációs üzemanyagok, amelyek az etanolt tekintve az élelmiszernövény terméséből készülnek. Cukrosítás, erjesztés, desztillálás útján lesz a növényből alkohol. Szigorúan véve csak akkor lehetne „bio” az etanol, azaz az etil-alkohol, ha pihentetett talajban, organikus, vegyszermentes eljárással termesztett növényi kultúrából (például biokukorica, biobúza, biocukorrépa, bioburgonya) származik az alkohol, azaz az etanol. Az amerikai whiskyt sem nevezzük „biónak”, amelyet az USA-ban kukoricából készítenek.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Szelek hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Nagypénteki hangulatú, de a feltámadásba vetett reményt hirdető írást olvashatnak szakértőnktől.

    „Áldjon, én Uram, a mi öcsénk, a Szél,
    s az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús Idő
    kik által éltetsz mindent, ami él.”
    (Szent Ferenc: Naphimnusz – Dsida Jenő fordítása)

    Április a régi hagyományban a Szelek hava elnevezést kapta, és az idén tényleg megtapasztaltuk az aszályos, száraz tél után, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva az időjárás szélsőséges változásainak. Igen, a szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és merre tart… illetve a mai ember úgy gondolja, elég „felmenni” a világhálóra, és a magasból rögtön látjuk, hogy a hatalmas áramlások merre vonulnak, hoznak-e végre esőt a földekre, és kisöprik-e a városok levegőjéből a veszélyes, szennyezett levegőt.

    Abból a magasságból nézve úgy tűnik, nincs befolyásunk rá, hogy mi is történik a légkörben, elképzelhetetlen, hogy az emberi tevékenységnek bármi közvetlen hatása lehetne a földi hőmérséklet folyamatos emelkedésére, az áramlások irányának megváltozására. Ha pedig tőlünk függetlenek ezek a változások, akkor felelősségünk sincs benne…

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Áprilisi eső aranyat ér!

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a mostani aszályos idők hátteréről tudhatunk meg többet.

    Rendkívüli a szárazság! A szinte csapadékmentes márciust száraz tél és ősz előzte meg. Ha nem lett volna a megelőző időszak is ilyen száraz, akkor egy csapadékmentes tavasz nem jelentene problémát, nem lenne rekord mértékű aszály.

    Az aszály nem ismeretlen a Kárpát-medencében. Az aszályról és sivatagosodásról szóló ENSZ-egyezményben megfogalmazott definíció szerint Magyarország „érintett” országnak számít, mivel területének nagy része a szemiarid (félsivatagos), illetve szubhumid éghajlati övhöz tartozik.

    Régi leírások, elemzések szerint az 1841-es és az 1857-es esztendő is száraz volt, az 1861-től kezdődő aszályos évek pedig 1863-ban kulmináltak, amikor a hó nélküli tél után a tavasz és a nyár is nagy „melegséggel és csapadékszegénységgel” tűnt ki, és akkoriban volt, hogy a Balaton vize is szinte eltűnt. Kiemelkedően nagy aszály fordult elő 1904-ben, 1935-ben, 1952-ben és 1990-ben. Ugyanakkor észrevehető, hogy a 1980-as évek eleje óta az aszály előfordulásának gyakorisága és intenzitása növekszik. 1992-ben és 1993-ban, majd 2000-ben, 2002-ben, 2003-ban, illetve a 2006 és 2009 közötti időszakban, valamint a 2011 és 2013 közötti három évben, majd az utóbbi hat évben – szinte egymásba érve – rendkívüli aszályok pusztítottak hazánkban és nagyobb térségünkben.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Kikelet hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben.

    Érdekes a március e régi elnevezése, de szépen kifejezi ezt a hatalmas erővel meginduló sarjadást, rügyezést, bimbózást, amit az ember a fűtött szobából kimerészkedve, hüledezve szemlél heteken át. A téli hideg valóban visszatért az idén is a februári langyos, kora tavaszt idéző napok után, mégis a kökörcsinek már kinyíltak a dolomit sziklagyepek lejtőin, sárga virágát bontja a som, készülődnek a kertekben a jácintok, tulipánok, a nárciszok bimbóit pedig már meg is lehet számolni. De az igazi látványosság, ami nem is minden évben jön el, és néha áprilisra húzódik át, az a mandulavirágzás ünnepe.

