Az ökológiai válság rámutat a térben és időben kiterjedő szolidaritás sürgető szükségességére.
XVI. Benedek pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 2010. január 1.
Az ökológiai válság rámutat a térben és időben kiterjedő szolidaritás sürgető szükségességére.
XVI. Benedek pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 2010. január 1.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal az energiaválság leküzdéséhez kaphatunk új szempontokat.
Ilyenkor, ősz közepén még gyönyörű, változatos, de már lassan-lassan kopárabbá válik a természet. Aztán később egyre szürkébb lesz, és hiányzik a nyár sokszínűsége. Az élővilág sokszínűsége nemcsak gyönyörködtet, hanem védi is az életet, mint az immunrendszer. Ezért amennyire romboljuk, annyival lesz kisebb a védekező, önszabályozó, önmagát fenntartó képessége. Azaz a sokszínűség önmagában érték, méghozzá az egyik legfontosabb meghatározó jellemzője az életnek, a természetnek.
Nem ismerünk másik olyan bolygót, ahol a hőmérsékleti viszonyok az élethez mérhetően annyira stabilak maradtak, mint a Földön. Mindezért az erdők, óceánok és a sokszínű élővilág, azaz a Föld szabályozó rendszerei felelősek.
Fantasztikusan sokszínű az élővilág, a tudósok szerint is már megközelítőleg 8-9 millió egyedi fajt azonosítottak (nem számolva a mikrovilágban már ismert baktérium- és vírusfajokat), és könnyen lehet, hogy ennek a kétszeresét-háromszorosát még fel sem fedezték. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy fajok ezreit nem ismerjük meg, holott most is velünk vannak, mert mielőtt felfedeznénk, elpusztítjuk őket.
A Laudato si’ Movement (LSM) teremtésvédelmi mozgalom a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságával együttműködve azon dolgozik, hogy felhívja a figyelmet a teremtett világ megóvására. Idén Magyarországon is útjára indítjuk a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület koordinálásával a Laudato si’ Animátorprogramot.
Ennek keretében első ízben szervezünk magyar nyelven Laudato si’-animátorképzést, amelynek célja elősegíteni a helyi katolikus közösségek teremtésvédelmi aktivitását felkészült és elkötelezett animátorok közreműködésével. A foglalkozássorozat olyan felnőtteknek szól, akik meghívást éreznek arra, hogy egyházközségük, közösségeik életét teremtéstudatosabbá formálják, segítsék helyi szinten megvalósítani a szegények és a Föld kiáltására figyelő, kifelé megnyilatkozó egyházat, és közösségében az ökológiai megtérés kovászává váljanak. Különösen ajánljuk a részvételt teremtésvédelmi referenseknek, egyházi és világi közösségvezetőknek, önkénteseknek, pedagógusoknak.
A képzésben részt vevők egy ötalkalmas online kurzus során tudományos és teológiai tudást kapnak az ökológiai megtérés megéléséhez és terjesztéséhez. A foglalkozássorozat előadói és közreműködői neves hazai szakemberek: Ürge-Vorsatz Diana, az IPCC munkacsoportjának alelnöke; Hetesi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense; Mihók Barbara ökológus, mentálhigiénés szakember; Zlinszky János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense; Román Zsuzsa, az EcoOne (Fokoláre Mozgalom) tagja; Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tudományos munkatársa; Hankó Gergely, a Magyar Környezetvédelmi Vállalkozások Szövetségének ügyvezető igazgatója. A programban közreműködik Székely János püspök, Nevelős Gábor SJ, valamint már képzett, hazai Laudato si’-animátorok.
A sorozat résztvevői a képzés végén emléklapot kapnak és meghívást, hogy legyenek a Laudato si’ Mozgalom nagykövetei, és terjesszék a teremtéstudatos életmódot és felfogást környezetükben is, segítsék ebben a helyi közösségeiket, támogassák a plébániájukat. Ennek első lépéseként a képzés végén egy közösségi teremtésvédő projektet (pl. közösségi szemétszedés, helyi teremtésvédelmi foglalkozás, természetben végzett közösségi lelkigyakorlat stb.) kell megvalósítaniuk.
