Nincs minden veszve, mert az emberek, akik képesek végletekig lealacsonyodni, képesek felemelkedni, újra a jót választani és megújulni is, minden rájuk erőltetett mentális és társadalmi korlátozás ellenére.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
v, 2022-10-23 09:13 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal az energiaválság leküzdéséhez kaphatunk új szempontokat.
Ilyenkor, ősz közepén még gyönyörű, változatos, de már lassan-lassan kopárabbá válik a természet. Aztán később egyre szürkébb lesz, és hiányzik a nyár sokszínűsége. Az élővilág sokszínűsége nemcsak gyönyörködtet, hanem védi is az életet, mint az immunrendszer. Ezért amennyire romboljuk, annyival lesz kisebb a védekező, önszabályozó, önmagát fenntartó képessége. Azaz a sokszínűség önmagában érték, méghozzá az egyik legfontosabb meghatározó jellemzője az életnek, a természetnek.
Nem ismerünk másik olyan bolygót, ahol a hőmérsékleti viszonyok az élethez mérhetően annyira stabilak maradtak, mint a Földön. Mindezért az erdők, óceánok és a sokszínű élővilág, azaz a Föld szabályozó rendszerei felelősek.
Fantasztikusan sokszínű az élővilág, a tudósok szerint is már megközelítőleg 8-9 millió egyedi fajt azonosítottak (nem számolva a mikrovilágban már ismert baktérium- és vírusfajokat), és könnyen lehet, hogy ennek a kétszeresét-háromszorosát még fel sem fedezték. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy fajok ezreit nem ismerjük meg, holott most is velünk vannak, mert mielőtt felfedeznénk, elpusztítjuk őket.
v, 2022-10-16 09:32 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Napjaink problémái sokszor háttérbe szorítják a jövő nehézségeit, pedig most már végképp mindenki számára nyilvánvalóan látszik, hogy környezetünk ügyében nagyon szükséges lenne a közmegegyezés. Méghozzá most és itthon.
Grenelle Párizs egy forgalmas utcája, a Grenelle nevet viselő negyedben. Ebben az utcában található a munkaügyekért felelős minisztérium, amely már 1968-ban a párizsi diáktüntetések és a nagy országos sztrájkok idején is ugyanezt a funkciót látta el. Az úgynevezett grenelle-i megállapodás (amelyet a Munkaügyi Minisztériumban írtak alá) adott lehetőséget az 1968-as tavaszi események békés lezárására. Az akkori Pompidou-kormány és a szakszervezetek között megkötött egyezmény többek között béremelést, a szakszervezeti jogok bővítését, a munkaidő és a nyugdíjkorhatár csökkentését, a családi pótlék és az öregségi járulékok emelését tartalmazta. A megállapodásoknak köszönhetően a sztrájkok szép lassan kifulladtak.
A „Grenelle” a franciák számára a mai napig a megegyezés legújabb kori szinonimája. Éppen ezért lett 2007-ben a környezeti témákban kezdeményezett nagy megegyezésnek is „Grenelle de l’environnement” az elnevezése (a környezetvédelem Grenelle-megállapodása). Hat munkacsoport – amelyek a központi kormányzat, a helyi önkormányzatok, a munkáltatói szervezetek, valamint a szakszervezetek és a nem kormányzati szervezetek képviselőiből álltak – azért ülésezett 2007 nyarán, hogy megvitassák az éghajlatváltozás és az energia, a biológiai sokféleség és a természeti erőforrások, az egészség és a környezet, az ökológiai demokrácia, a fenntartható termelés és fogyasztás követendő gyakorlatait, valamint a kapcsolódó foglalkoztatási és versenyképességi kérdéseket. A javaslatok 2007. szeptember 27-ére elkészültek, és ezek alapján október végétől már húsz konkrét intézkedés is elindult. Biztosan állítható, hogy a megállapodás is sikeres volt, és azonnali akciókat eredményezett.
cs, 2022-09-15 18:02 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. A közbeszédben soha ennyi szenvedélyes vitát nem hallottunk az erdőkről, a vízgazdálkodásról, a termőföldek állapotáról, mint az utóbbi hetekben. Vajon jelenti ez a hozzáállásunk valódi megváltozását? – gondolkodtat el szerzőnk.
„Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk.”
(Szent Ferenc: Naphimnusz, Dsida Jenő fordítása)
Szeptember elseje Ferenc pápa kezdeményezésére már évek óta a teremtett világ védelmének imanapja, és talán nem véletlen, hogy ez a dátum éppen a Földanya havába esik.
