Minden összefügg mindennel,
és ez arra hív minket, hogy az egész világot átszövő szolidaritás lelkiségét alakítsuk ki,
azt, amely a Szentháromság misztériumából fakad.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
szo, 2022-04-30 21:29 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a közlekedési eszközeink által fogyasztott élelmiszereknek eredünk nyomába.
Áprilisban lassan eleredt az eső, némileg mérsékelve a csapadékhiányt, amely tavaly ősz eleje óta kialakult. Nem múlt el az aszály, amely különösen a nyári növények (például a mostanában elvetett kukorica és napraforgó) számára még az Alföld déli, keleti, délkeleti részén és a Szigetközben is súlyos méreteket öltött. Talán még a májusi esők segíthetik a talajok vízellátottságát. De vajon mi lesz a sok-sok kukoricából és napraforgóból? Nem mindből lesz élelmiszer, egy részéből például üzemanyagot állítanak elő.
Az utóbbi években sokat hallottunk az úgynevezett bioetanolgyártás és a kukorica kapcsolatáról. A közkeletű meghatározás szerint a bioetanol egy olyan üzemanyag, amelyet biológiailag „megújuló energiaforrások”, azaz növények felhasználásával nyernek. Mi az az etanol? Az etanol etil-alkohol. És mitől „bio” a bioetanol?!
A „bio” szócska, amelyet az EU-s jogszabályokból vettünk át, talán valamelyest félrevezető, mert olyan kontextusba helyezi az alkoholt mint üzemanyagot, mintha ökológiai, fenntarthatósági szempontból is teljesen rendjén lenne. Ezek az úgynevezett első generációs üzemanyagok, amelyek az etanolt tekintve az élelmiszernövény terméséből készülnek. Cukrosítás, erjesztés, desztillálás útján lesz a növényből alkohol. Szigorúan véve csak akkor lehetne „bio” az etanol, azaz az etil-alkohol, ha pihentetett talajban, organikus, vegyszermentes eljárással termesztett növényi kultúrából (például biokukorica, biobúza, biocukorrépa, bioburgonya) származik az alkohol, azaz az etanol. Az amerikai whiskyt sem nevezzük „biónak”, amelyet az USA-ban kukoricából készítenek.
h, 2022-04-18 00:12 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Nagypénteki hangulatú, de a feltámadásba vetett reményt hirdető írást olvashatnak szakértőnktől.
„Áldjon, én Uram, a mi öcsénk, a Szél,
s az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús Idő
kik által éltetsz mindent, ami él.”
(Szent Ferenc: Naphimnusz – Dsida Jenő fordítása)
Április a régi hagyományban a Szelek hava elnevezést kapta, és az idén tényleg megtapasztaltuk az aszályos, száraz tél után, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva az időjárás szélsőséges változásainak. Igen, a szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és merre tart… illetve a mai ember úgy gondolja, elég „felmenni” a világhálóra, és a magasból rögtön látjuk, hogy a hatalmas áramlások merre vonulnak, hoznak-e végre esőt a földekre, és kisöprik-e a városok levegőjéből a veszélyes, szennyezett levegőt.
Abból a magasságból nézve úgy tűnik, nincs befolyásunk rá, hogy mi is történik a légkörben, elképzelhetetlen, hogy az emberi tevékenységnek bármi közvetlen hatása lehetne a földi hőmérséklet folyamatos emelkedésére, az áramlások irányának megváltozására. Ha pedig tőlünk függetlenek ezek a változások, akkor felelősségünk sincs benne…
h, 2022-04-04 00:05 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a mostani aszályos idők hátteréről tudhatunk meg többet.
Rendkívüli a szárazság! A szinte csapadékmentes márciust száraz tél és ősz előzte meg. Ha nem lett volna a megelőző időszak is ilyen száraz, akkor egy csapadékmentes tavasz nem jelentene problémát, nem lenne rekord mértékű aszály.
