A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk sokadszorra hangsúlyozza, most már cselekedni kellene, nem csak elemezni a helyzetet.

Annyiféle hír áraszt el minket, hogy sokszor már azt sem tudjuk, hogy kinek higgyük el azt, amiről tudósítanak, amit írnak és mondanak. Így vagyunk ezzel akkor is, amikor szinte mindennapos hír a környezetünk pusztulása, a sok negatív jövőkép, a katasztrófák előrejelzése, és mindaz, ami ezen folyamatok okairól ad át ismereteket. Lássuk be, hogy ilyen mennyiségű tudósítás már nem befogadható ép lelkülettel és józan hozzáállással. Már nekem is sok, de úgy gondolom, hogy át kell adnom ezt az üzenetet: elég a hírek olvasásából, most már cselekednünk kell! Egyre nehezebb lelkülettel olvasom a tudományos cikkeket és a legkiválóbb tudóscsoportok elemzéseit. Azt látom, hogy már nagyon elég ismeret van a birtokunkban ahhoz, hogy értsük: változnunk kell!

Látva az agytrösztök elemzéseit, amelyek egy sor kitűnő megoldást, eszközt és megvalósítható célt mutatnak be, és látva a közképviselettel megbízott kormányok tétovázását, az egymásra várást és mutogatást, egyre inkább bénultságot, döntésképtelenséget érzékelhetünk.

Arra kell kérni a nemzetközi és nemzeti döntéshozókat, hogy bízzanak a tudományban!

Bizonyságul idézek Sir Partha Dasgupta professzor átfogó, több mint hatszáz oldalas (idén februárban megjelent) jelentéséből néhány összegző állítást, ami arra a folyamatra hívta fel a figyelmet, ami egy a klímaváltozásnál sokkal láthatatlanabb és egyúttal veszélyesebb globális folyamat közgazdasági megközelítését tárja a tudományos világ és a döntéshozók elé. Komplex diagnózis mellett átfogó, a világ gazdaságának egészét érintő megoldásokat is ad, figyelembe véve, hogy gazdaságunk, megélhetésünk és jólétünk mind a legértékesebb vagyonunktól, a természettől függ. A természet részei vagyunk, nem vagyunk elkülönítve tőle:

„Bízunk abban, hogy a természet táplálékot, vizet és menedéket nyújt számunkra; szabályozza éghajlatunkat és betegségeinket; fenntartja a tápanyagciklusokat és az oxigéntermelést; lelki, szellemi kiteljesedést, kikapcsolódást nyújt, és gyógyulási lehetőségeket biztosít számunkra, olyanokat, amelyek javíthatják egészségünket és jólétünket. A bolygót arra is használjuk, hogy elnyelje a hulladékainkat, mint például a szén-dioxidot, a műanyagokat és egyéb hulladékokat, beleértve minden egyéb szennyezést is. A természet tehát eszköz, ahogyan a megtermelt tőke (utak, épületek és gyárak) és az emberi tőke (egészség, tudás és készségek) is eszközök. Az oktatáshoz és az egészséghez hasonlóan a természet is több mint gazdasági haszon: sokan értékelik, és felismerik belső értékét is. A biológiai sokféleség lehetővé teszi a természet számára, hogy produktív, állóképes és alkalmazkodó legyen.

Ahogy a pénzügyi eszközök portfóliójának sokfélesége csökkenti a kockázatot és a bizonytalanságot, úgy a természeti javak portfólióján belüli változatosság is növeli a természet állóképességét számtalan sokkal szemben, csökkentve a természet szolgáltatásaira leső kockázatokat.

A biodiverzitás csökkentése a természet és az emberiség szenvedését okozza.”

Nemcsak az ökoszisztémák közvetlen szennyezése, az élőhelyek rendkívüli arányú pusztítása az, ami a természet összeomlását okozza, hanem az éghajlatváltozás is közvetlenül hat az ökológiai rendszerekre. Erre bizonyság, az, ami az elmúlt hetekben történt az óceán észak-amerikai partjainál. Július elején elpusztult kagylók százmilliói borították a sziklákat az északnyugati partokon, héjuk nyitva tátongott, úgy néztek ki, mintha felforrtak volna.

Az elmúlt hetekben az Egyesült Államok nyugati részeit és Kanadát sújtó rendkívüli hőség és aszály kombinációja tengeri állatok százmillióit ölte meg, de a folyók élővilága is borzasztó állapotba került. A valóság egyre többször elénk tárja azt, amit a tudósok már évekkel, évtizedekkel ezelőtt prognosztizáltak.

És még valami, ha a koronavírus-járványról van szó, akkor döntéshozóink láthatóan nagyon bíznak a tudományban, de embertársaink milliói nem annyira. Bízzunk a tudományban akkor is, amikor azzal biztatnak, hogy a Covid-járvány negyedik hulláma és társaink megbetegedésének esélye csakis az oltással előzhető meg. Tudom, hogy vannak embertársaink, akik azért oltakoznak, mert féltik az életüket. Hallottam róla, hogy vannak olyanok, akik azért nem oltakoznak, mert féltik az életüket, félnek az esetleges visszafordíthatatlan mellékhatásoktól. Értem mindkét szempontot. De mi lenne akkor, ha lennének olyan embertársaink, akik azért vennék fel az oltást, mert féltik mások életét, mert féltik az egész társadalom mindennapi életvitelét?! Talán ők lennének azok, akik igazi evangéliumi választ adnának erre a szörnyű járványra.

Szerző: Nemes Csaba

Fotó (Új-Zéland partjainál megfőtt kagylók): University of British Columbia