A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben  „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Sajnos nagyon rossz hírekkel szolgál ma szakértőnk, úgy tűnik, a Föld eddigi nagy környezeti rendszerei vannak végveszélyben.

Néhány héttel ezelőtt Gernot Wagnernek és szerzőtársainak az USA-ban megjelent tanulmánya (Proceedings of the National Academy) a globális billenési pontok utáni események költségeit becsüli meg, hogy jól értsék a gazdasági döntéshozók is, ezek a következmények nagyon sokba kerülnek. Gernot a Kockázatos klíma című, Bloombergen megjelent cikkét úgy kezdi:

az éghajlatváltozás nem arról szól, amit tudunk, hanem arról, amit nem tudunk. Amit tudunk, az elég rossz, amit nem tudunk, az még sokkal rosszabb.”

Megállapításaik összecsengenek az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) augusztusban megjelent, ún. Hatodik jelentésének összefoglaló munkájával. Ebben a dokumentumban csaknem háromszáz tudós mintegy tizenkétezer tudományos cikk legfontosabb állításait összegzi. A meglepő ebben a munkában az is, hogy a közvélemény megdöbbent az állításokon, pedig 2007 óta a legfontosabb következtetések már ismertek voltak.

Néhány rövid megrázó állítást hadd mutassak be: „Egyértelmű, hogy az emberi tevékenység hatására melegszik a légkör, az óceán és a szárazföld; 2014 (az előző értékelő jelentés) óta intenzíven melegedett a Föld felszíne, az utolsó öt év (2016–2020) volt a legmelegebb legalább 1850 óta; több és intenzívebb időjárási elemi csapás történik, és egyre erősebb bizonyítékok vannak arra, hogy ez az emberi tevékenység következménye;

nem zárható ki a jégtakarók összeomlása és az óceánok áramlásainak változása, beleértve a Golf-áramlat leállását.”

Annyiban finomodott a kép, hogy sokkal bizonyosabbak a következtetések, és jóval tisztábban látható az elkerülhetetlen változás, sőt az is, hogy ezen változások következményei nem visszafordíthatók, azaz már nem lesz olyan a világ, mint amilyennek megismertük. Kellően mély és globálisan is átfogó életvitelváltás nyomán a károk ugyan csökkenthetők, de a rendkívüli változásokhoz, a kapcsolódó elemi csapások gyakoriságának a növekedéséhez, mind a természetes élővilágnak, mind az emberi társadalomnak egyre inkább alkalmazkodnia kell.

Egyszerűen fogalmazva, az eddigi megszokott, biztonsággal előrelátható éghajlati és erre kapcsolódó környezeti ciklusok, az elvárható viszonylagos biztonságos környezeti viszonyok felborulása várható még a lakhelyeinken is, ideértve a kommunális szolgáltatási és közlekedési rendszereinket is. Lényeges vetületei a változásnak a mezőgazdasági termésbiztonsági, valamint energiaellátási következmények is. Az sem látszik még egészen pontosan, hogy miként változik az ún. nagy földi légkörzés, és a változás alatt (ami lehet akár több tíz év is) mekkora instabilitásra számíthatunk.

Nem tudhatjuk biztosan, hogy a jövőben mennyire számíthatunk az időjárásfüggő megújuló energiákra, és hogy változik majd a már jól megismert napenergia- és szélenergia-potenciál.

Ezek elemi kérdések, hiszen egyre inkább a megújulóenergia-kapacitásokat növeljük (környezetbarát megoldásokat keresve), ugyanakkor nem biztos, hogy a mai geográfiai potenciál akár 15-20 év múlva is olyan marad, mint amilyennek most látjuk.

Az Inside Climate News 2021. augusztus 25-i számában olvashattunk a legfrissebb, nyáron előfordult, éghajlatváltozással összefüggő természeti katasztrófákról. Azt írják, hogy

míg a globális felmelegedés a világ egyes részeit a tartós tűzvészek helyévé teszi, máshol intenzív csapadékok, árvizek pusztítanak, amelyek egyre inkább biztos jelei annak, hogy a Föld vízkörforgása egyre ingatagabbá válik.

Egyre intenzívebb esőzések és árvizek, majd pedig hosszabb száraz időszakok váltogatják egymást. Bizony, hosszúra nyúlik az elmúlt évek elemi csapásainak leltára, és a jövőben ez egyre nagyobb méreteket ölt.

„Számos tünet arra utal, hogy ezek a hatások egyre kedvezőtlenebbek lehetnek, ha továbbra is a jelenlegi termelési és fogyasztási modellt alkalmazzuk. Ezért sürgetővé és elengedhetetlenné vált a politikai döntések meghozatala annak érdekében, hogy a következő években drasztikusan csökkentsék a szén-dioxid és más, erősen szennyező gázok kibocsátását, például a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésével és megújuló energiaforrások használatának fejlesztésével.” (Laudato si’ 26)

Szerző: Nemes Csaba

Illusztráció: Pixabay

Magyar Kurír