Az ember bizonyosan az első és legigazabb kincse a földnek.
VI. Pál pápa üznete a stockholmi környezetvédelmi konferenciához, 1972. június
Az ember bizonyosan az első és legigazabb kincse a földnek.
VI. Pál pápa üznete a stockholmi környezetvédelmi konferenciához, 1972. június
szo, 2022-12-03 09:10 2022 adventjének elmélkedéseit Réffy Júlia írta. Alább a második heti rész olvasható.
„Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall” (Iz 11,3)
Ha belépünk a boltba, vagy akár csak leülünk a számítógép vagy a televízió elé, máris elborítanak bennünket visszautasíthatatlan ajánlatokkal, hiszen tudják jól, ilyenkor több vásárlóra számíthatnak. Ám ne feledjük: szeretteinket nem ők, hanem mi ismerhetjük igazán.
Az ajándékozásra szánt idő jó része arra mehet el, hogy most még figyelmesebben szemléljük megajándékozandó családtagunkat, barátunkat. Gondolkozzuk el, milyen szokásai vannak, milyen a kapcsolatunk vele. Idézzük vissza beszélgetéseinket, hátha kiderül belőle, mire vágyik. Próbáljuk megérteni, mit miért csinál, hogy olyasmit adjunk neki, aminek valóban örül, aminek hasznát veszi, ami javára szolgál.
„János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele.” (Mt 3,4)
Képzeljük el, hogy Keresztelő Szent Jánost ajándékozzuk meg: vajon az ő különcsége, egyszerűsége a szegénység kényszeréből fakadt? Nem inkább valami mélyebb meggyőződésből? Vajon mit szólt volna hozzá, ha elhalmozzuk mindazzal, amit ilyenkor össze szoktunk vásárolni azzal a jelszóval, hogy az ilyesminek mindenki örül, legfeljebb tovább ajándékozza, ha nem kell neki, vagy kidobja? A környezeti válság előrehaladtával sokan jutnak az ökológiai megtérés egyre magasabb fokára, tehát még a kevésbé szélsőséges személyiségek is egyre jobban látják az ajándékok előállításának, szállításának, csomagolásának környezeti terhelését, és örömüket nem az ilyen fajta ajándékokban lelik. Hajlamosak vagyunk szeretteinket ajándékválasztás szempontjából néhány skatulyába sorolni valódi megismerés helyett, de még ekkor is lehet rá számítani, hogy egyre többen kerülnek közülük a teremtéstudatos dobozba. És nekik sem érdemes mindenféle fenntarthatónak hirdetett terméket megvennünk, hiszen ezek közül sem biztos, hogy mindenre szükségük van, hanem lássuk be, pont olyan felesleges kacat, amit kifejezetten nem szeretne.
Persze felesleges kacatot olyannak se adjunk, aki egyelőre nem annyira elkötelezett a teremtett világ védelme irányában, hiszen amikor mi szem előtt tartjuk a fenntarthatóságot, helyettük is cselekszünk, és persze az ő életüket is védjük. Sokan ilyenkor ajándékutalványok mellett teszik le a voksukat, de azért ez sem tökéletes megoldás: egyrészt egyszer használatos pénzről, kártyáról, papírfecniről van szó, másrészt még akkor sem különösebben személyes, ha szem előtt tartjuk, milyen boltokat látogat szívesen az, akinek szánjuk, harmadrészt arra sarkall, hogy megadott határidőig vásároljon valamit, amire egyáltalán nem biztos, hogy szüksége van.
A személyességet tehát ne hagyjuk szem elől veszni, hiszen a magát értünk feláldozó Krisztus szereteténél semmi nem lehet személyesebb.
p, 2022-12-02 00:00 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. December kezdetén a mikulásvirágokon keresztül csodálkozunk rá a teremtett világ csodájára.
December igazán különös elnevezést kapott a régi magyar hagyományban. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy előtte jár az enyészet hava, utána pedig majd a fergeteg hava köszönt be. A fagyos földben kint lapuló magok, gyökerek, gumók, a kopasz fák valóban mély álomba merülnek ilyenkor, mintha tudomást sem vennének a külső világról. Az élet ereje azonban megtartja őket, és
minden, amivel az enyészet nem bírt, az titokban, számunkra láthatatlanul már a tavaszi újjászületésről álmodik, hiába várnak még ránk kemény téli hónapok…
De addig is, az adventi készülődés során csöndes örömmel szemlélhetjük a távoli trópusi tájakról származó mikulásvirágok vidám átváltozását. Nyáron a kertben szépen megerősödtek a tavalyi karácsonyról maradt növények, frissen zöldellő fácskává cseperedtek. Ha sikerül olyan helyen tartani őket ősszel a lakásban, ahol nem gyújtunk villanyt esténként, és így legfeljebb csak 12 órán át kapnak természetes fényt, megjön a kedvük újra a virágzásra, hiszen őshazájukban, Mexikóban is hasonlóak a fényviszonyok. December elején még csak az apró bimbók kezdeményeit találjuk meg a hajtáscsúcsokon, a levelek átszíneződése mégis már hetekkel a virágzás előtt megindul, hogy időre elkészüljön a színes levelekből formálódó karácsonyi virágcsillag.
v, 2022-11-27 20:45 2022 adventjének elmélkedéseit Réffy Júlia írta. Alább az első heti rész olvasható.
