Ha az ember nem él békében Istennel, a Föld maga sem lehet békében:
„Ezért ölt majd gyászt az ország, és veszíti el erejét minden lakója a mező vadjaival, az ég madaraival,
sőt még a tenger halai is elemésztődnek” (Oz 4,3).
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
szo, 2021-11-27 11:13 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon gondolkodhatunk el, hogy vajon Isten vendégei vagyunk-e ebben a sokszínű és -formájú világban, vagy pusztán a biológiai evolúció csúcsára jutott emberként tengődünk.
A XVIII. század izgalmas időszak volt Európa történelmében. A világ hirtelen kitágult, hiszen egyre újabb földrészek, idegen, egzotikus tájak nyíltak meg a felfedezők előtt. Linné számára tanítványai bőségesen szállították a meghatározásra, elnevezésre váró növényeket, állatokat, és úgy tűnt, hogy a világ végső soron megismerhető, mindez csupán idő és szorgalom kérdése.
Linné akkoriban így gondolkodott a teremtett világról és benne az emberről:
Az öntudatos ember tisztában van azzal, hogy a világ a Mindenható tulajdona, és a Mindentudó bölcsességének legnagyobb csodáival van felékesítve, őt magát pedig mint vendéget vezette be ezek közé,
azért, hogy e gyönyörűségeket élvezze, megismerhesse az Úristen nagyszerűségét… Hogy méltán hagyhassuk el ezt a világot mi, vendégek, ki kell kutassuk az Alkotó művét, melyet a Legfelsőbb Lény a mi hasznunkra hozott létre. Hogy mindent helyesen ismerjünk meg, szükséges, hogy ezek közül mindegyik külön fogalmat képezzen, és hogy külön névvel legyen ellátva” (Carl Linné: A növények fajai. Váczy Kálmán fordítása).
v, 2021-11-14 11:06 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten figyelő szemünket – mint mindenki más – Glasgow-ra vetjük.
A COP26 Glasgow, azaz hivatalos nevén az Éghajlat-változási Keretegyezmény Részes Feleinek 26. Találkozója ezekben az órákban ér véget. A részes felek találkozója a keretegyezmény legfőbb döntéshozói fóruma. Ezek a rendezvények mindig óriási kormányzati és tudományos szakértői, diplomáciai és civil környezetvédelmi és gazdasági lobbik részvételét vonzzák. Kiemelt találkozókon, amilyen a glasgow-i is volt, állam- és kormányfők is részt vesznek.
A gazdag országok delegációi hosszú kocsikaravánokkal érkeznek a repülőtérről. Több száz magánrepülőgép is csak erre a rendezvényre érkezett. A kritikusok gyakran emlegetik: „ez egy utazócirkusz, amely nagy ökológiai lábnyomot hagy, és semmi más”.
A COP26-ot megelőzte a G20-ak, azaz a legnagyobb gazdasági hatalommal rendelkező országok és az EU találkozója. Itt megpróbáltak a világ vezetői az eddigieknél konkrétabb ígéreteket tenni, ám ez most sem igazán sikerült, és mindez máris erősen kihatott a tárgyalások menetére. A nagy államok óriási lobbierejüket arra használhatnák, hogy érvényesíthető és számon kérhető, hatásos és kiegyensúlyozott intézkedésekben állapodjanak meg, amelyekkel akár jelentősen szűkítenék a „szent tehénként” kezelt túlzott mértékű világkereskedelemből származó kibocsátásokat is, de sokszor inkább saját pozíciójuknak az erősítésére használták a tárgyalásokat.
Szinte minden fontosabb nemzetközi környezeti ügynek (éghajlatváltozás, biodiverzitás, sivatagosodás elleni küzdelem, erdővédelem, a levegőszennyezettség csökkentése, vizek védelme és így tovább) külön-külön nemzetközi eszköze (egyezmények, intézmények) van, és sokszor nem is tudnak egymás – máskülönben egymással is szorosan összefüggő – ügyeiről.
k, 2021-11-02 11:02 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten a gyümölcsösökbe látogatunk el egy kis értékőrző túrára.
Október végén, ahogy az első fagyok után a levelek lehullanak, és a fák nyugalmi állapotba kerülnek, újra eljön az ideje a gyümölcsfaültetésnek. A faiskolák gazdag kínálatát végignézve azonban azon is elgondolkodhatunk, hogy mi is valójában egy gönci magyar kajszi-, egy Mariska őszibarack- vagy egy Jonatán almafacsemete értéke, helye a teremtés rendjében?