Magyarországon a foglalkozássorozat több helyi partnerszervezettel együttműködésben valósul meg: a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartománnyal, az EcoOne/Fokoláre Mozgalommal, a 72 Tanítvány Mozgalommal, a Szalézi Társasággal, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományával, a Magyar Cserkészszövetséggel. Ők képviselik az Egyház karizmáinak sokszínűségét és gazdagságát, és saját hálózataikban ültetik gyakorlatba a Laudato si’ eszméit.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Veres András püspök a római központú Laudato si’ Movement (LSM) teremtésvédelmi mozgalom delegációjával, Cecilia Dall’Oglioval, az európai programokért felelős igazgatóhelyettessel és Elena Attanasival, az Európáért felelős programkoordinátorral találkozott október 14-én.
A nemzetközi Laudato si’ Mozgalmat teremtésvédelem iránt elkötelezett katolikusok alkotják, akik vallásos emberként egyszerre akarják önmagukat a lelki életben fejleszteni és megélni elkötelezettségüket a klímaigazságosság és a társadalmi igazságosság terén. 2015-ben, a Laudato si’ enciklika megjelenését követően indult a kezdeményezés, akkor még Globális Katolikus Klímamozgalom (GCCM) néven. Napjainkra immár több mint 800 szervezetet és több ezer magánszemélyt fog össze világszerte. 2021-ben Ferenc pápa jóváhagyásával vette fel a Laudato si’ Mozgalom nevet, ezzel is jelezve azt, hogy a klímaválságnál jóval széleskörűbb problémára és egyben annak megoldására fókuszál: az emberiség általános környezeti és társadalmi válságban van, ami morális okokra vezethető vissza.
Az LSM nagyon erősen épít az imára, a spirituális-lelki fejlődésre és feltöltődésre, és a világban tapasztalható válságokra átfogó, erkölcsi alapokon álló válaszokat kezdeményez. Katolikus szempontból mutatja be és értékeli a Földön zajló folyamatokat, azt, hogy mi történik a szegényekkel és az anyafölddel.
A Mozgalomról a www.laudatosimovement.org oldalon, az animátorképzésről a www.laudatosianimators.org oldalon tudhat meg többet az érdeklődő.
Az első magyar nyelvű Laudato si’ animátorképzésre még lehet jelentkezni a www.laudatosianimators.org/hu/home oldalon október 17-ig.
A program iránt érdeklődők további információkat a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületen keresztül kérhetnek az lsa@naphimnusz.hu e-mail-címen.
--------------------------------------
A program a Zöld Út Konzorcium KEHOP-3.1.5-21-2021-00003 sz. “Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” elnevezésű projektje részeként, a Széchenyi 2020 program keretében az Európai Unió támogatásával, a Kohéziós Alap társfinanszírozásával valósul meg.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Jó-e az, ahogy a gépesített gazdálkodás korában ma vetünk? Ezen gondolkodhatunk el ezúttal.
Keresztanyám kiskertjében az idén is kinyílt a vetővirág, ez a kis kora őszi hagymás növény, hogy ragyogó aranysárga virágával emlékeztessen bennünket, itt az ideje a magvetésnek.
Mennyi előkészület, remény, imádság kísérte évszázadokon át a magvetők munkáját… Mára meg alig pár ember gondja maradt, hogy mikor, hogyan kerül a földbe az őszi gabona vetőmagja.
Mi már talán a példázatokat sem értjük igazán, amelyek oly nagy számban sorakoznak a Szentírásban a magvetéssel, a konkollyal, az aratással kapcsolatban. De a képek szemléletes szépsége ma is elmélkedésre biztat.
„Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Jöttek az égi madarak, és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég a föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.” (Mt 13,3)
Andrásfalván egykor a székely gazdák a vetés után így fohászkodtak: „Édes jó Atyám, áldd meg és szenteld meg, hogy jusson minden szegénynek és az ég madarainak is belőle!”
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Napjaink problémái sokszor háttérbe szorítják a jövő nehézségeit, pedig most már végképp mindenki számára nyilvánvalóan látszik, hogy környezetünk ügyében nagyon szükséges lenne a közmegegyezés. Méghozzá most és itthon.
Grenelle Párizs egy forgalmas utcája, a Grenelle nevet viselő negyedben. Ebben az utcában található a munkaügyekért felelős minisztérium, amely már 1968-ban a párizsi diáktüntetések és a nagy országos sztrájkok idején is ugyanezt a funkciót látta el. Az úgynevezett grenelle-i megállapodás (amelyet a Munkaügyi Minisztériumban írtak alá) adott lehetőséget az 1968-as tavaszi események békés lezárására. Az akkori Pompidou-kormány és a szakszervezetek között megkötött egyezmény többek között béremelést, a szakszervezeti jogok bővítését, a munkaidő és a nyugdíjkorhatár csökkentését, a családi pótlék és az öregségi járulékok emelését tartalmazta. A megállapodásoknak köszönhetően a sztrájkok szép lassan kifulladtak.
A „Grenelle” a franciák számára a mai napig a megegyezés legújabb kori szinonimája. Éppen ezért lett 2007-ben a környezeti témákban kezdeményezett nagy megegyezésnek is „Grenelle de l’environnement” az elnevezése (a környezetvédelem Grenelle-megállapodása). Hat munkacsoport – amelyek a központi kormányzat, a helyi önkormányzatok, a munkáltatói szervezetek, valamint a szakszervezetek és a nem kormányzati szervezetek képviselőiből álltak – azért ülésezett 2007 nyarán, hogy megvitassák az éghajlatváltozás és az energia, a biológiai sokféleség és a természeti erőforrások, az egészség és a környezet, az ökológiai demokrácia, a fenntartható termelés és fogyasztás követendő gyakorlatait, valamint a kapcsolódó foglalkoztatási és versenyképességi kérdéseket. A javaslatok 2007. szeptember 27-ére elkészültek, és ezek alapján október végétől már húsz konkrét intézkedés is elindult. Biztosan állítható, hogy a megállapodás is sikeres volt, és azonnali akciókat eredményezett.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. A közbeszédben soha ennyi szenvedélyes vitát nem hallottunk az erdőkről, a vízgazdálkodásról, a termőföldek állapotáról, mint az utóbbi hetekben. Vajon jelenti ez a hozzáállásunk valódi megváltozását? – gondolkodtat el szerzőnk.
„Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk.”
(Szent Ferenc: Naphimnusz, Dsida Jenő fordítása)
Szeptember elseje Ferenc pápa kezdeményezésére már évek óta a teremtett világ védelmének imanapja, és talán nem véletlen, hogy ez a dátum éppen a Földanya havába esik.
A hagyományban most éljük a „két asszony napja közti” időszakot, ami augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepével kezdődik, és szeptember 8-án, Kisasszony napjával zárul. Lassan enyhül a forróság, a hosszabbodó éjszakák után a hajnali harmat újra zöld fűszálakat csalogat elő a sárguló gyepből, a napsugarak már nem égetnek, egyre inkább oldalról sütnek át a lombokon, átragyognak a kertek virágain, és alig észrevehető, ahogy a nyárból visszavonhatatlanul az őszbe vált a természeti világ. Régen a gondos gazdasszonyok ilyenkor újra megültették a kotlósokat, hogy karácsonyra legyen az ünnepi asztalra rántani való csirke, nagytakarítást tartottak, átszellőztették az ágyneműt, a téli ruhákat.
Különös, hogy ezt a varázslatos időszakot a magyar néphagyományban két Mária-ünnep határolja!