„Éljünk becsületesen, amint az a nappalhoz illik, ne lakmározva és részegeskedve, ne kicsapongásban és érzékiségben” mondja Pál (Róm 13,13) .
Böjti időszak kezdődik, és a teremtett világ egyre jobban igényli, hogy ezekben az időszakokban tanuljuk a lemondást, az elmélyülést. De nézzünk magunkba: tényleg erről szól számunkra az advent? Gondolataink nem a sütés-főzés, ajándékozás, takarítás, dekorálás körül forognak állandóan? Holott pontosan tudjuk, hogy a karácsony nem erről szól. Mennyit bosszankodunk azon, hogy elanyagiasodott a világ, de amint a gyakorlatra kerül sor, egy jottányit sem engedünk a saját anyagiasságunkból, a saját szokásainkból.
„A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek.” (Mt 24,38)
Szokások. Rabjaik vagyunk, nem látunk benne semmi rosszat. Sokszor döntéseink meghozatalakor is az a végső érv: így szokás. Hogy jó szokás-e vagy rossz szokás? Talán ideje lenne átgondolni, mi van a szokások mögött. Amikor a plázákban hömpölygő tömege,t, körülöttük füstölgő dugót nézzük, vagy amikor a csúcsforgalomban vészvillogóval a járó motorú kiszállító-autókból szedik elő a több négyzetméter nejlonba csomagolt árukat, felmerülhet bennünk a kérdés: így kell ezt?
A legnagyobb ajándékot kapjuk Teremtőnktől: Egyszülött Fiát adja értünk – természetes, hogy mi is ajándékozni akarunk. Idei elmélkedésünk tehát az ajándékozást járja körül, hiszen fontos, hogy az ne a szokás hatalmából, hanem ugyanúgy szeretetből fakadjon, mint az, amit mi kaptunk.
„Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa.” (Mt 24,39)
Mi azért sejthetjük, hogy valami készül. Érezzük a saját bőrünkön, hogy változik a világ, hogy már nem telik mindarra, mint eddig; hogy erőforrásaink végesek. Egyre szürreálisabb folytatni azt az erőltetett fényűzést, amit a gazdasági hatalmak ismét már hetek óta próbálnak ránk erőltetni.
Az ajándékozás öröméről mégsem kell lemondanunk, így belevágunk, hogy megtanuljuk ezt a szokást jó irányba terelni. És miért fog ez heteken keresztül tartani? Íme az első titok: a jó ajándékhoz idő és elmélyülés kell! Idő, amiből olyan kevés van mostanában, amikor annyi programot csinálunk magunknak, és annyi mindent akarunk előteremteni magunknak, másoknak. Idő, amiből olyan kevés van, hogy begyógyítsuk a sebeket, amit teremtetett világunknak okoztunk. Ha azonban jól csináljuk, és az időt a túlzott fogyasztás körüli pörgéstől vonjuk el, akkor mindez közelebb visz minket a karácsony lelkiségéhez.
k, 2022-11-22 00:00 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal egy sajátos társadalmi ellenállásnak járunk utána, ami a zöld energiára való átállást is akadályozhatja.
Nagy-Britanniában az 1970-es, ’80-as években egyre szélesebb körben elterjedt jelenség lett, elsősorban a nukleáris fejlesztésekkel szemben, a „NIMBY” típusú nyilvános ellenállás. A nagy Cambridge szótár a következőkép írja le a nimbyzmust: „Olyan viselkedés, amikor valaki nem akarja, hogy valamit a lakóhelye közelében építsenek vagy csináljanak, bár szükség lenne rá, csak jobb lenne, ha valahol máshol építenék.” A NIMBY a not in my backyard angol kifejezésből elvont mozaikszó, melynek szó szerinti fordítása: ne az én udvaromban. Egy olyan emberi viselkedést, gondolkodást takar, amikor adott személy és/vagy csoport ugyan egyetért valamilyen célkitűzéssel, amelyet valakik, akár az állam, megvalósítani kíván, azt azonban már nem szeretné, hogy ez a létesítmény hozzá közel valósuljon meg.
