Az ökológiai válság: közös felelősségünk.
Az ökológiai válság: közös felelősségünk.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
v, 2023-02-19 04:06 "Ökológiai megtérésre van tehát szükségük, amely azt jelenti: engedik, hogy Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban. Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja." (Ferenc pápa, LS 216.)
Az ökológiai megtéréshez közösségeink támogatása megerősítő. Egyesületünk ingyenes, komplex teremtésvédelmi foglalkozásokkal szeretne segíteni, hogy ez a támogató légkör minél több helyen létrejöhessen. Plébániai, közösségi összejöveteleken megvalósítható programjainkkal a környezeti problémákra, azok okaira és következményeire, az egyéni valamint a közösségi megoldási és cselekvési lehetőségekre segítünk ráirányítani a testvérek figyelmét. Gondolatébresztő, reflektív, tettekre inspiráló módon szeretnénk megmutatni, hogy a dolgokon lehet változtatni” LS 13.
2023-ban foglalkozásaink elsősorban a hulladékmegelőzés és a körforgásos gazdaság témája köré szerveződnek (pl. kukavizsgálat, ökoszimulációs játék, előadás és beszélgetés a Laudato si'-ről, ruhacserék tudatos szemléletformálásának segítése, tudatos vásárlás, hulladékmentes zarándoklat, teremtésvédelmi lelkiösvény). Ezzel a mindenki számára szemmel látható és kézzel fogható témával igyekszünk a rendszerszintű szemléletformálást segíteni, a hétköznapokban és közösségeinkben is megvalósítható cselekvési lehetőségeket megismertetni, szembeszállni a selejtezés kultúrájával, amelynek felelősségére Ferenc pápa is újra és újra is felhívja a figyelmünket. A hétköznapi környezetvédelmi alapelvek mellett hangsúlyt fektetünk a teremtett világ iránti, hitünkből fakadó felelősségünk felismertetésére, a lelkiségi szempontokra is, melyek erősítik kapcsolódásunkat a Teremtővel, így szilárdabbá és bensőbbé teszik motivációinkat a változtatásra, egybefonódva Krisztus-követésünk alapvető irányával.
p, 2023-02-10 12:09 „A kulturális és környezeti válság súlyosságának tudata új szokások kialakításához kell, hogy vezessen [...] a fiatalok új ökológiai érzékenységgel és nagylelkű szellemiséggel rendelkeznek, és néhányan közülük csodálatosan küzdenek a környezet védelméért, de olyan erősen fogyasztói és jóléti közegben nőttek fel, amely megnehezíti más szokások kialakítását. Következésképpen egy nevelési kihívással állunk szemben." (Ferenc pápa, LS 209.)
Ebben a nevelési kihívásban szeretnénk segítséget nyújtani (elsősorban) katolikus oktatási intézmények közösségeinek. Ingyenes szemléletformáló foglalkozásaink során a komplex, a környezeti problémákra, azok okaira és következményeire, az egyéni valamint a közösségi megoldási és cselekvési lehetőségekre szeretnénk segíteni ráirányítani a fiatalok figyelmét. Gondolatébresztő, reflektív, tettekre inspiráló módon szeretnénk megmutatni, hogy a „…dolgokon lehet változtatni" (LS 13.)
2023-ban foglalkozásaink a hulladékmegelőzés és a körforgásos gazdaság témája köré szerveződnek (pl. kukavizsgálat, hulladékpiramis, teremtésvédelmi lelkiösvény, komposztálás és teremtésvédelem). Ezzel a mindenki számára szemmel látható és kézzel fogható témával igyekszünk
v, 2023-01-29 00:00 
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a fagyöngyök szokatlan elterjedésén gondolkodtat el állandó szerzőnk.
„Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdők könnyei.
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata.
Élősködők, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.”
(Reményik Sándor: Fagyöngyök)
Ilyenkor, télen tűnnek fel igazán a fák csupasz koronájában a fehér fagyöngy örökzöld, szinte szabályos gömbforma bokrai. Látszólag olyan könnyedén ülnek az ágakon, mintha a gravitációról nem is vennének tudomást! Valójában azonban mélyen belegyökereznek a gazdanövény szöveteibe… Vajon igaza van a költőnek, és a meggyötört fák fájdalmából születik az igazgyöngyként csillogó fagyöngyök szépsége?