Az aszály nem ismeretlen a Kárpát-medencében. Az aszályról és sivatagosodásról szóló ENSZ-egyezményben megfogalmazott definíció szerint Magyarország „érintett” országnak számít, mivel területének nagy része a szemiarid (félsivatagos), illetve szubhumid éghajlati övhöz tartozik.
Régi leírások, elemzések szerint az 1841-es és az 1857-es esztendő is száraz volt, az 1861-től kezdődő aszályos évek pedig 1863-ban kulmináltak, amikor a hó nélküli tél után a tavasz és a nyár is nagy „melegséggel és csapadékszegénységgel” tűnt ki, és akkoriban volt, hogy a Balaton vize is szinte eltűnt. Kiemelkedően nagy aszály fordult elő 1904-ben, 1935-ben, 1952-ben és 1990-ben. Ugyanakkor észrevehető, hogy a 1980-as évek eleje óta az aszály előfordulásának gyakorisága és intenzitása növekszik. 1992-ben és 1993-ban, majd 2000-ben, 2002-ben, 2003-ban, illetve a 2006 és 2009 közötti időszakban, valamint a 2011 és 2013 közötti három évben, majd az utóbbi hat évben – szinte egymásba érve – rendkívüli aszályok pusztítottak hazánkban és nagyobb térségünkben.
szo, 2022-03-19 23:02 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben.
Érdekes a március e régi elnevezése, de szépen kifejezi ezt a hatalmas erővel meginduló sarjadást, rügyezést, bimbózást, amit az ember a fűtött szobából kimerészkedve, hüledezve szemlél heteken át. A téli hideg valóban visszatért az idén is a februári langyos, kora tavaszt idéző napok után, mégis a kökörcsinek már kinyíltak a dolomit sziklagyepek lejtőin, sárga virágát bontja a som, készülődnek a kertekben a jácintok, tulipánok, a nárciszok bimbóit pedig már meg is lehet számolni. De az igazi látványosság, ami nem is minden évben jön el, és néha áprilisra húzódik át, az a mandulavirágzás ünnepe.
„Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi, hűs rögein.
S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt?”
(Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról)
Ez a virágcsoda már valóban az igazi tavasz közeledtét ígéri. Igaz, ahhoz magyarnak is kell születni, hogy ezzel a verssel köszönthessük a fákat, és a kikelet havát… Janus Pannonius még latinul írt a merész dunántúli mandulafácskáról, de Weöres Sándor csodálatos fordításának hála, ma már ékes magyar nyelven szólít meg évszázadok távolából a költő. De ki lehetett a tavaszt olyan nehezen váró kicsi Phyllis?
szo, 2022-03-12 22:54 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésbenn „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. A cikk megírását követően tört ki közvetlen szomszédságunkban az a háború, amely nemcsak a két érintett országra – Ukrajnára és Oroszországra –, hanem az egész világra hatással lehet. A történések fényében emeljük négyzetre a megfogalmazott tennivalók fontosságát...
Az Ukrajnában zajló háború most testközelből is rávilágít, hogy a cikkben taglalt energiaválság talán egészen más léptékű hozadékával is számolnunk kell, mint amit eddig ismertünk.
Az egész világon, de Európa számára is elképzelhetetlen mértékben emelkedtek az energiaárak az elmúlt fél év során. A sokk, amely az energiafelhasználókat – azaz mindnyájunkat (hiszen amint kilépünk a rezsicsökkentéssel védett lakásunkból, piaci árakkal találkozunk) – érte, már létező, és új megoldások felé is terelte a döntéshozókat. Az előrelátóan megkötött, hosszú távú energiaszállítási szerződések mellett
egyre komolyabban kell venni az energiamegtakarításra irányuló fejlesztéseket is.