A fogalommá vált betűszót különösen a lakosság válaszának leírására használják, nemcsak a nukleáris hulladékok, hanem általában a hulladéklerakók, hulladékégetők elhelyezése kapcsán.
v, 2022-11-06 00:00 
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal annak járunk utána, hogyan ragadjuk meg a szárnyas időt, ami a környezetünket illeti.
„…Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.”
(Berzsenyi Dániel: A közelítő tél)
Ezekben a szép csöndes, ködös novemberi napokban egyre több jelét látjuk a természetben a lassan közelítő télnek. De mekkora ajándék, hogy itt van nekünk a csodálatos magyar irodalom kincsestára, és ha Berzsenyi sorait felidézve tekintünk a hervadó ligetekre, a didergő vizekre, még az enyészet hava is megszépül!
De miféle szárnyas idő hirtelen tovatűnését siratja a költő? A kairosz, a minőségi idő, melyet a görögök bölcsen megkülönböztettek a kronosztól, a perceket egykedvűen számoló, „kronologikus” időfogalomtól, sokszor gyorsan rohanó, szárnyas ifjúként tűnt fel az egykori ábrázolásokon. Az év körforgásában egymás után feltűnő, majd elenyésző jelenségek, a színek hirtelen felragyogó pompája, a csöndes lombhullás is talán éppen azért olyan varázslatosan szépek, mert csak órákig, napokig tartanak, nem lehet őket megragadni, tartóztatni.
v, 2022-10-23 09:13 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal az energiaválság leküzdéséhez kaphatunk új szempontokat.
Ilyenkor, ősz közepén még gyönyörű, változatos, de már lassan-lassan kopárabbá válik a természet. Aztán később egyre szürkébb lesz, és hiányzik a nyár sokszínűsége. Az élővilág sokszínűsége nemcsak gyönyörködtet, hanem védi is az életet, mint az immunrendszer. Ezért amennyire romboljuk, annyival lesz kisebb a védekező, önszabályozó, önmagát fenntartó képessége. Azaz a sokszínűség önmagában érték, méghozzá az egyik legfontosabb meghatározó jellemzője az életnek, a természetnek.
Nem ismerünk másik olyan bolygót, ahol a hőmérsékleti viszonyok az élethez mérhetően annyira stabilak maradtak, mint a Földön. Mindezért az erdők, óceánok és a sokszínű élővilág, azaz a Föld szabályozó rendszerei felelősek.
Fantasztikusan sokszínű az élővilág, a tudósok szerint is már megközelítőleg 8-9 millió egyedi fajt azonosítottak (nem számolva a mikrovilágban már ismert baktérium- és vírusfajokat), és könnyen lehet, hogy ennek a kétszeresét-háromszorosát még fel sem fedezték. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy fajok ezreit nem ismerjük meg, holott most is velünk vannak, mert mielőtt felfedeznénk, elpusztítjuk őket.
h, 2022-10-17 17:03 
A Laudato si’ Movement (LSM) teremtésvédelmi mozgalom a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságával együttműködve azon dolgozik, hogy felhívja a figyelmet a teremtett világ megóvására. Idén Magyarországon is útjára indítjuk a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület koordinálásával a Laudato si’ Animátorprogramot.
Ennek keretében első ízben szervezünk magyar nyelven Laudato si’-animátorképzést, amelynek célja elősegíteni a helyi katolikus közösségek teremtésvédelmi aktivitását felkészült és elkötelezett animátorok közreműködésével. A foglalkozássorozat olyan felnőtteknek szól, akik meghívást éreznek arra, hogy egyházközségük, közösségeik életét teremtéstudatosabbá formálják, segítsék helyi szinten megvalósítani a szegények és a Föld kiáltására figyelő, kifelé megnyilatkozó egyházat, és közösségében az ökológiai megtérés kovászává váljanak. Különösen ajánljuk a részvételt teremtésvédelmi referenseknek, egyházi és világi közösségvezetőknek, önkénteseknek, pedagógusoknak.
A képzésben részt vevők egy ötalkalmas online kurzus során tudományos és teológiai tudást kapnak az ökológiai megtérés megéléséhez és terjesztéséhez. A foglalkozássorozat előadói és közreműködői neves hazai szakemberek: Ürge-Vorsatz Diana, az IPCC munkacsoportjának alelnöke; Hetesi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense; Mihók Barbara ökológus, mentálhigiénés szakember; Zlinszky János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense; Román Zsuzsa, az EcoOne (Fokoláre Mozgalom) tagja; Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tudományos munkatársa; Hankó Gergely, a Magyar Környezetvédelmi Vállalkozások Szövetségének ügyvezető igazgatója. A programban közreműködik Székely János püspök, Nevelős Gábor SJ, valamint már képzett, hazai Laudato si’-animátorok.