Ez a különös életformájú növény mindig izgatta a botanikusokat, hiszen nem a földből nő ki, hanem fűzfák, nyárfák, almafák, kőrisek, sőt fenyőfélék ágaira telepszik, szívógyökereivel behatol a „gazdanövény” szállítórendszerébe, és így szerzi meg a vizet, az oldott ásványi sókat magának. Mivel zöld leveleivel önállóan végzi a fotoszintézist, csak félparazita növény, de ha túl sok telepszik rá egy-egy fára, valóban legyengíti. Vagy már nem is volt teljesen egészséges a fa, azért volt képes megtelepedni rajta a fagyöngy?
A fehér fagyöngyöt gyógynövényként is használjuk már évszázadok óta. Különös, hogy vérnyomáscsökkentőként nem minden emberre hat, és az se mindegy, milyen fáról gyűjtötték. A galagonya például magában is a szív gyógynövénye, virágát, termését is felhasználja a gyógyszeripar, és a rajta élősködő fagyöngy tovább gazdagítva nyújtja át az embernek ezeket a gyógyító erőket. De
még mindig nem tudunk eleget, hiszen a fagyöngyöt mostanában kezdik a rák gyógyítására is alkalmazni, és további ígéretes kutatások folynak ezen a területen.
k, 2023-01-24 10:30 
kép: Wikimedia, Elekes Andor v, 2023-01-15 00:00 
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ma egy korszakos jelentőségű művet, és még inkább a szemléletét ajánljuk olvasóink figyelmébe.
„Csak akkor leszünk képesek megérteni a Föld nagylelkűségét, és megtanulni viszonozni az ajándékot, amit kaptunk, ha képesek leszünk megérteni más élőlények nyelvét.
Ha a felelősségünkre úgy gondolunk, mint hálaadásra, a világunk iránti szeretetre, aktív viszonzásra, az hatalmas motiváció”
– írja Robin Wall Kimmerer gyönyörű, Braiding Sweetgrass (A szentperjefű fonása) című könyvében. Az indiánok a füvet, mint a Földanya haját, hagyományosan azért fonják be, hogy kifejezzék a Földanya jóllétéről való szeretetteljes gondoskodást. A három szálból készített fonatokat a kedvesség és a hála jeleként adják tovább. A mű 2013-ban jelent meg különösebb visszhang nélkül, de aztán 2020 elején felkerült az USA bestsellerlistájára, egészen napjainkig. Érdemes lenne magyar nyelven is kiadni! A könyv az őslakosok bölcsességét és a tudományos ismereteket ötvözi, és megmutatja, hogy miként tanítanak a növények. Kimmerer azt írja: „A minap a kertemben leveleket gereblyéztem komposztkészítéshez, és azon gondolkodtam, ez a mi munkánk emberként ebben az időben: jó talajt készíteni a kertünkben, jó talajt építeni kulturálisan és társadalmilag is, lehetőséget teremteni a jövő számára.
Mi is az, ami szinte bármilyen változáson keresztül megmarad? A föld regenerációs képessége.
Ezáltal mi segíthetünk megteremteni a megújulás feltételeit.”
Valami halvány remény sejlett fel tavaly decemberben, amikor több mint 190 ország fogadta el azt a megállapodást a kanadai Montrealban, ami a Föld 30 százalékának védelméről és a bolygó változatos életformái elvesztésének 2050-ig történő megállításáról szól. Persze – ahogy ez lenni szokott – még korántsem világos, hogy ez a szerződés részleteiben mit fog tartalmazni. Néhány pontban összegezhető a megállapodás tartalma.
szo, 2022-12-31 00:00 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal Andersen meséjét írta újra állandó szerzőnk.