A hagyományban most éljük a „két asszony napja közti” időszakot, ami augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepével kezdődik, és szeptember 8-án, Kisasszony napjával zárul. Lassan enyhül a forróság, a hosszabbodó éjszakák után a hajnali harmat újra zöld fűszálakat csalogat elő a sárguló gyepből, a napsugarak már nem égetnek, egyre inkább oldalról sütnek át a lombokon, átragyognak a kertek virágain, és alig észrevehető, ahogy a nyárból visszavonhatatlanul az őszbe vált a természeti világ. Régen a gondos gazdasszonyok ilyenkor újra megültették a kotlósokat, hogy karácsonyra legyen az ünnepi asztalra rántani való csirke, nagytakarítást tartottak, átszellőztették az ágyneműt, a téli ruhákat.
Különös, hogy ezt a varázslatos időszakot a magyar néphagyományban két Mária-ünnep határolja!
Nagyboldogasszony napjával lezárul sok növény maghozása, megérik, magvakba, hagymákba, gumókba záródik az Élet, valóban, szinte „elszenderül” a nyári kert. Kisasszony napjával pedig újra megindul a sarjadás, megpattannak a dióburkok, hullik az érett termés, a liliom előbújik földalatti rejtekéből, szétteríti pompás levélüstökét, és friss zöldjével mintha már a tavaszi újjászületést idézné meg!
k, 2022-08-23 21:38 
Az Országos Meteorológiai Szolgálat két munkatársa néhány héttel ezelőtt a met.hu-n rövid tanulmányt publikált, amelyben azt a három alapvető fizikai-meteorológiai folyamatot mutatták be, amelyek leginkább felelősek a globális méretű száraz és nedves időszakok kialakulásáért: a légköri nedvesség alakulása, a légköri cirkuláció és a (tenger és talaj) felszíni párolgása, valamint mindezek kombinációja.
A szerzők állítása, hogy
a 2022-es rendkívüli szárazság nem regionális jelenség, hanem globális hátterű.
A nyugati szelek övében a globális átlagnál egyébként is magasabb hőmérsékleten nagyobb az esélye a telítetlen légállapot tartós fennmaradásának, amely egyben pozitív visszacsatolások, azaz a folyamatot erősítő mintázatok – növekvő napsugárzás, csökkenő ciklonaktivitás, kiszáradó talajok – kiindulópontja lehet. Egy hosszabb ideje fennálló, erőteljes csendes-óceáni negatív hőmérséklet-anomália (az úgynevezett La Niña-jelenség) csökkenti a trópusok irányából a mérsékelt égövbe tartó nedvességtranszportot, ami ott további nedvességhiányt okoz. A talaj kiszáradása miatt megszűnik annak nedvességkiegyenlítő hatása, ami negatívan hat a nyáron meghatározó helyi konvektív csapadék kialakulására.
k, 2022-08-23 21:33 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal hálát adunk, hogy itt, Magyarországon van kenyér, amit ehetünk, még ha az aszály a mi életünkben is látható, sőt félelmetes módon jelen van.
A hírek szerint megint lesz itthon elegendő hazai kenyérgabona a következő esztendőre. Évtizedek óta így van már Magyarországon, megszoktuk, minden augusztusban ezt halljuk, és talán bele se gondolunk, hogy szerte a világon ez ma már nem is annyira természetes… Igaz, bizonyára drágább is lesz a kenyér, de talán éppen ezért újra jobban értékeljük, és megbecsüljük még akkor is, ha már nem egészen friss, kicsit megszikkadt.
De ha az alföldi kukoricatáblák siralmas állapotára, a száradó napraforgóra tekintünk, mély aggodalom tölti el a szívünket. „Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tűz a puszta legelőit, fölperzselte a láng a mező minden fáját. Hozzád kiáltanak a mező vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tűz a puszta legelőit.” (Jo 1,19)
Az aszály hatalmas károkat okoz idén a mezőgazdaságban, és nem is sejtjük, mi lesz jövőre. Ez most egy félelmetes folyamat kezdete, valóban az éghajlat visszafordíthatatlan változása, vagy csak egy kivételesen rossz esztendő?
Az alkalmazkodás lehetőségeit keressük, termesszünk más fajtákat, olyan növényeket, melyek jobban elviselik a szárazságot, a nyári forróságot, a késő tavaszi fagyokat? Becsüljük meg jobban a tavaszi áradások ajándékát, és a kizsigerelt szántóföldek egy részét adjuk vissza a hagyományos vízgazdálkodásnak, legelőt, ártéri gyümölcsöst, galériaerdőket telepítsünk újra a folyók mentén? Sürgető kérdések, de mi lenne a jó válasz?
szo, 2022-07-30 07:57 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal arról ír a legújabb kutatási eredményeket ismertetve szakértőnk, hogy az eddig nagy éghajlati stabilizálónak tűnő óceánok is kezdik elveszteni az erejüket.