    „Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
    Nemhogy a pannon-föld északi, hűs rögein.

    S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
    Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
    Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
    Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt?”

    (Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról)

    Ez a virágcsoda már valóban az igazi tavasz közeledtét ígéri. Igaz, ahhoz magyarnak is kell születni, hogy ezzel a verssel köszönthessük a fákat, és a kikelet havát… Janus Pannonius még latinul írt a merész dunántúli mandulafácskáról, de Weöres Sándor csodálatos fordításának hála, ma már ékes magyar nyelven szólít meg évszázadok távolából a költő. De ki lehetett a tavaszt olyan nehezen váró kicsi Phyllis?

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Fókuszban az energiatakarékosság

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésbenn „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. A cikk megírását követően tört ki közvetlen szomszédságunkban az a háború, amely nemcsak a két érintett országra – Ukrajnára és Oroszországra –, hanem az egész világra hatással lehet. A történések fényében emeljük négyzetre a megfogalmazott tennivalók fontosságát...

    Az Ukrajnában zajló háború most testközelből is rávilágít, hogy a cikkben taglalt energiaválság talán egészen más léptékű hozadékával is számolnunk kell, mint amit eddig ismertünk.

    Az egész világon, de Európa számára is elképzelhetetlen mértékben emelkedtek az energiaárak az elmúlt fél év során. A sokk, amely az energiafelhasználókat – azaz mindnyájunkat (hiszen amint kilépünk a rezsicsökkentéssel védett lakásunkból, piaci árakkal találkozunk) – érte, már létező, és új megoldások felé is terelte a döntéshozókat. Az előrelátóan megkötött, hosszú távú energiaszállítási szerződések mellett

    egyre komolyabban kell venni az energiamegtakarításra irányuló fejlesztéseket is.

    Közkedvelt mondás, hogy a legzöldebb energia az, amelyet nem termelünk meg. Nagyon egyszerűen fogalmazva: az energiahatékonyság károsanyagkibocsátás-csökkentést, költségmegtakarítást és egyben versenyképesség-növekedést jelent. Az energiahatékonyság fogalmának többféle értelmezése létezik – olvasható a Magyar Szabványügyi Testület honlapján. – Műszaki megközelítésből az energiahatékonyság a ténylegesen hasznosuló és az összes felhasznált energia arányát jelenti, közgazdasági szempontból viszont az energiafelhasználást az elért haszonhoz viszonyítjuk. Az Európai Unió energiahatékonysági irányelvének meghatározása szerint az energiahatékonyság „a teljesítményben, a szolgáltatásban, a termékekben vagy az energiában kifejezett eredmény és a befektetett energia hányadosa”. Az energiamegtakarítás „az a megtakarított energiamennyiség, amely valamely energiahatékonyság-javító intézkedés végrehajtása előtt és után mért és/vagy becsült fogyasztás alapján kerül meghatározásra, biztosítva az energiafogyasztást befolyásoló külső feltételeknek megfelelő normalizálást”; az energiahatékonyság-javulás pedig „az energiahatékonyság növekedése a technológiai, magatartásbeli és/vagy gazdasági változások eredményeként”.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Jégbontó hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. A környezetünkben levő élőlényeknek akkor tehetjük a legjobbat, ha kicsit hátralépünk, teret adunk a természetnek. Szakértőnknek konkrét javaslatai is vannak, amiket felhasználhatunk a kertünkben.

    Az idén a februárnak megint csak nem volt túl sok dolga a jéggel, a hóval. Igaz, az időjárás sokszor megtréfálja a tavaszváró embert, van, hogy a március lesz fagyosabb, mint a február, mintha megcserélték volna őket, de Zsuzsanna napján már a pacsirták is megszólalnak.

    „Istenem, Uram, / Beh szépen / Fütyöl ez az én madaram!” Így kiáltott fel Pál gazda is Arany János A fülemile című versében, amikor meghallotta a vasárnap reggeli madáréneket a kertjében. Igaz, a fülemülék majd csak áprilisban érkeznek haza, mire a diófák is szépen kilombosodnak, de a sok kis velünk telelő madár már igencsak megtalálta a hangját. Ahol a kertekben egymásba ér a sok idős fa koronája, és a sűrű bokrok, tövises cserjék alatt megmaradt a zörgősre száradt avar, ott nagyon sok fajjal találkozhatunk.