Közkedvelt mondás, hogy a legzöldebb energia az, amelyet nem termelünk meg. Nagyon egyszerűen fogalmazva: az energiahatékonyság károsanyagkibocsátás-csökkentést, költségmegtakarítást és egyben versenyképesség-növekedést jelent. Az energiahatékonyság fogalmának többféle értelmezése létezik – olvasható a Magyar Szabványügyi Testület honlapján. – Műszaki megközelítésből az energiahatékonyság a ténylegesen hasznosuló és az összes felhasznált energia arányát jelenti, közgazdasági szempontból viszont az energiafelhasználást az elért haszonhoz viszonyítjuk. Az Európai Unió energiahatékonysági irányelvének meghatározása szerint az energiahatékonyság „a teljesítményben, a szolgáltatásban, a termékekben vagy az energiában kifejezett eredmény és a befektetett energia hányadosa”. Az energiamegtakarítás „az a megtakarított energiamennyiség, amely valamely energiahatékonyság-javító intézkedés végrehajtása előtt és után mért és/vagy becsült fogyasztás alapján kerül meghatározásra, biztosítva az energiafogyasztást befolyásoló külső feltételeknek megfelelő normalizálást”; az energiahatékonyság-javulás pedig „az energiahatékonyság növekedése a technológiai, magatartásbeli és/vagy gazdasági változások eredményeként”.
h, 2022-02-28 19:36 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. A környezetünkben levő élőlényeknek akkor tehetjük a legjobbat, ha kicsit hátralépünk, teret adunk a természetnek. Szakértőnknek konkrét javaslatai is vannak, amiket felhasználhatunk a kertünkben.
Az idén a februárnak megint csak nem volt túl sok dolga a jéggel, a hóval. Igaz, az időjárás sokszor megtréfálja a tavaszváró embert, van, hogy a március lesz fagyosabb, mint a február, mintha megcserélték volna őket, de Zsuzsanna napján már a pacsirták is megszólalnak.
„Istenem, Uram, / Beh szépen / Fütyöl ez az én madaram!” Így kiáltott fel Pál gazda is Arany János A fülemile című versében, amikor meghallotta a vasárnap reggeli madáréneket a kertjében. Igaz, a fülemülék majd csak áprilisban érkeznek haza, mire a diófák is szépen kilombosodnak, de a sok kis velünk telelő madár már igencsak megtalálta a hangját. Ahol a kertekben egymásba ér a sok idős fa koronája, és a sűrű bokrok, tövises cserjék alatt megmaradt a zörgősre száradt avar, ott nagyon sok fajjal találkozhatunk.
Az őszapók mindig csapatostól járnak, megszállják a cinkegolyókat, aztán hamar továbbállnak, a széncinkék gyorsan elvisznek egy-egy napraforgómagot magukkal, és a közeli bokrokon törik fel, a meggyvágó pedig nyugodtan beleül az etetőbe, villámgyorsan nyitogatja a magvakat, és szórja a pelyvát maga körül. Utolsónak jön a lakoma végén a vörösbegy, és hálásan összeszedegeti a törmeléket, hiszen az ép magvakkal nem is boldogulna… Érdekes, hogy veréb már alig van a környéken, azok is inkább mezei verebek, de lassan kevesebben lesznek, mint a cinegék. A feketerigó pedig soha nem száll az etetőre, inkább az avarban vagy a komposztdombon keresgél fagymentes napokon.
h, 2022-02-28 19:32 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a legrégebb óta védelem alatt álló vizes élőhelyekre vetünk egy pillantást.
Február 2-a nemcsak Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, Jézus Urunk templomban való bemutatásának az emléknapja, hanem ezen a napon ünnepeljük az úgynevezett vizes élőhelyek világnapját, annak az emlékére, hogy 1971-ben ezen a napon írták alá a vonatkozó nemzetközi megállapodást.
