A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk a csodálatosan békés természet mögött megbúvó veszélyekre figyelmeztet.

Péter-Pál napja mögöttünk van. A hagyomány szerint ehhez a naphoz kötődik az aratás kezdete. Néprajzi könyvek tucatjával sorolják a mély gyökerű szokásokat, hagyományokat, amelyeknek kicsiny része talán még a mai napig is élő maradt. Sok helyen az aratási eszközök megszentelésével és hálaadó rigmusokkal kezdték a munkát.

Az aratás kezdete, nemcsak a régi korokban, hanem ma is fontos. A hálaadásnak ma is helye lenne az aratás, a betakarítás s a szüret alkalmával. Sokan nem tudják, hogy a magok a bennük rejlő gének segítségével előre megírt, és a fajra, fajtára jellemző növekedési protokoll szerint kelnek ki, szöknek szárba és hoznak termést a termesztett és persze a vadon élő növények is.

Ha az ember nem gondozná, magukra hagyná a nemesített fajták egyedeit, bizony akkor nem lenne akkora terméshozam.

Ezek a nemesített fajták sok és jó minőségű termést hoznak, ha megvédik és táplálják őket. Itt az ember, a tudomány és a természet együttműködése adja az eredményt. De az eredmény kettős: műtrágyával jól ellátott, növényvédőszerekkel (peszticidekkel) kellően megvédett nemesített fajták hozzák a jó termést, de egyúttal ezek káros következményekkel is járhatnak az élővilágra (némely esetben még az emberre is), és a műtrágyából származó nitrátszennyezés a vizeinkben szintén régen ismert veszély.

Biodinamikus eljárások, ökológiailag fenntartható vegyszerezési, vagy még inkább vegyszermentes megoldások, valamint vetésforgó, talajtakarás, a talajmunkák minimális szintre csökkentése fundamentális elemei az innovatív és szelíd agrotechnikai eljárásoknak. Ezek olyan módszerek, amelyek kellő körültekintéssel üzletileg és a természeti környezet tisztulása szempontjából is hasznosak.

Ügyes eszközök megválasztásával a terméseredmény nem vagy keveset csökken, a gazdálkodás eredményessége megmarad, de a mezőgazdasági környezet tisztább lesz,

az élővilág sokszínűsége újra gazdagabb lehet, a vízbázisok minősége javul, és a talajban megkötött szén mennyisége nő, valamint a talaj vitalitása is nőhet.

Mindent, amit a természet ad, ajándék, de értsük jól, hogy addig ad, amíg az ember engedi, hogy adhasson: elszennyezett, száraz talajokból nem nő egészséges termény. Az embernek nem kell adnia, csak hagynia, hogy az élővilág revitalizálódhasson. Sok ezernyi apró faj felel a talajok kiegyensúlyozott állapotáért, de a peszticidek irtják ezeket. Két-háromszáz beporzó fajunk van az országban, de a növényvédőszerek egy része pusztítja ezeket is. Különféle létező és közismert, színes és szelíd művelési technikák ellenére, legtöbbször a rövidtávú profitcélok szerint szelektálódnak a művelési módok és eszközök.

Péter-Pál idején gyönyörű minden: az emberi kéz segédletével létrejött mezőgazdasági és a természetközeli területeken is. Kívülről, felülről úgy tűnik, hogy szinte „minden rendben”, élvezzük a természettel való együttlétet. Ilyenkor béke van, a színek és az illatok leggazdagabb időszakában vagyunk. A zöld mindenféle árnyalatát megmutatja: jelen vannak a még néhol halványzöld új növekmények az ágak tetején, de már ott van a sötétzöld különféle színe, az aljnövényzet párás pasztelljátéka, és az üde zölden örömködő cserjék sokszínűsége. Pirosló pipacsok szegélyezte aranyszín búzatáblák, komolyodó, ágaskodó kukoricaföldek üzenik meg, hogy az ember is itt van a természetben. A levendula kékje és a kikandikáló új szőlőfürtök mesélik el, hogy itt van már a nyár teljes erejében, pompájában. Hársvirág illata uralja a környéket, versenyezve az olajfűz átható, kora esti illatával. Az erdőben minden él az aljától, az első gombáktól a lombkorona fényes tetejéig. Ekkor biztosan érezzük a hálát, hogy itt lehetünk, és értjük is, sőt biztosak vagyunk abban is, hogy vigyáznunk kell a természetre, arra, ami még megmaradt, él, és értünk, nekünk él.

Ilyenkor béke van, gyönyörű arcát mutatja nekünk a természet, de ez csak a felület, ha a mélyére nézünk, látjuk a rombolást.

„A valódi emberi haladásnak erkölcsi jellege van, feltételezi az emberi személy tiszteletét, de a természeti világra is oda kell figyelnie, és »figyelembe kell vennie minden létezőnek a természetét és kölcsönös kapcsolódását a dolgok rendjében, a kozmoszban«. Következésképpen az emberi lény valóságátalakító képességének a dolgok eredeti, isteni adományozása alapján kell érvényesülnie.” (Laudato si’, 5)

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: Pixabay