    Az őszapók mindig csapatostól járnak, megszállják a cinkegolyókat, aztán hamar továbbállnak, a széncinkék gyorsan elvisznek egy-egy napraforgómagot magukkal, és a közeli bokrokon törik fel, a meggyvágó pedig nyugodtan beleül az etetőbe, villámgyorsan nyitogatja a magvakat, és szórja a pelyvát maga körül. Utolsónak jön a lakoma végén a vörösbegy, és hálásan összeszedegeti a törmeléket, hiszen az ép magvakkal nem is boldogulna… Érdekes, hogy veréb már alig van a környéken, azok is inkább mezei verebek, de lassan kevesebben lesznek, mint a cinegék. A feketerigó pedig soha nem száll az etetőre, inkább az avarban vagy a komposztdombon keresgél fagymentes napokon.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Vizes élőhelyek

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a legrégebb óta védelem alatt álló vizes élőhelyekre vetünk egy pillantást.

    Február 2-a nemcsak Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, Jézus Urunk templomban való bemutatásának az emléknapja, hanem ezen a napon ünnepeljük az úgynevezett vizes élőhelyek világnapját, annak az emlékére, hogy 1971-ben ezen a napon írták alá a vonatkozó nemzetközi megállapodást.

    Ez az egyezmény – hivatalos nevén a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különösen a vízimadarak élőhelyeiről – a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike. A 20. században felgyorsult a vizes élőhelyek pusztulása, eltűnése, felszámolása, átalakítása. A kirívó veszélyeztetettség indította el azt a nemzetközi tárgyalási folyamatot, melynek eredményeként létrejött a 18 ország képviselője által az iráni Ramsar városában 1971. február 2-án aláírt egyezmény. Jelenleg 171 ország, számos nemzetközi társadalmi partnerszervezet tagja az egyezménynek, amelyhez Magyarország 1979-ben csatlakozott.

    Az egyszerű meghatározás szerint vizes élőhelyek azok a területek, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező. Az egyezmény szövege szerint ezek például „mocsarak, ingoványos és tőzeges területek, vagy vízi élőhelyek, melyek lehetnek természetesek, mesterségesek, ideiglenesek és állandók, folyó- vagy állóvizek, édesvízűek avagy félsósak (brakkvíz) és sósak, ide értve azon tengeri területeket, melyek mélysége nem haladja meg a hat métert apály idején”.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Fergeteg hava

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal Bátyánk-urunkkal, a Nappal együtt teszünk egy lírai kört a Föld körül.

    „Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
    Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
    Vagy hogy rövidlátó
    Már öregkorától,
    S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
    Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.
    … Most uralkodnak a szelek, a viharok,
    Egyik fönn a légben magasan kavarog,
    Másik alant nyargal
    Szikrázó haraggal,
    Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
    A harmadik velök birkozni szemközt jő….”
    (Petőfi Sándor: A puszta, télen)

    1848 januárjában írta Petőfi ezt a gyönyörű tájleíró költeményt. Érdemes újra elővenni, végigolvasni a csöndes téli estéken. Közben azon is elgondolkodhatunk, hogy micsoda zord, hóviharos, fagyos telek lehettek abban az időben! Nem véletlenül kapta a január a „fergeteg hava” elnevezést a régi magyar hagyományban…

    1848-ról azt is tudjuk, hogy március 15-én esett az eső, ahogy az egy rendes kora tavaszi naphoz illik. A pár évvel korábban íródott János vitéz kezdősorai viszont arról tanúskodnak, hogy akkoriban a nyári nap sugára ugyancsak tüzesen sütött le az ég tetejéről. Hogy ez mennyire jellemző volt azokban az esztendőkben, azt a Toldi első sorai is igazolják, Arany János hasonlónak írta le a korabeli nyarakat, a kopár szik, a tikkadt szöcskenyájak, a kiszáradt rétek képe szemléletesen tudósít erről. Igazi kontinentális éghajlatnak tűnik, amit őseink a 19. század közepén megéltek, hosszú, hideg téllel, száraz, meleg nyári napokkal.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – A klímavédelem ajándékhatásai

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arról ír szerzőnk, hogy a személyes életünk szempontjából is megéri átalakítani energiafelhasználási szokásainkat.