Ez az egyezmény – hivatalos nevén a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különösen a vízimadarak élőhelyeiről – a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike. A 20. században felgyorsult a vizes élőhelyek pusztulása, eltűnése, felszámolása, átalakítása. A kirívó veszélyeztetettség indította el azt a nemzetközi tárgyalási folyamatot, melynek eredményeként létrejött a 18 ország képviselője által az iráni Ramsar városában 1971. február 2-án aláírt egyezmény. Jelenleg 171 ország, számos nemzetközi társadalmi partnerszervezet tagja az egyezménynek, amelyhez Magyarország 1979-ben csatlakozott.
Az egyszerű meghatározás szerint vizes élőhelyek azok a területek, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező. Az egyezmény szövege szerint ezek például „mocsarak, ingoványos és tőzeges területek, vagy vízi élőhelyek, melyek lehetnek természetesek, mesterségesek, ideiglenesek és állandók, folyó- vagy állóvizek, édesvízűek avagy félsósak (brakkvíz) és sósak, ide értve azon tengeri területeket, melyek mélysége nem haladja meg a hat métert apály idején”.
h, 2022-01-31 23:35 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal Bátyánk-urunkkal, a Nappal együtt teszünk egy lírai kört a Föld körül.
„Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.
… Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő….”
(Petőfi Sándor: A puszta, télen)
1848 januárjában írta Petőfi ezt a gyönyörű tájleíró költeményt. Érdemes újra elővenni, végigolvasni a csöndes téli estéken. Közben azon is elgondolkodhatunk, hogy micsoda zord, hóviharos, fagyos telek lehettek abban az időben! Nem véletlenül kapta a január a „fergeteg hava” elnevezést a régi magyar hagyományban…
1848-ról azt is tudjuk, hogy március 15-én esett az eső, ahogy az egy rendes kora tavaszi naphoz illik. A pár évvel korábban íródott János vitéz kezdősorai viszont arról tanúskodnak, hogy akkoriban a nyári nap sugára ugyancsak tüzesen sütött le az ég tetejéről. Hogy ez mennyire jellemző volt azokban az esztendőkben, azt a Toldi első sorai is igazolják, Arany János hasonlónak írta le a korabeli nyarakat, a kopár szik, a tikkadt szöcskenyájak, a kiszáradt rétek képe szemléletesen tudósít erről. Igazi kontinentális éghajlatnak tűnik, amit őseink a 19. század közepén megéltek, hosszú, hideg téllel, száraz, meleg nyári napokkal.
h, 2022-01-31 23:31 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arról ír szerzőnk, hogy a személyes életünk szempontjából is megéri átalakítani energiafelhasználási szokásainkat.
Tavaly októberben elárasztották a nemzetközi és a hazai hírportálokat a rendkívüli hideg télről szóló hírek. A meteorológusok óvatosabbak voltak, hiszen tudják, hogy három-négy hónappal előre csak kis valószínűséggel lehet az időjárás alakulását jelezni. Sokféle módszer van, amivel ezt teszik, de akár matematikai statisztika alapú, akár nagy számítógépes kapacitást igénylő modellezés, vagy a már szinte a varázslással felérő, a légkör ár-apály jelenségei alapján kiszámolt prognózis, egyiknek sincs erős szignifikáns eredménye. Komolytalanabb időjárásjóslások a prognózis beválásának az esély szintjét sem próbálják megadni. December elején viszont már attól volt hangos a sajtó, hogy meleg telünk lesz. Októberben a hideg tél réméről szóló hírek még erőteljesebben felnyomták a gázárakat (lehet, hogy volt benne némi szándékosság), az enyhe tél hírei pedig megpróbálták hűteni a gázpiaci árrobbanást. Holott
arról, hogy húsz-harminc év múlva milyen lehet majd az éghajlat jellege az északi féltekén, biztosabban lehet nyilatkozni, mint arról, hogy egy év múlva ilyenkor milyen lesz időjárás.
