A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a dubaji klímacsúcs eredményét veszi számba szakértő szerzőnk.

December 13-án, Luca napján, itteni idő szerint dél körül röppentek fel a hírek a klímacsúcs sikeresnek mondható zárásáról. Mind a hivatalos ENSZ-hírek, mind az elemzők határozott sikerként jelentették az események drámai, de pozitív kimenetelét.

Igaz ugyan, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek 28. konferenciája (COP 28) nem ért véget időben, ahogy azt a COP 28 elnöke remélte, „csak” 23 órát késett. A klímacsúcsok szempontjából ez nem is olyan rendkívüli csúszás. És ha figyelembe vesszük, hogy hol álltak a dolgok december 12-én, akkor ez a néhány óra nem is sok ahhoz képest, hogy milyen jelentős lett a sikeres eredmény biztosításához.

„Az ENSZ Éghajlatváltozási Konferenciája (COP28) olyan megállapodással zárult, amely a fosszilis tüzelőanyagok korszakának »végét« jelzi, megalapozza a gyors, igazságos és méltányos átmenetet, amelyet mélyreható kibocsátáscsökkentés és nagyobb mértékű finanszírozás támaszt alá” – olvasható a konferencia honlapján.

Közel 200 részes fél állami vezetői és szakértő tárgyalói Dubajban találkoztak, és döntöttek, hogy még az évtized vége előtt felgyorsítják az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéseket – azzal az átfogó céllal, hogy a 1,5°C-os globális hőmérsékleti határérték közelében maradjon a felmelegedés.

„Bár Dubajban nem lapoztunk át a fosszilis tüzelőanyagok korszakán, ez az eredmény e korszak végének a kezdetét jelenti – mondta záróbeszédében Simon Stiell, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény főtitkára. – Most minden kormánynak és vállalkozásnak késedelem nélkül valós gazdasági tettekkel kell beváltania azt itt elhangzott ígéreteket.”

A felek határozatot fogadtak el a párizsi megállapodás szerinti első globális helyzetfelmérésről, amely elismeri, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának mélyreható, gyors és tartós csökkentésére van szükség a 1,5°C-os pályának megfelelően. A határozat arra ösztönzi a kormányokat, hogy a következő, nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásaikban ambiciózus, az egész gazdaságra kiterjedő kibocsátáscsökkentési célokkal álljanak elő, amelyek valamennyi üvegházhatású gázra és ágazatra kiterjednek, összhangban a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozásával.

A határozat egyebek mellett arra is felszólítja a feleket, hogy nemzeti szinten meghatározott módon járuljanak hozzá a globális erőfeszítésekhez a következő cselekvésekben. A megújuló energia globális megháromszorozására és az energiahatékonyság javításának globális átlagos éves ütemének megduplázására lesz szükség 2030-ig. A szenet használó erőművek fokozatos csökkentésére irányuló erőfeszítéseket fel kell gyorsítani. A nulla és alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagokat használó, nettó nulla kibocsátású energiarendszerek bevezetésére irányuló globális erőfeszítések felgyorsítása szükséges jóval a század közepe előtt vagy annak a környékén. Az energiarendszerekben a fosszilis tüzelőanyagokról való igazságos, rendezett és méltányos átállás felgyorsítása kell még ebben a kritikus évtizedben, hogy a tudományos eredményekkel összhangban 2050-re elérjük a nettó nulla kibocsátást. Cél a nulla és alacsony kibocsátású technológiák fejlesztésének felgyorsítása, beleértve többek között a megújuló energiaforrásokat, az atomenergiát, a kibocsátáscsökkentő és olyan technológiákat, mint például a szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás, különösen a nehezen kibocsátásmentesíthető ágazatokban, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén előállításának felgyorsítása. A szén-dioxid-kibocsátás mellett különösen a metánkibocsátás globális látványos csökkentése is lényeges 2030-ig. A közúti közlekedésből származó kibocsátások csökkentésének felgyorsítására is szükség van, ami számos módon, többek között az infrastruktúra fejlesztésének és a nulla és alacsony kibocsátású járművek gyors bevezetése révén történhet. Az energiaszegénységet és az igazságos átmenetet nem szolgáló, nem hatékony fosszilis tüzelőanyag-támogatásokat mielőbb meg kell szüntetni.

A fenti összefoglalóból látható az egyensúlyozó, néhol bátortalannak tűnő szöveg, valószínűleg ennél tovább nem lehetett menni. A határozat elfogadása során a zárónyilatkozatokban egyes tárgyaló felek rámutattak, hogy milyen nehéz volt elérni ezt a kompromisszumot. Sokan elítélték a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonására való egyértelmű utalás hiányát, a szénnel és a metánnal kapcsolatos gyenge megfogalmazásokat, és hiányolták az úgynevezett átmeneti tüzelőanyagokkal kapcsolatos kockázatokat, amelyek a határozat szerint „szerepet játszhatnak az energetikai átmenet megkönnyítésében, miközben lehetővé teszik az energiabiztonságot”. Mások szerint az ezekre a konkrét globális erőfeszítésekre való hivatkozás túlságosan előíró jellegű lett volna, és aláhúzták, hogy a párizsi megállapodás alulról felfelé irányuló és nemzeti szinten meghatározott jellegét.

A felek elfogadták továbbá – többek között – az alkalmazkodásra vonatkozó globális cél keretét, és azt is, hogy kezdődjék meg az igazságos átmenetről szóló munkaprogram végrehajtása. A küldöttek már a csúcstalálkozó első napján megegyeztek egy a „veszteség és károk” enyhítésére szolgáló alap létrehozásáról és az azt kezelő intézményi háttérről. Ebből (elvileg) azoknak az országoknak kellene fizetni, amelyek nagyon keveset bocsátottak ki a föld éghajlatát megváltoztató üvegházhatású gázokból, de mégis ők viselik például a növekvő aszályok és egyéb időjárási elemi csapások közvetlen következményeit. Ez lenne az a bizonyos évi százmilliárd dolláros feltöltöttségű alap. Igaz ugyan, hogy a valódi feltöltése nagyon messze van ettől a számtól, de legalább elkezdődött, és talán egymilliárd dollár már összegyűlt.

Al Jaber szultán, a konferencia elnöke a „multilateralizmus győzelmének” nevezte a megállapodást, amelyet a szolidaritás és az együttműködés jelének is tekint. A találkozót „történelmi fordulópontnak” nevezte, amelynek köszönhetően az 1,5°C ismét elérhető közelségbe került.

A következő hónapokban, években dől el, hogy mennyire komolyan vehetők a részt vett állam- és kormányfők szavai.

Ez a döntés egy úgynevezett jogilag nem kötelező határozat, minden azon múlik, hogy a megvalósításért felelős állami vezetők mennyire lesznek képesek az elfogadottaknak megfelelően cselekedni. Éppen ezért az imáinkra továbbra is nagy szükség lesz.

„Az éghajlat közjó, mindenkié, és mindenkinek a javát szolgálja” – írja Ferenc pápa a 2015-ben megjelent Áldott légy kezdetű enciklikájában.

Békés, áldott karácsonyt, és szeretetben gazdag új évet kívánok!

Nemes Csaba

Fotó: Pexels.com