    Tavaly októberben elárasztották a nemzetközi és a hazai hírportálokat a rendkívüli hideg télről szóló hírek. A meteorológusok óvatosabbak voltak, hiszen tudják, hogy három-négy hónappal előre csak kis valószínűséggel lehet az időjárás alakulását jelezni. Sokféle módszer van, amivel ezt teszik, de akár matematikai statisztika alapú, akár nagy számítógépes kapacitást igénylő modellezés, vagy a már szinte a varázslással felérő, a légkör ár-apály jelenségei alapján kiszámolt prognózis, egyiknek sincs erős szignifikáns eredménye. Komolytalanabb időjárásjóslások a prognózis beválásának az esély szintjét sem próbálják megadni. December elején viszont már attól volt hangos a sajtó, hogy meleg telünk lesz. Októberben a hideg tél réméről szóló hírek még erőteljesebben felnyomták a gázárakat (lehet, hogy volt benne némi szándékosság), az enyhe tél hírei pedig megpróbálták hűteni a gázpiaci árrobbanást. Holott

    arról, hogy húsz-harminc év múlva milyen lehet majd az éghajlat jellege az északi féltekén, biztosabban lehet nyilatkozni, mint arról, hogy egy év múlva ilyenkor milyen lesz időjárás.

    Ez pedig éppen az időjárás változékonyságából adódó kaotikus jelenségek jellegéből következik. A tendenciaszerű hosszú távú változások jellege a sokkal robosztusabb, lassabban változó folyamatok és jelenségek következményeiből becsülhető. Igaz ugyan, hogy ha túl hosszú időszakra (akár ötven-nyolcvan évre) tekintünk előre, akkor egyre inkább elveszíthetjük az előrejelzés alapját adó információk megalapozottságát, és így messzebb kerülhetnek a feltételezett határfeltételek az előrejelzett időszak valóságától, mert éppen az előbb emlegetett kaotikus jelleg ezen az (éghajlati) időskálán is jelentkezik.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Energialétra foghíjakkal

     

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal az energetika jövőjének lehetőségeit vizsgáljuk meg.

    „Amíg széles körben ki nem fejlesztik a megújuló energiaforrásokat – aminek már folyamatban kellene lennie –, jogos a kisebbik rosszat választani vagy ideiglenes megoldásokhoz folyamodni. Ugyanakkor a nemzetközi közösségben nem sikerül kielégítő megállapodásra jutni azok felelősségéről, akiknek az energetikai átmenet költségeit viselniük kell.” (Laudato si’, 165.)

    Az elmúlt hónapok nemcsak a pandémiával, hanem az energiaellátással, az energia árával, az ellátás biztonságával kapcsolatos hírekkel is tele voltak. Az energiaátmenet fogalma az elmúlt húsz évben összeforrott a zöldátmenet, a zöld energia használatára való áttérés egyre sürgetőbb kihívásával. Az elmúlt évtizedekben tanulmányok sokasága az „energialétra hipotézisre” alapozva kísérelt meg becsléseket adni az energiaátmenet folyamatára. A hipotézis, amit felmérésekkel igazoltak, az, hogy fejlődő gazdasági környezetben a háztartási energiahasználat és a folyamatosan növekvő bérek hatására a lakossági igények automatikusan a hipotézis szerinti magasabb fokon lévő energiahordozók felé tendálnak (legyen az akár kényelmi vagy ökológiai szempontból tisztább). Ezek a megfigyelések nagyjából igazak a fejlett és a fejlődő világ országaiban is.

