Ti a változás magvetői vagytok.
Ferenc pápa beszéde a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján, Santa Cruz de la Sierra, Bolívia, 2015. július 9.
Ti a változás magvetői vagytok.
Ferenc pápa beszéde a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján, Santa Cruz de la Sierra, Bolívia, 2015. július 9.
Arra hívjuk a keresztény testvéreket, hogy imádkozzunk közösen a keresztény egyházak felhívásait követve a Dubajban november 30-án kezdődő ENSZ Éghajlatváltozási Konferencia (“COP28”) résztvevőiért. Azért, hogy a döntéshozók hallják meg a szegények és a Föld sóhaját, és merjenek olyan döntéseket hozni, melyek a pénz és a hatalom helyett a közjót és a teremtett világot szolgálják.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. November 30-án kezdődik a dubaji klímacsúcs – a Naphimnusz egyesület kezdeményezésére ezen a napon ökumenikus imanapot tartanak.
Kezdenek lassan kibontakozni a történelmi jelentőségűnek tervezett dubaji klímacsúcs (COP28) legforróbb témái. November 30-tól két hétig az éghajlatváltozás enyhítéséről és az alkalmazkodásra való felkészülésről szóló magas szintű nemzetközi egyeztetések házigazdája, az Egyesült Arab Emírségek. Egyes szakportálokon (például az Earth Negotiaton Bulletin, az SDG knowledge hub és a COP28 hivatalos oldalán) már olvashatók információk, bővebb elemzések.
A legfontosabb célkitűzések két nagy területre fognak összpontosítani: az energiaátállás felgyorsítására és a kibocsátások csökkentésére még 2030 előtt, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának átalakítására a régi ígéretek teljesítésével és egy új pénzügyi megállapodás kereteinek meghatározásával.
Kiemelkedő ügy lesz a 2015 óta eltelt időszak eredményeinek felmérése, az úgynevezett globális leltár (Global Stocktake) véglegesítése, melynek célja a párizsi megállapodás célkitűzéseinek elérése felé tett kollektív előrehaladás értékelése, különös tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és az alkalmazkodási erőfeszítések és a finanszírozási folyamatok helyzetére. Ez az ötévente elvégzendő értékelés adhat iránymutatást további éghajlatváltozási intézkedések előkészítésére, valamint az eddigiek megerősítésére, felgyorsítására.
Az ENSZ hivatalos honlapján is megtalálható összegzés egyértelmű: a világ súlyosan rossz úton halad. Ennek ellenére, amint az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentése kimutatta, a megoldások készen állnak, és gyors beavatkozással továbbra is elérhető egy biztonságos és élhető jövő.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk ezúttal a virágszedés lélektanába nyújt bevezetést.
„Ha majd életem végén a Halál Angyala elé jutok, azt hiszem, lázadás nélkül fogom tudni követni az ismeretlenbe. Elmulasztottál valamit? Azt válaszolom: Nem hiszem. De ha majd így szól: Sajnálsz itt hagyni valamit? Azt fogom mondani: A virágokat. Szívesen és könnyen lemondok minden másról, ami a földön él, de a virágok, a virágok!” (Hamvas Béla: A virágszedés lélektana)
Vajon miért borítja a ravatalt szinte minden kultúrában élő virág? Mi köze a virágoknak az elmúláshoz, az eltávozó lélek békés elengedéséhez?
Borisz Paszternák regényében Zsivágó doktor búcsúztatói a szovjet hatalom árnyékában némán állnak a ravatal körül, szertartás nincs, nem is lehet, csak a virágok helyettesítik a hiányzó éneklést és imát: „Nemcsak virítottak és illatoztak, hanem mintegy kórusban bocsátották ki illatukat, meglehet, siettetve vele az oszlást, és adakozva, ahogy csak jó illatú erejükből telt, mintha végeztek volna valamit. Oly könnyű elképzelni, hogy a növényi birodalom legközelebbi szomszédja a halál birodalmának. Itt, a föld zöld növényei közt, a temetők fái közt, a virágágyakból kisarjadó virágok közt, itt vannak talán összesűrítve az átváltozás titkai és az élet talányai, amelyekkel annyit küszködünk…”
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk ezúttal a közelgő dubaji klímacsúcsról fejti ki gondolatait.
Hamarosan, mintegy négy hét múlva kezdődik ENSZ Éghajlatváltozási Konferenciája (COP28) az Egyesült Arab Emírségekben, Dubajban. A 2015. december 12-én Párizsban létrehozott megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba. A megállapodás átfogó célja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését biztosan 2°C alatt tartsa az iparosodás előtti szinthez képest, és törekedni kell arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés 1,5°C-ra korlátozódjon. Ha nem így történik, akkor még jobban fel fognak erősödni azok a szélsőséges időjárási események (például hőhullámok, felhőszaladások, villámárvizek és hosszan tartó aszályok) és hirtelen időjárás-változások, amelyek az elmúlt öt-tíz évben már jócskán megmutatták pusztító potenciáljukat. Emlékezzünk a tavalyi aszályra és az egy héttel ezelőtti 30°C fokos október végi időre, 20°C fokos trópusi éjszakára, amely előtt már fagyott, és 10-12 foknál nem volt melegebb nappal sem.