Nagyboldogasszony napjával lezárul sok növény maghozása, megérik, magvakba, hagymákba, gumókba záródik az Élet, valóban, szinte „elszenderül” a nyári kert. Kisasszony napjával pedig újra megindul a sarjadás, megpattannak a dióburkok, hullik az érett termés, a liliom előbújik földalatti rejtekéből, szétteríti pompás levélüstökét, és friss zöldjével mintha már a tavaszi újjászületést idézné meg!
Kedves Testvérek!
„Halld meg a teremtés hangját” – így szól az idei, a teremtett világ védelmének szentelt idő témája és felhívása. Ez az ökumenikus időszak szeptember 1-jén kezdődik a Teremtés megőrzéséért szóló imádság világnapjával és október 4-én, Szent Ferenc ünnepén ér véget. Minden keresztény számára különleges alkalom ez a közös imádságra és a felelősségvállalásra közös otthonunkért. Ez az eredetileg a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátustól inspirált időszak lehetőséget ad arra, hogy gyakoroljuk az „ökológiai megtérést”, amelyre Szent II. János Pál pápa bátorított minket, válaszul a Szent VI. Pál pápa által már 1970-ben előre látott „ökológiai katasztrófára”.1
Amikor megtanuljuk meghallani a teremtés hangját, egyfajta disszonanciát veszünk észre benne. Egyfelől édes ének, amely szeretett Teremtőnket dicséri, másfelől keserű kiáltás, panasz a rossz emberi bánásmód ellen.
A teremtés édes éneke arra hív, hogy gyakoroljuk az „ökológiai lelkiséget” (Laudato si' enciklika, 216), amely odafigyel a természetben Isten jelenlétére. Meghívás ez arra, hogy lelkiségünket arra a „szeretetteli tudatra [alapozzuk], hogy nem a többi teremtménytől elkülönítve létezünk, hanem gyönyörű egyetemes közösséget alkotunk a világ többi élőlényével” (Uo. 220). Ez a felismerés különösen Krisztus tanítványai számára erősíti meg annak tudatát, hogy „minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett” (Jn 1,3). A teremtett világ védelmének szentelt idő során imádkozzunk a teremtés nagy katedrálisában, élvezve az Istent dicsőítő számtalan teremtmény „csodálatos kozmikus kórusát”2. Csatlakozzunk Assisi Szent Ferenc énekéhez: „Áldott légy, Uram, és minden alkotásod” (vö. Naphimnusz). Énekeljünk együtt a zsoltárossal: „Minden élő dicsérje az Urat!” (Zsolt 150,6).
Az Országos Meteorológiai Szolgálat két munkatársa néhány héttel ezelőtt a met.hu-n rövid tanulmányt publikált, amelyben azt a három alapvető fizikai-meteorológiai folyamatot mutatták be, amelyek leginkább felelősek a globális méretű száraz és nedves időszakok kialakulásáért: a légköri nedvesség alakulása, a légköri cirkuláció és a (tenger és talaj) felszíni párolgása, valamint mindezek kombinációja.
A szerzők állítása, hogy
a 2022-es rendkívüli szárazság nem regionális jelenség, hanem globális hátterű.
A nyugati szelek övében a globális átlagnál egyébként is magasabb hőmérsékleten nagyobb az esélye a telítetlen légállapot tartós fennmaradásának, amely egyben pozitív visszacsatolások, azaz a folyamatot erősítő mintázatok – növekvő napsugárzás, csökkenő ciklonaktivitás, kiszáradó talajok – kiindulópontja lehet. Egy hosszabb ideje fennálló, erőteljes csendes-óceáni negatív hőmérséklet-anomália (az úgynevezett La Niña-jelenség) csökkenti a trópusok irányából a mérsékelt égövbe tartó nedvességtranszportot, ami ott további nedvességhiányt okoz. A talaj kiszáradása miatt megszűnik annak nedvességkiegyenlítő hatása, ami negatívan hat a nyáron meghatározó helyi konvektív csapadék kialakulására.