    Az energialétra hipotézis azt is feltételezi, hogy a drágább technológiák helyi és nemzetközi szinten magasabb társadalmi státuszt jelentenek. Ebben az esetben a családok nemcsak azért akarnak feljebb lépni az energialétrán, hogy nagyobb energiahatékonyságot érjenek el, vagy kisebb legyen a szennyezőanyag-kibocsátásuk, hanem azért is, hogy bemutassák társadalmi helyzetük, rangjuk növekedését. Számos kutatás bemutatta az úgynevezett tüzelőanyag-halmozás gyakorlatát is, az energialétra felemelkedésének elején és közepén lévő háztartásokban. Normális élethelyzet, amikor a háztartások nem tudnak teljesen lemondani hagyományos energiaforrásaikról, amely a fogyasztói oldalnak az energiaátmenetekben rejlő politikai és szakpolitikai összetettségét is mutatja. A tiszta energiára való átállás meghatározó tényezői közé tartozik ez is, amely rávilágít arra az összefüggésre, hogy sok vidéki háztartásban előfordul az energiahordozó-váltásra, a modernizációra való igény mellett a halmozás is. Ez nemcsak a tőlünk nagyon messzi Indiában, hanem akár a szomszédos Ausztriában és Kelet Közép-Európa teljes egészében is gyakorlat, különösen a vidékies településeken, de akár a központi régiók perifériáin is. Az energiahordozók halmozása, azaz, amint a háztartási szintű energialétrát alkalmazó kutatások kimutatták, a többféle energiahordozó használata, ami a modern és hagyományos energiahordozók egyidejű alkalmazását jelenti (pl. a PB-gáz, szén, fa, elektromosság, vezetékes gáz együttes használata), valószínűleg továbbra is kulcsfontosságú része marad a társadalmi-kulturális energiafogyasztási szokásnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a gyakorlat hatással lehet az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra és a tisztább energiára való átállás menetére, gyorsaságára. Teljesen normális vidéken a cserépkályha mellett a villanybojler és a PB-gázzal működő tűzhely használata.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Isten szeretett vendége, Carolus Linné

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon gondolkodhatunk el, hogy vajon Isten vendégei vagyunk-e ebben a sokszínű és -formájú világban, vagy pusztán a biológiai evolúció csúcsára jutott emberként tengődünk.

    A XVIII. század izgalmas időszak volt Európa történelmében. A világ hirtelen kitágult, hiszen egyre újabb földrészek, idegen, egzotikus tájak nyíltak meg a felfedezők előtt. Linné számára tanítványai bőségesen szállították a meghatározásra, elnevezésre váró növényeket, állatokat, és úgy tűnt, hogy a világ végső soron megismerhető, mindez csupán idő és szorgalom kérdése.

    Linné akkoriban így gondolkodott a teremtett világról és benne az emberről:

    Az öntudatos ember tisztában van azzal, hogy a világ a Mindenható tulajdona, és a Mindentudó bölcsességének legnagyobb csodáival van felékesítve, őt magát pedig mint vendéget vezette be ezek közé,

    azért, hogy e gyönyörűségeket élvezze, megismerhesse az Úristen nagyszerűségét… Hogy méltán hagyhassuk el ezt a világot mi, vendégek, ki kell kutassuk az Alkotó művét, melyet a Legfelsőbb Lény a mi hasznunkra hozott létre. Hogy mindent helyesen ismerjünk meg, szükséges, hogy ezek közül mindegyik külön fogalmat képezzen, és hogy külön névvel legyen ellátva” (Carl Linné: A növények fajai. Váczy Kálmán fordítása).

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Utazócirkusz vagy megoldás? COP26, Glasgow

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten figyelő szemünket – mint mindenki más – Glasgow-ra vetjük.

    A COP26 Glasgow, azaz hivatalos nevén az Éghajlat-változási Keretegyezmény Részes Feleinek 26. Találkozója ezekben az órákban ér véget. A részes felek találkozója a keretegyezmény legfőbb döntéshozói fóruma. Ezek a rendezvények mindig óriási kormányzati és tudományos szakértői, diplomáciai és civil környezetvédelmi és gazdasági lobbik részvételét vonzzák. Kiemelt találkozókon, amilyen a glasgow-i is volt, állam- és kormányfők is részt vesznek.

    A gazdag országok delegációi hosszú kocsikaravánokkal érkeznek a repülőtérről. Több száz magánrepülőgép is csak erre a rendezvényre érkezett. A kritikusok gyakran emlegetik: „ez egy utazócirkusz, amely nagy ökológiai lábnyomot hagy, és semmi más”.