Ferenc pápa október 4-én, Szent Ferenc tranzitusa évfordulójának napján tette közzé apostoli buzdítását Laudate Deum (Dicsérjétek Istent) címmel, dedikáltan az idei klímacsúcs résztvevőinek, a világ döntéshozóinak intézett erős üzenetekkel. Ahogy a Laudato si’ megjelenési időpontjának egyik meghatározója volt az akkor, 2015 decemberében rendezett párizsi klímacsúcs, úgy most azért jelentette meg ezt az újabb apostoli buzdítást, hogy valódi eredmények elérésére szólítsa fel a november végén Dubajban kezdődő klímacsúcs döntéshozóit.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk az erdők szerepéről ír a légköri szén-dioxid szintjének szabályozásában, arról is szót ejtve, hogy bolygónk is egyre „lázasabb”.
„Hajnalban nyújtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére szorítja”
(József Attila: Áldalak búval, vigalommal)
A Keeling-görbe a légköri szén-dioxid koncentrációjának szezonális és éves változásait bemutató grafikon, melyet megalkotójáról, Charles David Keelingről neveztek el.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk arra figyelmeztet, nem is tudjuk, mit művelünk vizeinkkel a fürdés, a turizmus és más hatások által.
Vége a nyárnak, pihen a Balaton. Nyugodt és tiszta vizű, szinte érezni a délutáni naplementében, hogy „hálásan piheg”. A vízimadarak, kacsák, sirályok hangja messze hallatszik, és néha-néha a csendben egy-egy kócsag szárnyrebbenését is hallhatjuk. A fákról behordott levelek hullanak a partmenti vízbe, közöttük sikló úszik háborítatlan, csérek húznak el messze, hattyúcsapat száll le a közelben. Nappal talán ilyenkor legszebb kék az ég, délután gyorsabban hűl a levegő, itt az ősz: a fecskék már rég elszálltak, ritkulnak a fák levelei, lassan sárgulni kezd a nád.
Az az időszak kezdődik (október 1. és április 1. között), amikor a Balaton csaknem 60 ezer hektáros területe ún. ramsari (rámsári), azaz nemzetközi jelentőségű védett vizes területnek is számít, a vízi élővilág oltalmazó védett helye fél évre.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk most egy szép virág feltűnő rendezettségére hívja fel a figyelmünket.
A szeptemberi kertek romantikus ékességei a lenge pillangóvirágok. Igénytelen egynyári növények, és ha egyszer megtelepednek a kertben, bőven elszórják a magjaikat, aztán évről évre elgyönyörködtetnek finoman formált, lepkeként megrebbenő virágaikkal. Ősszel, amikor a kertekben már szinte csak az újvilág harsány küldöttei nyílnak, a büdöskék, kúpvirágok, újraéledő menyecskeszemek sárga, rézvörös, narancsszínű virágai közül szelíden kiragyognak a rózsaszín, a bíbor sokféle árnyalatában, és néha még hófehér példányok is felbukkannak közöttük. Ráadásul finoman illatoznak, talán így adnak hírt a megporzóknak a bőséges nektárforrásról, ami különösen a dongókat csalogatja a kertbe, hiszen a réteken ilyenkor már egyre kevesebb a nyíló virág.
De a szépségén túl a zseniális virágszerkezetet is érdemes közelről megcsodálni. Mivel a pillangóvirág is a fészkes virágzatúak kiterjedt családjába tartozik, szinte semmi nem az rajta, mint aminek elsőre gondolnánk. Minden egyes „szirom” valójában különleges, féloldalasra formált virág, középen pedig teljesen más formájú, apró sárga virágok nyílnak, amit felületesen szemlélve porzóknak vélhetnénk.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk most arra mutat rá, szemetet csak az ember tud előállítani, de jó lenne ezt a különlegességünket visszaszorítani.
A természet saját gyermekét kézről kézre adja, felneveli, majd ott hagyja, elemészti, majd újjáéleszti: a rügyből júniusra lesz csuda fényes, büszkén csillogó levél, ami aztán októberre a fa alatt csendesedve illatozik, majd évek alatt eltűnik, hogy aztán erőt, életfeltételt adhasson évek multán az újonnan növő facsemetének. Évek telnek el, mire a kör bezárul.
Körbe-körbe: amikor a fák leveléről vízcseppek hullanak alá a takaró növényekre, a mohára, talajra, egy kis időt ott töltenek, azután pára formájában újra indulnak föl az égbe, hogy valahol máshol, újra életet adó vízcsepp formájában hulljanak le.
A víz körfogása nagyjából csupán két hetet tesz ki.
A körforgás esszencia, az élet alaptermészete, kikerülhetetlen, lényegét tekintve állandó: a kör valahol, valamikor mindig zárul. Ne azt gondoljuk, hogy visszafordul minden – hiszen a természetben nincsenek reverzibilis folyamatok –, hanem úgy, hogy mindig valami új, ha csak egy kicsinykét is más, de új születik. A természet körforgása az elhullottakat felhasználja, és közben életet ad, az újszülöttekkel irgalmas és védelmező. Csak mi, emberek tudunk oly csúnyán beleavatkozni, rombolni, széttörve a körforgás útjait, szennyezve a természetet, kicsit sem törődve a következményekkel.