A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk most egy elég faramuci dologra világít rá: milyen környezetszennyezéssel járhat maga a zöld energia előállítása is.

Egyre többször halljuk a „ritkaföldfémek” kifejezést. Ezek az amúgy a Földön szinte mindenhol, de meglehetősen kicsiny mértékben előforduló ásványokban található fémek csak a Föld néhány helyén találhatók sűrűbben, azaz már kibányászható léptékben.

A ritkaföldfémek egy 17 fémből álló csoport, amelyet a manapság már szinte mindenki által használt termékek – mint például az okostelefonok, számítógépek, de emellett a szélturbinák, napelemek, elektromos autók – előállításához is felhasználnak. Egyre inkább kezdjük megtanulni a nevét az okostelefonoknál nélkülözhetetlen neodímiumnak és diszpróziumnak, az europiumnak (ld. csaknem teljes tisztaságban nyitóképünkön) és a lanthanumnak, vagy a cériumnak, amely például abban segít, hogy az érintőképernyő hosszú évekig működjön.

A ritkaföldfémek a zöld energia szinte minden területén fontos szerepet játszanak.

A neodímium nélkülözhetetlen az ipari állandó mágnesek gyártásához, amelyek az elektromos autókban használt technológia fontos részét is képezik. A modern fotovoltaikus rendszerek a ritkaföldfémekre támaszkodnak, és a teljes ún. zöldenergia-ipar további fejlesztése során már most sem lehet megkerülni ezeket az erőforrásokat.

Az Európai Uniónak a belső ellátás szinte teljes hiánya miatt ezen fémek több mint 90 százalékát importálnia kell, főként Kínából.

A ritkaföldfémek iránti kereslet óriásit növekedett az elmúlt tíz évben, és szinte életbevágóak az informatikai és zöldenergia-ellátás biztosításának szavatolása érdekében. A ritkaföldfémek az Európai Bizottság által összeállított kritikus anyagok listáján is ott vannak.

A neodímium

A Geology.com által júliusban készített friss elemzés a 2020-as előzetes adatok alapján megmutatja, hogy ritkaföldfémkészletek hol a legnagyobbak. Három ország (Kína 37 százalék, Vietnám 18,5 százalék és Oroszország 10 százalék) rendelkezik a készletek valamivel kevesebb mint kétharmadával, és Brazíliában van még jelentősebb potenciál (a készletek 16 százaléka). Indiára 6 százaléka, Ausztráliára 3,5 százaléka jut az eddig ismert lelőhelyeknek. Európában Grönlandon van jelentősebb előfordulás, nagyjából, mint az USA-ban, ami a készletek 1,25–1,25 százalékát teszi ki. Óriási problémát jelent még az is, hogy meglehetősen környezetszennyező a bányászatuk és az ásványokból való kinyerésük. Ez azt is jelenti, ha lennének Európában bányászható készletek, akkor szigorú környezetvédelmi előírásokat kellene betartani a fémek kinyerése során.

A mining.com egy júliusban megjelent összeállításából azt is megtudhatjuk, hogy a kínai dominancia 2010-ben érhette el a csúcspontját, amikor a világ ritkaföldfém-termelésének mintegy 95 százalékát uralták, és számos ritkaföldfémoxid ára néhány év alatt több mint 500 százalékkal emelkedett. Ez volt az ébresztő a ritkaföldfém-fogyasztók és -bányászok számára szerte a világon. Az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Kanadában és más országokban működő bányavállalatok elkezdték újraértékelni a régi ritkaföldfém-kilátásokat, és újak után kutatni.

A magas árak három dologra késztették a gyártókat: 1) keresték a ritkaföldfémelemek mennyiségének csökkentését az egyes termékeik előállításához; 2) alternatív anyagokat kerestek a ritkaföldfémelemek helyett; és 3) olyan alternatív termékek kifejlesztését, amelyek nem igényelnek ritkaföldfémelemeket.

Ez az erőfeszítés azt eredményezte, hogy csökkent a ritkaföldfémek egyes mágnestípusokban felhasznált anyagainak mennyisége, és a ritkaföldfémekből készült világítástechnikai termékekről áttértek a fénykibocsátó diódás technológiára. Az Egyesült Államokban a ritkaföldfémek egy egységnyi előállított termékre jutó átlagos fogyasztása csökkent, de a ritkaföldfémek felhasználásával előállított termékek iránti kereslet nőtt. Ennek eredménye a fogyasztás növekedése. Csak az elektromos járművekhez használt neodium iránti igény 35 százalékkal nőtt tavaly.

Európiumot tartalmazó monacit Mozambikból a bonni Ásványtani Múzeumban

Részmegoldást jelenthetne az újrahasznosítás. Már a kilencvenes években ismert volt a technológia, de a kezdeti lelkesedést hamar letörte az, hogy az így kinyert újrahasználható nyersanyag ára a sokszorosa a piacon elérhetőnek. Így

az az abszurd helyzet áll elő, hogy a fejlett világ egyebek mellett a zöld energia beruházásainál a ritkaföldfémek – ugyan nem az ő területein, de súlyos környezeti terheléssel járó – kinyeréséből származó nyersanyagokat használja.

A ritkaföldfémekhez kötődő nyersanyagprobléma is messzire vezető kérdéseket vet fel. Itt van a ritka alkalom arra, hogy újra elgondolkodjunk azon, hogy többet kellene fordítani – akár komolyabb adókedvezményekkel – olyan termékek előállítására, amelyeket nem kell kidobni évről évre (például 15–20 évig használható telefonok), és az elektromos hulladékokból visszanyerhető elemek arányát is jobban kellene erősíteni. Ehhez kell megtanulnunk még valamit:

kevesebb fogyasztást, szerényebb életet.

„A jelenlegi helyzet egyéb jellemzői a természeti erőforrások kimerüléséhez kötődnek. Tudjuk jól, hogy nem lehet fenntartani a legfejlettebb országok és a leggazdagabb társadalmi rétegek mostani fogyasztási szintjét, ahol a fogyasztás és a pazarlás szokása példátlan méreteket öltött. Már túlléptük a bolygó kizsákmányolásának maximális határát anélkül, hogy megoldottuk volna a szegénység problémáját” (Laudato si’, 27).

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: Wikipedia

Magyar Kurír