    A COP26-ot megelőzte a G20-ak, azaz a legnagyobb gazdasági hatalommal rendelkező országok és az EU találkozója. Itt megpróbáltak a világ vezetői az eddigieknél konkrétabb ígéreteket tenni, ám ez most sem igazán sikerült, és mindez máris erősen kihatott a tárgyalások menetére. A nagy államok óriási lobbierejüket arra használhatnák, hogy érvényesíthető és számon kérhető, hatásos és kiegyensúlyozott intézkedésekben állapodjanak meg, amelyekkel akár jelentősen szűkítenék a „szent tehénként” kezelt túlzott mértékű világkereskedelemből származó kibocsátásokat is, de sokszor inkább saját pozíciójuknak az erősítésére használták a tárgyalásokat.

    Szinte minden fontosabb nemzetközi környezeti ügynek (éghajlatváltozás, biodiverzitás, sivatagosodás elleni küzdelem, erdővédelem, a levegőszennyezettség csökkentése, vizek védelme és így tovább) külön-külön nemzetközi eszköze (egyezmények, intézmények) van, és sokszor nem is tudnak egymás – máskülönben egymással is szorosan összefüggő – ügyeiről.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Megművelt kertek, megőrzött értékek

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten a gyümölcsösökbe látogatunk el egy kis értékőrző túrára.

    Október végén, ahogy az első fagyok után a levelek lehullanak, és a fák nyugalmi állapotba kerülnek, újra eljön az ideje a gyümölcsfaültetésnek. A faiskolák gazdag kínálatát végignézve azonban azon is elgondolkodhatunk, hogy mi is valójában egy gönci magyar kajszi-, egy Mariska őszibarack- vagy egy Jonatán almafacsemete értéke, helye a teremtés rendjében?

    A ma ismert gyümölcsök már nagyon messze vannak a természetben vadon élő ősöktől, hosszú évszázadok alatt az ember alaposan átformálta őket a saját örömére.

    A szabad beporzású magoncok közül folyamatosan kiválasztották az ízletes, szép nagy gyümölcsű, fagytűrő, betegségeknek ellenálló egyedeket, és a táj adottságainak legjobban megfelelő fácskákat tovább szaporították. Fontos volt azt is tudni róluk, hogy melyiknek a gyümölcse hogyan, meddig tárolható, melyik alkalmas befőttnek, lekvárnak, pálinkának, és lehet-e aszalvány belőle. Ezt a tudást a fákkal együtt adták tovább a családban, a faluközösségben.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Szelíd energiaátmenet

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten arra világít rá szakértőnk, hogyan tudunk szelídebben gazdálkodni az általunk felhasznált energiákkal. Már csak azért is, mert menthetetlenül szemléletváltásra van szükségünk e téren.

    A következő két évtizedben alapjaiban változnak majd meg az energiafelhasználási lehetőségeink és szokásaink. Ennek legalább két fő oka van: a földgázkészletek várható csökkenése, valamint a fosszilis energiahordozók használatának drasztikus visszafogása az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében.

    Gondoljunk csak bele, mekkora változás előjele volt, ami 1893. május 1-jén a chicagói világkiállítás nyitónapján történt: több százezer égő kápráztatta el a Michigan-tó partján az odalátogatókat. Talán ez volt az a pillanat, amikor biztosan eldőlt, hogy az úgynevezett váltakozó áram (AC), és nem az egyenáram (DC) uralja majd a világon az energiaszolgáltatást. Ezúttal Tesla nyert, és ezzel eldőlt az is, hogy a váltakozó áram (váltóáram) segítségével nagy távolságokba vezethető a villamos energia, aminek megtermeléséhez nagy, központi erőművekre lesz szükség. Hogy országokat, kontinenseket átívelő villamosenergia-hálózatok uralják majd a 20. század világát; óriás erőművek, nagy és hosszú időre szóló beruházások biztosítják majd az energetikai rendszereket. A nagyerőművekben megtermelt villamos energia fogyasztókhoz való eljuttatásához pedig jelentős kiterjedésű és biztonságos hálózatokra volt szükség.

    A 20. század a nagy és központosított villamosenergia-hálózatok egyeduralmának századává vált.