Évről évre többet tudunk a természetet alakító folyamatokról. És szinte hónapról hónapra újabb és újabb kutatási eredményeket olvashatunk arról, hogy milyen hatással van az emberiség ezekre az évmilliárdok alatt kialakult, az életet globális léptékben stabilizáló természeti rendszerekre. Ebben a rovatban is írtunk már az óceánokat és élővilágukat veszélyeztető műanyagszennyezésről, az óceánok savasodásáról, a túlhalászás káros következményeiről. Most a világtengerek, óceánok stabilizáló hatásainak gyengüléséről született újabb kutatási eredmény.
Ahogy az éghajlat is változik, a világ vizei is változnak, és a kialakuló rendellenességek nemcsak az óceán hőmérsékletében, hanem a szerkezetében, az áramlataiban és még színében is megmutatkoznak. Az éghajlat és az óceánok tulajdonságainak megváltozása egymásra is hatással vannak.
Eddig biztosak lehettünk abban, hogy az óceánoknak robusztus csillapító hatásuk van, de úgy tűnik, hogy ennek is megvannak a határai, sőt gyengülni látszik az óceáni „lengéscsillapító”.
A változások következménye, hogy az óceánok normálisan stabil környezete egyre változékonyabbá és ezért kiszámíthatatlanabbá válik. Hui Shi, a kaliforniai petalumai Farallon Intézet kutatója és szerzőtársai idén májusban megjelent cikkükben azzal a hasonlattal éltek, hogy „mintha az óceán elveszítené az emlékezetét”. Azt írják, hogy „az óceáni memória, az óceáni állapotok fennmaradása az időjárási időskálákon túl a stabilitás és kiszámíthatóság, a globális éghajlati rendszer egyik meghatározó forrása”. A szerzők megmutatják, hogy a következő évtizedekben az óceánok memóriája, azaz a tengerfelszíni-légköri hőmérsékleti anomáliák a Föld nagy részén évről évre folyamatosan csökkenni fognak.
szo, 2022-07-30 07:53 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. A magától termő és a kizsigerelt föld különbségéről gondolkoztat el ma irodalmi vénájú állandó szerzőnk, aki reményt ad, hogy még ma is van esély a földi élet megváltoztatására. Csak nem mindegy, hogyan közelítünk a búzamezőkhöz...
„…Amikor a nap vörös szeme végigpislog a búzamezők felett, hol a hajnali szélben lágy hullámzással zizegnek a kalászok, az első kaszás megemeli kalapját.
– Na, Jézus nevében! – és a kasza ősrégi mozdulattal meglendül a levegőben.
Az ispán ezt a kaszavágást soha nem mulasztja el. Tudja jól, hogy utána gyötrelmes, nehéz munka következik, de ez az első vágás olyan, mint a »Veni Sancte«, és az utolsó olyan, mint a „Te Deum«.
És sokszor gondol arra, hogy erre a néma ünnepre miért nem jön ki az uraság? Hát neki csak számok kellenek? Mázsák, vagonok és pengők?
Ha hajnalonként felért a dombtetőre – hol az erdő zöld szegélye lágyan ölelte körül ezt a pusztát –, tele lett a szíve ragyogással, és úgy érezte, a föld szeretete nagyobb a birtoklásánál. Nem a telekkönyvre gondolt, hanem a hullámzó vetésekre, és a munka, a fáradtság, az eredmények mögött a föld meleg lüktetését érezte…”
(Fekete István: Gyeplő nélkül)
Jó száz évvel ezelőtt így kezdődött az aratás Magyarországon… Fekete István önéletrajzi elemekkel átszőtt csodálatos regényéből a korabeli mezőgazdálkodásról is sok mindent megtudhatunk. Milyen közel volt még akkor egymáshoz a termőföld és a vele dolgozó ember! A nagy dunántúli uradalomban az aratás embert próbáló munkáját végző summások, az akkori idők „vendégmunkásai” az egész éves kenyérnekvalót keresték meg ezekben a hetekben. Igaz, a föld, amin dolgoztak, nem volt a tulajdonuk, mégis érezték, hogy megtartja, táplálja őket családostól, ha alázattal és kemény munkával megszolgálnak érte. Igen, valóban áldást jelentett minden esztendőben a kenyérgabona beérése!
p, 2022-07-01 06:39 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Címünk elég sokatmondó: negatív, de sajnos nagyon is valós látleletet ad állandó szerzőnk.
