A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a mostani aszályos idők hátteréről tudhatunk meg többet.

Rendkívüli a szárazság! A szinte csapadékmentes márciust száraz tél és ősz előzte meg. Ha nem lett volna a megelőző időszak is ilyen száraz, akkor egy csapadékmentes tavasz nem jelentene problémát, nem lenne rekord mértékű aszály.

Az aszály nem ismeretlen a Kárpát-medencében. Az aszályról és sivatagosodásról szóló ENSZ-egyezményben megfogalmazott definíció szerint Magyarország „érintett” országnak számít, mivel területének nagy része a szemiarid (félsivatagos), illetve szubhumid éghajlati övhöz tartozik.

Régi leírások, elemzések szerint az 1841-es és az 1857-es esztendő is száraz volt, az 1861-től kezdődő aszályos évek pedig 1863-ban kulmináltak, amikor a hó nélküli tél után a tavasz és a nyár is nagy „melegséggel és csapadékszegénységgel” tűnt ki, és akkoriban volt, hogy a Balaton vize is szinte eltűnt. Kiemelkedően nagy aszály fordult elő 1904-ben, 1935-ben, 1952-ben és 1990-ben. Ugyanakkor észrevehető, hogy a 1980-as évek eleje óta az aszály előfordulásának gyakorisága és intenzitása növekszik. 1992-ben és 1993-ban, majd 2000-ben, 2002-ben, 2003-ban, illetve a 2006 és 2009 közötti időszakban, valamint a 2011 és 2013 közötti három évben, majd az utóbbi hat évben – szinte egymásba érve – rendkívüli aszályok pusztítottak hazánkban és nagyobb térségünkben.

Leegyszerűsítve a következő aszálytípusok különböztethetők meg: meteorológiai vagy légköri aszály, talajaszály, hidrológiai aszály, mezőgazdasági aszály. A meteorológiai, vagy más néven légköri aszály leggyakrabban nagyon egyszerű módon a csapadékmennyiség átlag alatti értékével jellemezhető, de esetenként különböző meteorológiai paraméterek (csapadék, léghőmérséklet, páratartalom, szél stb.) valamilyen együttesével határozható meg.

A közvetlen meteorológiai változókon kívül eső paramétereket is alkalmazva bevezethető az úgynevezett talajaszály fogalma. A talajaszály általában akkor következik be, ha a gyökérzóna nedvességkészlete tartósan a szántóföldi vízkapacitás (VK) 30 százaléka alá süllyed. Ha a talaj vízkészlete a VK 15 százaléka alá csökken, akkor a növényzet fejlődésében gyakorlatilag visszafordíthatatlan káros folyamat játszódik le. A mezőgazdasági aszály már konkrétan mérhető terméseredmény-csökkésen keresztül értelmezendő.

Idén március végén az aktuális vízkapacitás (a százalékosan megadott arány, amely a talaj bizonyos szeletében megtartható víz és az aktuális mérték arányára vonatkozik) a talaj felső 20 centiméterében szinte az egész országban 30 százalék alatt, sok esetben 20 százalék környékén van. Egy idei száraz április (a szárazság jellemző erre a hónapra a tendencia szerint) következtében nemcsak rendkívüli talajaszály alakul ki, hanem az elvetett őszi gabonák – és például az áprilisban vetendő kukorica – nem tud majd fejlődésnek indulni, azaz kellő eső híján jelentős terméseredmény-kiesésre kell számítani.

A levegő páratartamát tekintve hagyományosan az április szokott lenni a legszárazabb. Az idei március utolsó tíz napjában – az utolsó napot kivéve – a relatív nedvesség értéke nem haladta meg a nappali órákban a 20 százalékot. Ez is tovább növelte a talajréteg kiszáradását. Az az eső, ami az utolsó napokban esett, még nagyon nem elegendő.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat kutatói által ellenőrzött, homogenizált, reprezentatív adatokon végzett elemzések szerint különösen a tavaszokra jellemző tendenciaszerűen a szignifikáns csapadékmennyiség-csökkenés az 1901-től értékelt adatok alapján. A tendenciózus csökkenés hasonló az őszi csapadékmennyiségben. Télen és nyáron ugyan növekedni látszanak az évszakos összegek 1901-től, de ez nem szignifikáns, mint ahogy ezt az elmúlt tél is bizonyította.

A szárazságot a tendenciaszerű melegedés is súlyosbítja. Ahogy a vonatkozó elemzések kimutatták, a múlt század eleje óta 2020-ig az 1,2 °C-os országos átlaghőmérséklet-emelkedés detektálható, a nyarak melegedtek leginkább 1,3 °C-kal, és legkevésbé az őszök („csak” 1 fokkal), míg a tavaszok és a telek melegedése is jelentős: 1,2 °C-os.

Az Ukrajnában dúló szörnyű háború nemcsak emberéletek tízezreit oltja ki, fizikai infrastuktúrákat rombol le, hanem a földeken lévő munkát is akadályozza. Ukrajna a világ egyik nagy fontosságú éléskamrája a búzát, kukoricát és napraforgót tekintve. Ha nem lesz béke, akkor az ottani termésre sem számíthatunk, ami rendkívüli hiányt és sok régióban éhínséget okozhat. Ebben a helyzetben különösen fontos a hazai föld csapadékkal való ellátottsága. Ma még rosszul állunk, és az öntözésre nem számíthatunk, hiszen a termőföldjeinknek csupán 2 százaléka öntözhető, ami talán néhány év alatt 5, később akár 10 százalékra is felvihető!

Három hétnél tovább nem látni pontosan azt, hogy mennyi eső érkezik, de azt tudjuk, hogy az április általában száraz, és egy ilyen száraz áprilisnak most még súlyosabb lesz a következménye. Még néhány milliméter is számít, javít, enyhít. Idén már az áprilisi eső is aranyat ér!

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: Pixabay