Elmélkedések a Remény évének nagyböjtjén - Nagyböjt 3. vasárnapja

Nyomtatóbarát változat

A 2025. év különleges kegyelmeket hordoz Isten népe és a teremtett világ védelmére elkötelezettek számára. 
Az idei szentévben a remény isteni erénye és ajándéka kerül figyelmünk középpontjába, magunkat a „remény zarándokainak” felismerve járhatjuk utunkat – a nagyböjt és a húsvéti ünnepek idején is. 
800. évfordulóját ünnepeljük Assisi Szent Ferenc csodálatos költeménye, a Naphimnusz megszületésének, melyben az Úristen által teremtett világ ajándékait tárja elénk.
Ferenc pápa 10 évvel ezelőtt tette meg sürgető felhívását „közös otthonunk gondozására” a Laudato Si enciklika kiadásával „minden jóakaratú ember számára”.
Nagyböjti elmélkedéseink ezekből az ünnepi alkalmakból is forrásoznak; a könyörgéseket a magyar bencés kongregáció zsolozsmáskönyvéből válogattuk.

„Ne közelíts ide! Oldd le lábadról a sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!
Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene…
Én vagyok az, Aki vagyok…
Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre” (Kiv 3,5-6.14-15)

Szent a hely, szent a föld, ahol az Úristen megjelenik közöttünk – a teremtett világ ajándékaiban, csodálatos működési rendjében és a Megváltó áldozatában, aki értünk itt, ezen a földön járta végig az emberi élet állomásait: fogantatásától születése, gyermek- és felnőtt élete, halála és dicsőséges feltámadása útját.

„A Teremtő nem hagy magunkra minket, sosem fordít hátat szeretet-tervének megvalósításában, nem bánja meg, hogy megteremtett bennünket” LS 13

A teremtett világgal való egészséges kapcsolat az ember átfogó megtérésének egyik lényeges oldala.
„Ez azt is jelenti, hogy elismerjük saját hibáinkat, bűneinket, rossz szokásainkat vagy hanyagságainkat – és szívbeli bűnbánatot tartunk, megváltozunk bensőnkben…
A megtérés a teremtéssel való kiengesztelődés megvalósítása is: meg kell vizsgálnunk életünket, fel kell ismernünk, hogyan sértjük meg Isten teremtését tetteinkkel és cselekvésképtelenségünkkel” LS 218

Mit tegyünk hát, testvérek?
A Naphimnusz Egyesület tagja, Jaczenkó Edit a világjárvány idején tartó Nagyböjtben állította össze az alábbi lelkitükröt. Benne az ökológiai megtérésünk feladatát – a teremtett világot nekünk ajándékozó, teremtő Isten szándékaira adott válaszainkat gondolhatjuk át, és az Ő kezébe tehetjük mindazt, amiben vétkesnek találjuk magunkat.

https://teremtesvedelem.hu/content/hirek/lelki-tukor-fogyasztoknak

„Áldjad lelkem az Urat és ne feledd el jótéteményeit.
Ő megbocsátja minden gonoszságodat, 
Ő meggyógyítja minden betegségedet, 
Ő megóvja életedet a pusztulástól,
Ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged…
Irgalmas és könyörületes az Úr, 
hosszan tűrő és nagyirgalmú,
Nem bűneink szerint bánt velünk és nem fizetett meg nekünk gonoszságunkért” (Zsolt 102,2-4.8.10)

Istenünk, minden irgalom és jóság forrása, te a böjt, az imádság és az irgalmas szeretet gyakorlása által gyógyulást adsz bűneinkre. Nézd jóságosan őszinte bűnbánatunkat és amikor vétkeinket beismerve meghajlunk előtted, emelj föl minket szüntelen irgalmaddal.