Nemrégiben előkerültek a kamrából régen félretett, elfeledett teáskészletek, süteményestálak, a családi örökség néha már kissé hiányos darabjai, mert keresztlányom hozományát szeretnénk kiegészíteni velük hamarosan.
De nem kellene inkább valami újat venni, és illik-e egyáltalán továbbadni ezeket a régi tárgyakat? Ráadásul egyszer valami költözéskor le is esett az egyik doboz, és éppen a pompás teáskanna füle törött darabokra, javíthatatlanul! A csészékből, kistányérokból megmaradt ugyan több is, lehetne belőlük hétköznapokon kávézni, teázni így is, hiszen szépek, formásak, öröm kézbe venni őket, és most már vigyázni sem kell rájuk annyira, úgyis hiányos a készlet… Na de mi legyen a csorba, fületlen kanna sorsa?
Töprengés közben eszembe jutott Andersen szépséges meséje, egy másik teáskanna története:
„…Ott hevert a teáskanna ájultan a földön, a forró víz szétfolyt belőle, letörött a csőre, letörött a füle – a födeléről ne is beszéljünk, arról már elég szó esett. Rettenetes csapás volt ez neki, s ami a legszörnyűbb: mindenki rajta nevetett, rajta, s nem az ügyetlen kézen.
cs, 2022-12-15 18:30 2022 adventjének elmélkedéseit Réffy Júlia írta. Alább a negyedik heti rész olvasható.
„Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek?” (Iz 7,13)
Közeledik az ünnep, készülünk az átadásra, már csak az a kérdés: mi legyen a csomagolással. Egyre többet hallunk a műanyagszennyezésről, alapvető cikkek beszerzése került veszélybe a cellulóz hiánya miatt, sorra nyílnak a csomagolásmentes boltok, egyre többen kampányolnak amellett, hogy hagyjuk el a felesleges csomagolásokat. Hogyan lehetséges az, hogy az emberek többségének még mindig az a természetes, hogy minden ajándékot egyszer használatos csomagolóanyaggal von be? Olyannyira, hogy sokszor ezt szerzik be legelőször, holott ez az a környezeti terhelés az, amit a legkönnyebben megspórolhatnánk teremtett világunknak.
„Ő test szerint Dávid nemzetségéből származott, a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult." (Róm 1,3-4)
Ha ajándékra gondolunk, lelki szemeink előtt egy gondosan becsomagolt doboz jelenik meg, szalaggal átkötve. Sokan meg is fogalmazzák, hogy az ajándék attól ajándék, hogy be van csomagolva. Vagy csak egy lehetőséget látnak arra, hogy feldobják az ajándékot, egy utolsó kísérletet tesznek arra, hogy valamennyire személyessé varázsolják egy passzoló mintájú csomagolópapírral, még egy esély adódik arra, hogy bebizonyítsák, hogy nem sajnálják a pénzt és az erőforrást szeretteinktől, hiszen a dekorációra is nagy gondot fordítottak. Ha az előző hetek tanácsait megfogadtuk, minderre nincs szükség, sőt mindezen erőfeszítések ellentétesek azzal, amin egész idő alatt dolgoztunk, hiszen az ajándék a szívünkből fakadt, szeretetet, figyelmet, időt áldoztunk rá. A szívünket-lelkünket beleadtuk, ettől lett csodálatos, sokkal több, mint egy szimpla tárgy. Az a csomagolóanyag, aminek csak az átadás néhány pillanatáért lenne létjogosultsága, aztán azonnal a kukába kerül, nem hozzátesz, hanem elvesz az ajándékból.