A ma ismert gyümölcsök már nagyon messze vannak a természetben vadon élő ősöktől, hosszú évszázadok alatt az ember alaposan átformálta őket a saját örömére.
A szabad beporzású magoncok közül folyamatosan kiválasztották az ízletes, szép nagy gyümölcsű, fagytűrő, betegségeknek ellenálló egyedeket, és a táj adottságainak legjobban megfelelő fácskákat tovább szaporították. Fontos volt azt is tudni róluk, hogy melyiknek a gyümölcse hogyan, meddig tárolható, melyik alkalmas befőttnek, lekvárnak, pálinkának, és lehet-e aszalvány belőle. Ezt a tudást a fákkal együtt adták tovább a családban, a faluközösségben.
v, 2021-10-24 18:39 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten arra világít rá szakértőnk, hogyan tudunk szelídebben gazdálkodni az általunk felhasznált energiákkal. Már csak azért is, mert menthetetlenül szemléletváltásra van szükségünk e téren.
A következő két évtizedben alapjaiban változnak majd meg az energiafelhasználási lehetőségeink és szokásaink. Ennek legalább két fő oka van: a földgázkészletek várható csökkenése, valamint a fosszilis energiahordozók használatának drasztikus visszafogása az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében.
Gondoljunk csak bele, mekkora változás előjele volt, ami 1893. május 1-jén a chicagói világkiállítás nyitónapján történt: több százezer égő kápráztatta el a Michigan-tó partján az odalátogatókat. Talán ez volt az a pillanat, amikor biztosan eldőlt, hogy az úgynevezett váltakozó áram (AC), és nem az egyenáram (DC) uralja majd a világon az energiaszolgáltatást. Ezúttal Tesla nyert, és ezzel eldőlt az is, hogy a váltakozó áram (váltóáram) segítségével nagy távolságokba vezethető a villamos energia, aminek megtermeléséhez nagy, központi erőművekre lesz szükség. Hogy országokat, kontinenseket átívelő villamosenergia-hálózatok uralják majd a 20. század világát; óriás erőművek, nagy és hosszú időre szóló beruházások biztosítják majd az energetikai rendszereket. A nagyerőművekben megtermelt villamos energia fogyasztókhoz való eljuttatásához pedig jelentős kiterjedésű és biztonságos hálózatokra volt szükség.
A 20. század a nagy és központosított villamosenergia-hálózatok egyeduralmának századává vált.
De vajon mi történt volna, ha Edison világa nyer, és milyen lenne most a világ a 21. században? Az egyenáramú technológia továbbra is fennmaradt sok helyen. Egy-egy létesítmény, kis szálloda, irodaépület egyenáramú villamosenergia-ellátására még a múlt század közepén is voltak példák, különösen az USA-ban, de egyre inkább egyeduralkodóvá váltak a nagyerőművekből származó nagyfeszültségű hálózatokra termelő rendszerek. Ha Edison rendszerei maradtak volna fenn, akkor minden társasháznak vagy kisebb kertvárosi közösségnek egy-egy külön kis áramfejlesztővel kellene rendelkeznie, amelyek ott zümmögnének a pincében. Kisebb szakaszokra lenne felbontva a közvilágítás, kisebb falvakban talán nem is lenne. Egészen más lenne az energiafelhasználás szerkezete, az igények is mások lennének, és ezzel a lehetőségek is.
v, 2021-10-24 18:33 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten a sziklakertben bóklászunk.
A cseresznyefa, ami tavasszal váratlanul kiszáradt, volt vagy harmincesztendős, és már erősen beárnyékolta az alatta megbúvó sziklakertet. Ahogy az évek során egyre terebélyesedett, a napsütést kedvelő fűszernövények, apró szegfűfélék, veronikák kipusztultak vagy elsatnyultak, ha nem tudtak kijutni az árnyékából. Igaz, a talaj soha nem maradt takarás nélkül, az árnyékot jobban tűrő fajok lassan átvették a helyüket, így az évek során szinte kicserélődött itt a növényzet. Ültettem is közéjük újakat, a megváltozott fényviszonyokat jobban kedvelő pimpókat, borsmentát, bőrlevelet, nefelejcset, és persze a citromfű is megjelent hamarosan szapora magoncaival. Az öreg zsályatő viszont nem adta fel, minden évben újra próbálkozott az árnyékban pár vékonyka hajtást, sápadt virágot kinevelni, és már csak kíváncsiságból is meghagytam, hogy meddig képes még megküzdeni a fényhiánnyal.