Végérvényesen és visszafordíthatatlanul megváltozott földünk éghajlata. Változások észlelhetők az úgynevezett nagy földi légkörzés apróbb mintázataiban, változott a területre és évszakokra jellemző szinoptikus helyzetek aránya és intenzitása. Az előbbiekből adódóan változott egy-egy nagyobb térségre lehullott csapadékmennyiség és annak időbeli eloszlása, a száraz-aszályos időszakok vagy akár az árvizek előfordulásának gyakorisága. Változott a nyári és a hőségnapok, a fagyos és téli napok száma. Mindezek erősen összefüggenek a föld energetikai mérlegében történő apró változásokkal. A változás okozója a természetes folyamatok mellett (például napállandó változása, természetes ciklusok) nagyrészt az emberi tevékenység, azaz az üvegházhatású gázok még mindig növekvő kibocsátása, valamint a földfelszín fényvisszaverő képességének (albedójának) megváltoztatása. A károsanyag-kibocsátás csökkentésére vannak tervek és elért eredmények is, de utóbbiak hosszú évtizedek múlva jelentkezhetnek. Az albedó megváltozása ellen, ideértve az épített környezetet, a mezőgazdasági területeket is, kevesebbet tudunk tenni. A változást valamelyest lehet lassítani, ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy erősödni fog, éppen ezért sokkal inkább az alkalmazkodásra kell készülnünk.
p, 2022-07-01 06:35 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Most a nyári napfordulón és a természet életciklusán merenghetünk el irodalmi vénájú szerzőnk segítségével.
Lassú tűzzel guruló Nap,
gabonával vemhes hónap
templomában áldozópap!
Mit tudsz a tűnő örömről,
ami a rügyön dörömböl,
hőt-hűst váltó légbe bömböl?…
(Weöres Sándor: Himnusz a Naphoz)
Júniusban a külső fény még sokáig növekszik, de a május üde zöldje lassan már elmélyül, megkeményednek a levelek, fásodni kezdenek az idei új hajtások. Még előttünk van a két legforróbb nyári hónap, de ahogy közeleg a napforduló, már érezhetően lassul a terjeszkedés lendülete. A növekedésnek időben és térben láthatóan korlátai vannak. Valóban csak „tűnő öröm” volt az élők világában a varázslatos tavaszi megújulás?
A régi rómaiak Plinius leírása szerint nagy jelentőséget tulajdonítottak a nyári napfordulónak: „Ettől kezdve már itt az ideje, hogy leszedjük vagy összegyűjtsük az egymás után érő különféle terményeket, és hogy előkészüljünk a dühöngő hideg télre. Ezért illett a Természethez, hogy ezt a sorsdöntő pillanatot kétségtelen jelek révén hozza tudomásunkra. Ezeket a jeleket maguknak a gazdáknak a kezébe adta. Megparancsolta, hogy a levelek azon a napon forduljanak meg, jeléül annak, hogy az égitest befejezte útját… Ha nem is érted az égitestek mozgását, de általam ismered az égi jeleket. A fülednek is adok jelet: figyeld csak a vadgalamb búgását, és gondolj arra, a nyári napforduló már elmúlt, ha a vadgalambot fészkén ülni látod.” (Plinius: A természet históriája)
k, 2022-05-31 21:45 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal az európai energiaválság lehetséges itthoni hatásaival foglalkozik, de egy kicsit más szempontból, mint ahogyan azt megszokhattuk.
A kőolaj, a földgáz, illetve a villamos energia mint másodlagos energiahordozó elterjedésével a 20. században elindultunk a centralizált energiarendszerek irányába. Egyrészt koncentrálódott az energiahordozók kitermelése, egyúttal a villamosenergia-termelés is, másrészt nagy átviteli hálózatokon keresztül jutott el az energia a fogyasztókhoz. A tulajdonosi struktúra is egyre inkább koncentrálódott, egyre nagyobb energetikai cégek lettek az egyeduralkodók, amelyek nem igazán engedtek teret az egyéni, közösségi kezdeményezéseknek.
Az 1970-es évek (1973, 1979) olajválságai, majd a csernobili, és 25 évre rá a fukusimai nukleáris katasztrófa felerősítették az energiaellátási autonómiára való törekvések decentralizációs folyamatait. Gomba módra szaporodtak Nyugat-Európában az energiaszövetkezetek, a saját fogyasztásra is termelő úgynevezett termelő-fogyasztó (angol képzett szóösszetétellel „prosumer”), illetve egyéb közösségi energiatermelési formák.
Az utóbbi évtizedekben egy új energiatermelési és -felhasználási forma kezd nagyon lassan terjedni, amit összefoglaló névvel „energiaközösségeknek” neveznek. Ez a folyamat leginkább a megújuló energiák egyre bővülő hasznosításának és az infokommunikációs technológiák fejlődésének segítségével egy decentralizált, a 21. századot egyre jobban jellemző energiarendszer kialakulása felé vezet. Emellett következménye lehet az energetikai közösségi döntések szerepének növekedése.