    De vajon mi történt volna, ha Edison világa nyer, és milyen lenne most a világ a 21. században? Az egyenáramú technológia továbbra is fennmaradt sok helyen. Egy-egy létesítmény, kis szálloda, irodaépület egyenáramú villamosenergia-ellátására még a múlt század közepén is voltak példák, különösen az USA-ban, de egyre inkább egyeduralkodóvá váltak a nagyerőművekből származó nagyfeszültségű hálózatokra termelő rendszerek. Ha Edison rendszerei maradtak volna fenn, akkor minden társasháznak vagy kisebb kertvárosi közösségnek egy-egy külön kis áramfejlesztővel kellene rendelkeznie, amelyek ott zümmögnének a pincében. Kisebb szakaszokra lenne felbontva a közvilágítás, kisebb falvakban talán nem is lenne. Egészen más lenne az energiafelhasználás szerkezete, az igények is mások lennének, és ezzel a lehetőségek is.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Virágözön a hirtelen támadt fényben

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten a sziklakertben bóklászunk.

    A cseresznyefa, ami tavasszal váratlanul kiszáradt, volt vagy harmincesztendős, és már erősen beárnyékolta az alatta megbúvó sziklakertet. Ahogy az évek során egyre terebélyesedett, a napsütést kedvelő fűszernövények, apró szegfűfélék, veronikák kipusztultak vagy elsatnyultak, ha nem tudtak kijutni az árnyékából. Igaz, a talaj soha nem maradt takarás nélkül, az árnyékot jobban tűrő fajok lassan átvették a helyüket, így az évek során szinte kicserélődött itt a növényzet. Ültettem is közéjük újakat, a megváltozott fényviszonyokat jobban kedvelő pimpókat, borsmentát, bőrlevelet, nefelejcset, és persze a citromfű is megjelent hamarosan szapora magoncaival. Az öreg zsályatő viszont nem adta fel, minden évben újra próbálkozott az árnyékban pár vékonyka hajtást, sápadt virágot kinevelni, és már csak kíváncsiságból is meghagytam, hogy meddig képes még megküzdeni a fényhiánnyal.

    Aztán tavasszal, ahogy a kiszárad fát kényszerűen visszavágtuk, és az esős, borongós májust felváltotta a száraz, forró június, ezt az egész társaságot elborította újra a szikrázó napsütés. A csapvizet öntözésre nem szívesen használom, rábíztam hát a megújulást a növényekre, oldják meg saját erőből az új életközösség felépítését.

    Minden növényfaj másként válaszolt a kihívásra, természetének megfelelően. Az árnyékkedvelők levelei egyszerűen leperzselődtek, és hosszú hetekig gondolkodtak, mielőtt óvatosan újra kihajtottak, de akkor már jóval kisebb leveleket hoztak, így csökkentették a párologtatást. A párás, hűvösebb klímát kedvelő borsmenták, a citromfüvek is jóval kisebbek, mint a kert árnyékosabb részein, de bőségesen virágoztak szinte egész nyáron, és gombabetegségeknek nyoma sem volt rajtuk.

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Bizonyossá váló kockázatok

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben  „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Sajnos nagyon rossz hírekkel szolgál ma szakértőnk, úgy tűnik, a Föld eddigi nagy környezeti rendszerei vannak végveszélyben.

    Néhány héttel ezelőtt Gernot Wagnernek és szerzőtársainak az USA-ban megjelent tanulmánya (Proceedings of the National Academy) a globális billenési pontok utáni események költségeit becsüli meg, hogy jól értsék a gazdasági döntéshozók is, ezek a következmények nagyon sokba kerülnek. Gernot a Kockázatos klíma című, Bloombergen megjelent cikkét úgy kezdi:

    az éghajlatváltozás nem arról szól, amit tudunk, hanem arról, amit nem tudunk. Amit tudunk, az elég rossz, amit nem tudunk, az még sokkal rosszabb.”

    Megállapításaik összecsengenek az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) augusztusban megjelent, ún. Hatodik jelentésének összefoglaló munkájával. Ebben a dokumentumban csaknem háromszáz tudós mintegy tizenkétezer tudományos cikk legfontosabb állításait összegzi. A meglepő ebben a munkában az is, hogy a közvélemény megdöbbent az állításokon, pedig 2007 óta a legfontosabb következtetések már ismertek voltak.

Oldalak