„Velünk az Isten” (Mt 1,23)
Gondoljunk vissza az első karácsonyra: az ajándék, amit akkor kaptunk, mindörökre velünk marad. Ha fontosnak tartjuk a csomagolást, legyen az is az ajándék része, ne egy azonnal eldobandó szemét. Legyünk kreatívak, találjunk ki újrahasznosított és újrahasználható csomagolásokat. Nem kell mindig a technológiára várni, hogy segítsen minket a teremtett világ megóvásában, elég, ha visszatérünk a régi szokásokhoz, hiszen még pár évtizeddel ezelőtt is ügyesebben meg tudtuk oldani a csomagolást. Teremtsünk új hagyományokat, a bontogatás élményét egy textilzsák is meg tudja adni, amit mostantól minden évben használunk, a meglepetés izgalma egy takaróval vagy egy szép karácsonyi terítővel letakart ajándék esetén is tökéletes. És persze lehetünk annyira bátrak is, hogy bevállaljuk a teljes csomagolásmentességet, hiszen bízhatunk benne, hogy egyre több ismerősünk lesz, akinek külön örömet szerzünk ezzel.
p, 2022-12-09 08:41 2022 adventjének elmélkedéseit Réffy Júlia írta. Alább a harmadik heti rész olvasható.
„Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom.” (Iz 35,1)
Az elmúlt időszakban napról napra tapasztaljuk meg azt, hogy annyira felmentek az árak, hogy egyre többeknek jelent nehézséget a mindennapi kenyér megszerzése is. Ez a folyamat nem valószínű, hogy megtorpanna, de az öröm vasárnapjára jó hírrel szolgálhatunk: az igazi ajándék beszerzése nem követel jelentős anyagi áldozatokat. Szokatlanul hangzik ez, hiszen még mindig annak rossz a megítélése, ha nem költünk eleget az ajándékra. Az ellen viszont senkinek nincs egy szava se, ha gyorsan le akarjuk tudni a beszerzést, csak nem sajnáljuk rá a pénzt! De miért lenne értékesebb a pénzünk mint az időnk?
„Legyetek türelemmel ti is, és legyetek állhatatosak, mert az Úr eljövetelének ideje közel van.” (Jak 5,8)
Az előző hetekben talán arra is rájöttünk, hogy szeretteink nagy részének nem is tárgyi ajándékkal szerezhetjük a legnagyobb boldogságot. Sokat beszélünk az élményajándékokról, vagy arról, hogy egyszerűen megjavítunk, megjavíttatunk valamit, amiről már fájó szívvel végképp lemondtak. De ha mégis vásárolunk valamit, akkor is szükségünk lehet még türelemre, míg az ajándékot beszerezzük. Múlt héten arról írtunk: lehet, hogy az, akinek adnánk, előrébb tart az ökológiai megtérésben, mint mi. Most gondolkozhatunk arról, hogy mi történik, ha fordítva van. Hátha meg tudjuk mutatni, hogy teremtett világunk túlzott megterhelése nélkül is lehet örömet szerezni, és ezzel mindketten előreléphetünk ezen a téren. Persze ezzel nem arra gondolunk, hogy szabaduljunk be egy boltba, ahol mindenféle ökocuccot árulnak, és alaposan vásároljunk össze mindenféle fenntarthatónak hirdetett terméket. Ha a megajándékozott nem áll készen ezek használatára, úgyis feleslegesek lesznek. Inkább körültekintőek legyünk a választásnál. A legjobb, ha használt dolgokat vásárolunk, és bizony ehhez megint türelem és idő kell.
„Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak!” (Mt 11,8)
Valamiért hozzászoktunk, hogy kell az az új címke, a többrétegű csomagolás, vagy egyáltalán a tudat, hogy senki nem nyúlt azelőtt az ajándékhoz. Attól gondoljuk személyesnek, ha egyenesen annak készült, akinek mi szántuk. Holott használtan akár sokkal jobb minőségű, strapabíróbb termékekhez is hozzájuthatunk, és még a gyártással, szállítással, csomagolással járó környezeti terheléstől mentes, szebb világot is adjuk az ajándék mellé. Anyagilag is kevésbé megterhelő, tehát minden szempontból hosszú távon is ez bizonyulhat a tárgyi ajándékozás fenntartható módjának. A gyerekek például észre sem veszik a karcolásokat egy játékon, miért szoktatnánk rá őket, hogy csak a zsugorfóliázott dolgok értékesek?
