A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk ezúttal a közelgő dubaji klímacsúcsról fejti ki gondolatait.

Hamarosan, mintegy négy hét múlva kezdődik ENSZ Éghajlatváltozási Konferenciája (COP28) az Egyesült Arab Emírségekben, Dubajban. A 2015. december 12-én Párizsban létrehozott megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba. A megállapodás átfogó célja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését biztosan 2°C alatt tartsa az iparosodás előtti szinthez képest, és törekedni kell arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés 1,5°C-ra korlátozódjon. Ha nem így történik, akkor még jobban fel fognak erősödni azok a szélsőséges időjárási események (például hőhullámok, felhőszaladások, villámárvizek és hosszan tartó aszályok) és hirtelen időjárás-változások, amelyek az elmúlt öt-tíz évben már jócskán megmutatták pusztító potenciáljukat. Emlékezzünk a tavalyi aszályra és az egy héttel ezelőtti 30°C fokos október végi időre, 20°C fokos trópusi éjszakára, amely előtt már fagyott, és 10-12 foknál nem volt melegebb nappal sem.

Ferenc pápa október 4-én, Szent Ferenc tranzitusa évfordulójának napján tette közzé apostoli buzdítását Laudate Deum (Dicsérjétek Istent) címmel, dedikáltan az idei klímacsúcs résztvevőinek, a világ döntéshozóinak intézett erős üzenetekkel. Ahogy a Laudato si’ megjelenési időpontjának egyik meghatározója volt az akkor, 2015 decemberében rendezett párizsi klímacsúcs, úgy most azért jelentette meg ezt az újabb apostoli buzdítást, hogy valódi eredmények elérésére szólítsa fel a november végén Dubajban kezdődő klímacsúcs döntéshozóit.

A párizsi megállapodás mérföldkő az úgynevezett multilaterális éghajlatváltozási folyamatban, mert először született kötelező érvényű megállapodás az éghajlatváltozás elleni küzdelem és annak hatásaihoz való alkalmazkodás érdekében. Igaz ugyan, hogy ez a bizonyos kötelező érvényű megállapodás nem igazán erős, hanem inkább önkéntesen vállalt, és nem elégséges kötelezettségeket tartalmaz. Többek között ezeket kellene minden részes fél által elfogadottan szigorítani, és a fejlődő országok, különösen a legszegényebb országok támogatását jelentősen megemelni, valamint ezt követően valóban hozzáférhetővé tenni.

A COP28 szervezőbizottságának elnöke egyben az Abu Dhabi National Oil Company (Abu-Dzabi Nemzeti Olajvállalat, ADNOC csoport) vezérigazgatója. Ami máris eléggé erősen ellentmondásosnak tűnik,

és igazából nagyon valószínű, hogy a pusztán technokrata megközelítésű, a holisztikus megfontolásokat nélkülöző klímacsúcsok sorát fogja sokasítani a dubaji csúcs is. Ferenc pápa a Laudate Deumban (ahogy már a Laudato si’-ben is) éppen ezt a technokrata paradigmát kritizálja, ami a világot nem a Teremtő szeretni való és védendő ajándékának, hanem csak felhasználható nyersanyagforrásnak, és egyben a klímaváltozás problémáját is csak egyfajta műszakilag megoldható feladatnak tekinti.

Az idén júniusban megrendezett előkészítő tárgyalási fordulók nem sok jóval kecsegtetnek. Az akkori hírek szerint a tárgyalások utolsó előtti napjáig az sem volt világos, hogy lesz-e formális eredménye az ülésnek, mivel a felek nem tudtak megegyezni a napirendről sem. Egy tapasztalt és elkeseredett küldött azt jegyezte meg a tudósító Earth Negotiation Bulletinnak, hogy „az ülés eddig olyan volt, mintha egy csomó bürokrata ostobaságon alkudozna, hogy múljon az idő”.

A záró plenáris ülésén nyilvánvalóvá vált az is, hogy az előkészítésért felelős döntéshozók a tudósok üzenetét sem igazán tekintik különösebben figyelemre méltónak: a zárónyilatkozat csak úgy utal az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentésére, hogy elismerik, hogy ez az eddigi legátfogóbb és legalaposabb értékelést jelenti, de az abból levonható következtésekre nem reflektáltak.

Az azóta eltelt időt bizonyára kihasználták a legfőbb tárgyalók egymás szempontjainak megértésére és egy-egy informális tárgyalásra annak érdekében, hogy egyre jobban közeledjenek egymáshoz az álláspontok. Ezeket a „függöny mögötti” megbeszéléseket csak a bennfentesek ismerik, és az eredményei is csak szűk körben maradnak meg.

António Guterres ENSZ-főtitkár véleménye is lesújtó: „A kollektív válasz továbbra is szánalmas, (...); a katasztrófa felé rohanunk, (...) ideje felébredni és fellépni!”

„Az éghajlat közjó, mindenkié és mindenkinek a javát szolgálja. Globális szinten egy olyan összetett rendszer, amely kapcsolatban áll az emberi élethez szükséges számos alapvető létfeltétellel. Nagyon komoly tudományos konszenzus jött létre arról, hogy az éghajlati rendszer aggasztó felmelegedésével állunk szemben. (...) Az emberiségnek tudatosítania kell, mennyire szükséges életstílusunkon, termelési és fogyasztási szokásainkon változtatni, hogy megküzdjünk a felmelegedéssel, vagy legalább azokat az emberi okokat megszüntessük, amelyek kiváltják vagy súlyosbítják.” (Laudato si’, 23)

Szerző: Nemes Csaba

Illusztráció: COP28