Ez pedig éppen az időjárás változékonyságából adódó kaotikus jelenségek jellegéből következik. A tendenciaszerű hosszú távú változások jellege a sokkal robosztusabb, lassabban változó folyamatok és jelenségek következményeiből becsülhető. Igaz ugyan, hogy ha túl hosszú időszakra (akár ötven-nyolcvan évre) tekintünk előre, akkor egyre inkább elveszíthetjük az előrejelzés alapját adó információk megalapozottságát, és így messzebb kerülhetnek a feltételezett határfeltételek az előrejelzett időszak valóságától, mert éppen az előbb emlegetett kaotikus jelleg ezen az (éghajlati) időskálán is jelentkezik.
szo, 2021-12-11 11:45 
„Amíg széles körben ki nem fejlesztik a megújuló energiaforrásokat – aminek már folyamatban kellene lennie –, jogos a kisebbik rosszat választani vagy ideiglenes megoldásokhoz folyamodni. Ugyanakkor a nemzetközi közösségben nem sikerül kielégítő megállapodásra jutni azok felelősségéről, akiknek az energetikai átmenet költségeit viselniük kell.” (Laudato si’, 165.)
Az elmúlt hónapok nemcsak a pandémiával, hanem az energiaellátással, az energia árával, az ellátás biztonságával kapcsolatos hírekkel is tele voltak. Az energiaátmenet fogalma az elmúlt húsz évben összeforrott a zöldátmenet, a zöld energia használatára való áttérés egyre sürgetőbb kihívásával. Az elmúlt évtizedekben tanulmányok sokasága az „energialétra hipotézisre” alapozva kísérelt meg becsléseket adni az energiaátmenet folyamatára. A hipotézis, amit felmérésekkel igazoltak, az, hogy fejlődő gazdasági környezetben a háztartási energiahasználat és a folyamatosan növekvő bérek hatására a lakossági igények automatikusan a hipotézis szerinti magasabb fokon lévő energiahordozók felé tendálnak (legyen az akár kényelmi vagy ökológiai szempontból tisztább). Ezek a megfigyelések nagyjából igazak a fejlett és a fejlődő világ országaiban is.
Az energialétra hipotézis azt is feltételezi, hogy a drágább technológiák helyi és nemzetközi szinten magasabb társadalmi státuszt jelentenek. Ebben az esetben a családok nemcsak azért akarnak feljebb lépni az energialétrán, hogy nagyobb energiahatékonyságot érjenek el, vagy kisebb legyen a szennyezőanyag-kibocsátásuk, hanem azért is, hogy bemutassák társadalmi helyzetük, rangjuk növekedését. Számos kutatás bemutatta az úgynevezett tüzelőanyag-halmozás gyakorlatát is, az energialétra felemelkedésének elején és közepén lévő háztartásokban. Normális élethelyzet, amikor a háztartások nem tudnak teljesen lemondani hagyományos energiaforrásaikról, amely a fogyasztói oldalnak az energiaátmenetekben rejlő politikai és szakpolitikai összetettségét is mutatja. A tiszta energiára való átállás meghatározó tényezői közé tartozik ez is, amely rávilágít arra az összefüggésre, hogy sok vidéki háztartásban előfordul az energiahordozó-váltásra, a modernizációra való igény mellett a halmozás is. Ez nemcsak a tőlünk nagyon messzi Indiában, hanem akár a szomszédos Ausztriában és Kelet Közép-Európa teljes egészében is gyakorlat, különösen a vidékies településeken, de akár a központi régiók perifériáin is. Az energiahordozók halmozása, azaz, amint a háztartási szintű energialétrát alkalmazó kutatások kimutatták, a többféle energiahordozó használata, ami a modern és hagyományos energiahordozók egyidejű alkalmazását jelenti (pl. a PB-gáz, szén, fa, elektromosság, vezetékes gáz együttes használata), valószínűleg továbbra is kulcsfontosságú része marad a társadalmi-kulturális energiafogyasztási szokásnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a gyakorlat hatással lehet az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra és a tisztább energiára való átállás menetére, gyorsaságára. Teljesen normális vidéken a cserépkályha mellett a villanybojler és a PB-gázzal működő tűzhely használata.