Hogy nehezebben lehet ezen a módon felhajtani az áhított ajándékot, az elképzelhető. De a másik oldalon is bekapcsolódhatunk a folyamatba: annak érdekében, hogy mások is könnyebben találjanak rá szeretteiknek a megfelelő ajándékra, próbáljunk eladóként, adományozóként mi is csatlakozni olyan közösségekhez, hulladékcsökkentő csoportokhoz, melyek segítenek ily módon körforgásban tartani mindazon feleslegessé vált dolgainkat, amelyektől korábban minél gyorsabban próbáltunk megszabadulni. Így a személyességen, a spóroláson és a teremtéstudatosság szem előtt tartásán kívül egy tágabb közösségnek is tagjai leszünk, melynek révén mi is jobban vigyázunk mostantól a tulajdonunkra: hátha valamikor valakinek még szüksége lesz rá akkor is, amikor nekünk már nem kell.
szo, 2022-12-03 09:10 2022 adventjének elmélkedéseit Réffy Júlia írta. Alább a második heti rész olvasható.
„Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall” (Iz 11,3)
Ha belépünk a boltba, vagy akár csak leülünk a számítógép vagy a televízió elé, máris elborítanak bennünket visszautasíthatatlan ajánlatokkal, hiszen tudják jól, ilyenkor több vásárlóra számíthatnak. Ám ne feledjük: szeretteinket nem ők, hanem mi ismerhetjük igazán.
Az ajándékozásra szánt idő jó része arra mehet el, hogy most még figyelmesebben szemléljük megajándékozandó családtagunkat, barátunkat. Gondolkozzuk el, milyen szokásai vannak, milyen a kapcsolatunk vele. Idézzük vissza beszélgetéseinket, hátha kiderül belőle, mire vágyik. Próbáljuk megérteni, mit miért csinál, hogy olyasmit adjunk neki, aminek valóban örül, aminek hasznát veszi, ami javára szolgál.
„János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele.” (Mt 3,4)
Képzeljük el, hogy Keresztelő Szent Jánost ajándékozzuk meg: vajon az ő különcsége, egyszerűsége a szegénység kényszeréből fakadt? Nem inkább valami mélyebb meggyőződésből? Vajon mit szólt volna hozzá, ha elhalmozzuk mindazzal, amit ilyenkor össze szoktunk vásárolni azzal a jelszóval, hogy az ilyesminek mindenki örül, legfeljebb tovább ajándékozza, ha nem kell neki, vagy kidobja? A környezeti válság előrehaladtával sokan jutnak az ökológiai megtérés egyre magasabb fokára, tehát még a kevésbé szélsőséges személyiségek is egyre jobban látják az ajándékok előállításának, szállításának, csomagolásának környezeti terhelését, és örömüket nem az ilyen fajta ajándékokban lelik. Hajlamosak vagyunk szeretteinket ajándékválasztás szempontjából néhány skatulyába sorolni valódi megismerés helyett, de még ekkor is lehet rá számítani, hogy egyre többen kerülnek közülük a teremtéstudatos dobozba. És nekik sem érdemes mindenféle fenntarthatónak hirdetett terméket megvennünk, hiszen ezek közül sem biztos, hogy mindenre szükségük van, hanem lássuk be, pont olyan felesleges kacat, amit kifejezetten nem szeretne.
Persze felesleges kacatot olyannak se adjunk, aki egyelőre nem annyira elkötelezett a teremtett világ védelme irányában, hiszen amikor mi szem előtt tartjuk a fenntarthatóságot, helyettük is cselekszünk, és persze az ő életüket is védjük. Sokan ilyenkor ajándékutalványok mellett teszik le a voksukat, de azért ez sem tökéletes megoldás: egyrészt egyszer használatos pénzről, kártyáról, papírfecniről van szó, másrészt még akkor sem különösebben személyes, ha szem előtt tartjuk, milyen boltokat látogat szívesen az, akinek szánjuk, harmadrészt arra sarkall, hogy megadott határidőig vásároljon valamit, amire egyáltalán nem biztos, hogy szüksége van.
A személyességet tehát ne hagyjuk szem elől veszni, hiszen a magát értünk feláldozó Krisztus szereteténél semmi nem lehet személyesebb.
