Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A 2025. év különleges kegyelmeket hordoz Isten népe és a teremtett világ védelmére elkötelezettek számára.
Az idei szentévben a remény isteni erénye és ajándéka kerül figyelmünk középpontjába, magunkat a „remény zarándokainak” felismerve járhatjuk utunkat – a nagyböjt és a húsvéti ünnepek idején is.
800. évfordulóját ünnepeljük Assisi Szent Ferenc csodálatos költeménye, a Naphimnusz megszületésének, melyben az Úristen által teremtett világ ajándékait tárja elénk.
Ferenc pápa 10 évvel ezelőtt tette meg sürgető felhívását „közös otthonunk gondozására” a Laudato Si enciklika kiadásával „minden jóakaratú ember számára”.
Nagyböjti elmélkedéseink ezekből az ünnepi alkalmakból is forrásoznak; a könyörgéseket a magyar bencés kongregáció zsolozsmáskönyvéből válogatta tagtársunk, Bánki-Miklós Bernadett.
„Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik” ApCsel 10,34-35
„Az Úr jobbja győzelmet szerzett, nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úr tetteit.
Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló” Zsolt 117,16-17.29
„Keressétek az odafenn valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve – hiszen meghaltatok és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben” Kol 3,1.3
„Krisztus meghalt, eltemették, feltámadt, megjelent – értünk a halál drámáján ment keresztül.
A keresztény remény éppen ebben áll: a halállal szemben, ahol minden végetérni látszik, megkapjuk annak a bizonyosságát, hogy az élet megváltozik, de meg nem szűnik” SNC 20
„Jézus azt mondja nekünk: „Újjáteremtek mindent” (Jel 21,5). Az örök élet közös ámulat lesz, amikor minden – ragyogóvá átalakult – teremtmény elfoglalja helyét, és lesz valamije, amit a végérvényesen felszabadított szegényeknek adhat.” LS 243
„Addig is összefogunk, hogy vigyázzunk erre a ránk bízott otthonra, annak tudatában, hogy minden benne található jó felvétetik majd a mennyei ünneplésbe. Minden teremtménnyel együtt Istent keresve járunk ezen a földön, mert „ha a világnak kezdete van, és teremtett valóság, akkor azt kell keresni, aki kezdetet adott neki, azt kell keresni, aki teremtette”.
Énekelve járjunk! Hogy a bolygónkért folytatott küzdelmünk és az érte érzett aggódásunk ne vegye el tőlünk a remény örömét.” LS 244
„Isten, aki nagylelkű elköteleződésre hív minket, és arra, hogy mindent neki adjunk, eltölt minket a szükséges erővel és világossággal, hogy előrehaladhassunk.
E világ szívében továbbra is jelen van az élet Ura, aki nagyon szeret minket. Ő nem hagy el bennünket, nem hagy magunkra, mert végérvényesen eggyé vált földünkkel, és szeretete mindig segít, hogy új utakat találjunk. Áldott legyen!” LS 245
Istenünk, Te a Húsvét ünnepével gyógyulást hoztál a világnak. Kérünk, halmozd el népedet mennyei ajándékokkal, hogy elnyerje a tökéletes szabadságot és eljusson az örök életre.