Aztán tavasszal, ahogy a kiszárad fát kényszerűen visszavágtuk, és az esős, borongós májust felváltotta a száraz, forró június, ezt az egész társaságot elborította újra a szikrázó napsütés. A csapvizet öntözésre nem szívesen használom, rábíztam hát a megújulást a növényekre, oldják meg saját erőből az új életközösség felépítését.
Minden növényfaj másként válaszolt a kihívásra, természetének megfelelően. Az árnyékkedvelők levelei egyszerűen leperzselődtek, és hosszú hetekig gondolkodtak, mielőtt óvatosan újra kihajtottak, de akkor már jóval kisebb leveleket hoztak, így csökkentették a párologtatást. A párás, hűvösebb klímát kedvelő borsmenták, a citromfüvek is jóval kisebbek, mint a kert árnyékosabb részein, de bőségesen virágoztak szinte egész nyáron, és gombabetegségeknek nyoma sem volt rajtuk.
szo, 2021-09-18 08:25 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Sajnos nagyon rossz hírekkel szolgál ma szakértőnk, úgy tűnik, a Föld eddigi nagy környezeti rendszerei vannak végveszélyben.
Néhány héttel ezelőtt Gernot Wagnernek és szerzőtársainak az USA-ban megjelent tanulmánya (Proceedings of the National Academy) a globális billenési pontok utáni események költségeit becsüli meg, hogy jól értsék a gazdasági döntéshozók is, ezek a következmények nagyon sokba kerülnek. Gernot a Kockázatos klíma című, Bloombergen megjelent cikkét úgy kezdi:
az éghajlatváltozás nem arról szól, amit tudunk, hanem arról, amit nem tudunk. Amit tudunk, az elég rossz, amit nem tudunk, az még sokkal rosszabb.”
Megállapításaik összecsengenek az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) augusztusban megjelent, ún. Hatodik jelentésének összefoglaló munkájával. Ebben a dokumentumban csaknem háromszáz tudós mintegy tizenkétezer tudományos cikk legfontosabb állításait összegzi. A meglepő ebben a munkában az is, hogy a közvélemény megdöbbent az állításokon, pedig 2007 óta a legfontosabb következtetések már ismertek voltak.
szo, 2021-09-18 08:21 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Egy virág két arcát mutatjuk ma be.
A kikericsek évente kétszer merészkednek a napvilágra földalatti rejtekükből, a kemény hagymagumó védelméből. De annyira különböznek az őszi és a tavaszi megjelenésükben, hogy szinte hihetetlen, hogy tényleg ugyanaz a növény mutatkozik meg a pompás szeptemberi virágzáskor, mint a tavaszi levélkoszorú kihajtásakor, a nyári termésérleléskor. (Ami mindvégig közös bennük, hogy a növény minden része, de különösen a magvak erősen mérgezők…)
Szeptember idusán teljesen váratlanul, levelek nélkül törnek elő a kemény, nyirkos talajból a törékeny szépségű, halványlila virágok. Még a bimbót védő vékony hártyát is maguk mögött hagyják a föld felszínén, amint nyújtózkodnak a fény felé. Különös látvány az őszre készülődő kertben, a sok töredezett, sárguló levél között ez a tavaszt idéző üde újjászületés.
A virágokat apró rovarok látogatják, láthatóan szívesen jönnek-mennek a sárga porzókon, a törékeny bibéken. Aztán amikor néhány hét után elenyészik a végtelenül finom anyagú, selymes jelenés, szinte nyomtalanul eltűnik a föld színéről. De mi értelme volt így a pompás virágzásnak? Hogy történik a megtermékenyülés, hol fejlődik ki a magház?
szo, 2021-08-28 20:40 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk most egy elég faramuci dologra világít rá: milyen környezetszennyezéssel járhat maga a zöld energia előállítása is.
Egyre többször halljuk a „ritkaföldfémek” kifejezést. Ezek az amúgy a Földön szinte mindenhol, de meglehetősen kicsiny mértékben előforduló ásványokban található fémek csak a Föld néhány helyén találhatók sűrűbben, azaz már kibányászható léptékben.