A sorozat résztvevői a képzés végén emléklapot kapnak és meghívást, hogy legyenek a Laudato si’ Mozgalom nagykövetei, és terjesszék a teremtéstudatos életmódot és felfogást környezetükben is, segítsék ebben a helyi közösségeiket, támogassák a plébániájukat. Ennek első lépéseként a képzés végén egy közösségi teremtésvédő projektet (pl. közösségi szemétszedés, helyi teremtésvédelmi foglalkozás, természetben végzett közösségi lelkigyakorlat stb.) kell megvalósítaniuk.
Magyarországon a foglalkozássorozat több helyi partnerszervezettel együttműködésben valósul meg: a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartománnyal, az EcoOne/Fokoláre Mozgalommal, a 72 Tanítvány Mozgalommal, a Szalézi Társasággal, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományával, a Magyar Cserkészszövetséggel. Ők képviselik az Egyház karizmáinak sokszínűségét és gazdagságát, és saját hálózataikban ültetik gyakorlatba a Laudato si’ eszméit.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Veres András püspök a római központú Laudato si’ Movement (LSM) teremtésvédelmi mozgalom delegációjával, Cecilia Dall’Oglioval, az európai programokért felelős igazgatóhelyettessel és Elena Attanasival, az Európáért felelős programkoordinátorral találkozott október 14-én.
A nemzetközi Laudato si’ Mozgalmat teremtésvédelem iránt elkötelezett katolikusok alkotják, akik vallásos emberként egyszerre akarják önmagukat a lelki életben fejleszteni és megélni elkötelezettségüket a klímaigazságosság és a társadalmi igazságosság terén. 2015-ben, a Laudato si’ enciklika megjelenését követően indult a kezdeményezés, akkor még Globális Katolikus Klímamozgalom (GCCM) néven. Napjainkra immár több mint 800 szervezetet és több ezer magánszemélyt fog össze világszerte. 2021-ben Ferenc pápa jóváhagyásával vette fel a Laudato si’ Mozgalom nevet, ezzel is jelezve azt, hogy a klímaválságnál jóval széleskörűbb problémára és egyben annak megoldására fókuszál: az emberiség általános környezeti és társadalmi válságban van, ami morális okokra vezethető vissza.
Az LSM nagyon erősen épít az imára, a spirituális-lelki fejlődésre és feltöltődésre, és a világban tapasztalható válságokra átfogó, erkölcsi alapokon álló válaszokat kezdeményez. Katolikus szempontból mutatja be és értékeli a Földön zajló folyamatokat, azt, hogy mi történik a szegényekkel és az anyafölddel.
A Mozgalomról a www.laudatosimovement.org oldalon, az animátorképzésről a www.laudatosianimators.org oldalon tudhat meg többet az érdeklődő.
Az első magyar nyelvű Laudato si’ animátorképzésre még lehet jelentkezni a www.laudatosianimators.org/hu/home oldalon október 17-ig.
A program iránt érdeklődők további információkat a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületen keresztül kérhetnek az lsa@naphimnusz.hu e-mail-címen.
--------------------------------------
A program a Zöld Út Konzorcium KEHOP-3.1.5-21-2021-00003 sz. “Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” elnevezésű projektje részeként, a Széchenyi 2020 program keretében az Európai Unió támogatásával, a Kohéziós Alap társfinanszírozásával valósul meg.
v, 2022-10-16 09:53 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Jó-e az, ahogy a gépesített gazdálkodás korában ma vetünk? Ezen gondolkodhatunk el ezúttal.
Keresztanyám kiskertjében az idén is kinyílt a vetővirág, ez a kis kora őszi hagymás növény, hogy ragyogó aranysárga virágával emlékeztessen bennünket, itt az ideje a magvetésnek.
Mennyi előkészület, remény, imádság kísérte évszázadokon át a magvetők munkáját… Mára meg alig pár ember gondja maradt, hogy mikor, hogyan kerül a földbe az őszi gabona vetőmagja.
Mi már talán a példázatokat sem értjük igazán, amelyek oly nagy számban sorakoznak a Szentírásban a magvetéssel, a konkollyal, az aratással kapcsolatban. De a képek szemléletes szépsége ma is elmélkedésre biztat.
„Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Jöttek az égi madarak, és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég a föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.” (Mt 13,3)
Andrásfalván egykor a székely gazdák a vetés után így fohászkodtak: „Édes jó Atyám, áldd meg és szenteld meg, hogy jusson minden szegénynek és az ég madarainak is belőle!”
