A 2025. év különleges kegyelmeket hordoz Isten népe és a teremtett világ védelmére elkötelezettek számára. 
Az idei szentévben a remény isteni erénye és ajándéka kerül figyelmünk középpontjába, magunkat a „remény zarándokainak” felismerve járhatjuk utunkat – a nagyböjt és a húsvéti ünnepek idején is. 
800. évfordulóját ünnepeljük Assisi Szent Ferenc csodálatos költeménye, a Naphimnusz megszületésének, melyben az Úristen által teremtett világ ajándékait tárja elénk.
Ferenc pápa 10 évvel ezelőtt tette meg sürgető felhívását „közös otthonunk gondozására” a Laudato Si enciklika kiadásával „minden jóakaratú ember számára”.
Nagyböjti elmélkedéseink ezekből az ünnepi alkalmakból is forrásoznak; a könyörgéseket a magyar bencés kongregáció zsolozsmáskönyvéből válogatta tagtársunk, Bánki-Miklós Bernadett.

„Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat csaljuk meg és az igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, ő hűséges és igazságos, megbocsátja bűneinket és megtisztít minden gonoszságtól.
Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt és tanítása nincs bennünk.
Ha valaki vétkezett, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.”  1Jn 1,8-2,1

„Mivel a piac gyakran kényszeres fogyasztói mechanizmust indít be a termékei eladására, az emberek végül elmerülnek a vásárlás és a felesleges kiadások örvényében.” LS 203
„Minél üresebb valakinek a szíve, annál nagyobb szüksége van arra, hogy tárgyakat vásároljon, birtokoljon és fogyasszon… A fogyasztói életmódhoz való megszállott ragaszkodás csak erőszakhoz és egymás elutasításához vezet.” LS 204
„Nincs minden veszve – mert az emberek képesek felemelkedni, újra a jót választani és megújulni is, minden rájuk erőltetett korlátozás ellenére” LS 205
„Amikor képesek vagyunk legyőzni az individualizmust, a csak önmagunkra koncentrálást, kialakíthatunk egy ténylegesen alternatív életstílust” LS 208

Mit tegyünk hát, testvérek?
 
„Nem szabad azt gondolnunk, hogy ezek az erőfeszítések nem változtatják meg a világot. Az ilyen tettek valami olyan jót terjesztenek a társadalomban, amely mindig több gyümölcsöt terem annál, mint amennyit észlelhetünk, mert olyan jót hoznak létre e földön, amely mindig – ha olykor láthatatlanul is – igyekszik tovaterjedni. Továbbá az ilyesfajta magatartásformák kialakítása visszaadja saját méltóságunk érzését, nagyobb egzisztenciális mélységhez vezet, és lehetővé teszi annak megtapasztalását, hogy van értelme vándorlásunknak e világon.”  LS 212

Irgalmas Istenünk, ismerjük gyengeségeinket.
Add meg nekünk, akik a te erődben bízunk, hogy segítségednek mindig örvendhessünk.