A ritkaföldfémek egy 17 fémből álló csoport, amelyet a manapság már szinte mindenki által használt termékek – mint például az okostelefonok, számítógépek, de emellett a szélturbinák, napelemek, elektromos autók – előállításához is felhasználnak. Egyre inkább kezdjük megtanulni a nevét az okostelefonoknál nélkülözhetetlen neodímiumnak és diszpróziumnak, az europiumnak (ld. csaknem teljes tisztaságban nyitóképünkön) és a lanthanumnak, vagy a cériumnak, amely például abban segít, hogy az érintőképernyő hosszú évekig működjön.
A ritkaföldfémek a zöld energia szinte minden területén fontos szerepet játszanak.
szo, 2021-08-28 20:25 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk most a növények fölfelé törekedésén tűnődik és késztet tűnődésre.
Nyári szentmiséken mindig megújuló örömmel tekinthetünk az oltár virágdíszeire. Ilyenkor szinte minden héten más a látvány, ahogy sorban nyílnak ki a kertek virágai. Újra érezzük a júniusi liliomillatot, de most már a hatalmas zöld levelekkel szétterülő árnyliliom virágából árad fölfelé, a dáliák furcsán oldalra hajtják óriási, törékeny virágfejüket, de a legszebbek talán a kardvirágok. Három, néha öt virág is kerül a vázába, legyező alakban szétterítve, és pár óra múlva nagyon érdekes jelenségre csodálkozhatunk rá. A középső virág sudáran, szálegyenesen áll, az oldalsók azonban nem békélnek meg a helyzetükkel, a virágszár bimbós, még hajlékony része meggörbül, hogy felfelé emelje legalább az utolsó virágokat. Vasárnap estére a nagy műgonddal összeállított virágdíszből mint a gyertyák, úgy emelkednek ki mind. Itt nem arról van szó, hogy a fényt keresik, mint a Nap után járó körömvirág, tavasszal a tulipánok, vagy a napraforgó még zöld, zárt csillagbimbói, hiszen
éjjel, a sötétben nincs iránya a fénynek, a „fölfelé” ebben az esetben azt jelenti, hogy a Föld középpontjához képest pontosan ellenkező irányba törekednek a virágszárak.
A templom csendjében aztán ez így is marad, de a kertben még nehezebb dolga van a magasra növő virágoknak. Ha egyszer megdönti, összekuszálja őket a szél, és megpróbálják legalább a szár végét újra függőlegesre állítani, jöhet oldalról egy újabb lökés, és teljesen elfekteti őket, még a sárba is ragadhat a nagy gonddal dédelgetett virág. A sűrűn burjánzó vadmurok túl hosszúra nyúlt szárai is sokszor majdnem vízszintesen elfekszenek, és onnan próbálkoznak az utolsó virágernyők kiemelésével.
szo, 2021-07-31 08:32 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk sokadszorra hangsúlyozza, most már cselekedni kellene, nem csak elemezni a helyzetet.
Annyiféle hír áraszt el minket, hogy sokszor már azt sem tudjuk, hogy kinek higgyük el azt, amiről tudósítanak, amit írnak és mondanak. Így vagyunk ezzel akkor is, amikor szinte mindennapos hír a környezetünk pusztulása, a sok negatív jövőkép, a katasztrófák előrejelzése, és mindaz, ami ezen folyamatok okairól ad át ismereteket. Lássuk be, hogy ilyen mennyiségű tudósítás már nem befogadható ép lelkülettel és józan hozzáállással. Már nekem is sok, de úgy gondolom, hogy át kell adnom ezt az üzenetet: elég a hírek olvasásából, most már cselekednünk kell! Egyre nehezebb lelkülettel olvasom a tudományos cikkeket és a legkiválóbb tudóscsoportok elemzéseit. Azt látom, hogy már nagyon elég ismeret van a birtokunkban ahhoz, hogy értsük: változnunk kell!
Látva az agytrösztök elemzéseit, amelyek egy sor kitűnő megoldást, eszközt és megvalósítható célt mutatnak be, és látva a közképviselettel megbízott kormányok tétovázását, az egymásra várást és mutogatást, egyre inkább bénultságot, döntésképtelenséget érzékelhetünk.
Arra kell kérni a nemzetközi és nemzeti döntéshozókat, hogy bízzanak a tudományban!
