Szembesülve a természet széleskörű pusztulásával, az emberek a világ minden táján kezdik megérteni, hogy a Föld javainak használata nem folytatható úgy, ahogyan azt a múltban tettük.
Szembesülve a természet széleskörű pusztulásával, az emberek a világ minden táján kezdik megérteni, hogy a Föld javainak használata nem folytatható úgy, ahogyan azt a múltban tettük.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
A szeptember 1-jei imanap és az azt követő bő egy hónapra eső teremtés időszaka alkalmából buzdítunk minden hívő közösséget arra, hogy használjátok, forgassátok, elmélkedjétek át Ferenc pápa üzenetét.
Urunk, nyisd meg mindannyiunk szemét, hogy lássuk és értsük, ami a Földdel, közös otthonunkkal történik, és bátor reménnyel válaszoljunk rá mint a Te hívásodra!
Urunk, add, hogy ne a szorongás és félelem, hanem a tenni akarás töltse be lelkünket!
Add, hogy a világ nagy hatalmú döntéshozói meghallják az emberi értelem és a hívő lelkiismeret figyelmeztetéseit Földünk állapotával kapcsolatban, és legyenek készek a helyes döntésekre!
Adj nekünk nyitott szemet és lelket, hogy hálásan szemléljük teremtett világod szépségét, és megtaláljuk benne Tőled kapott helyünket és feladatunkat!
Bátoríts minket abban a tudatban, hogy a teremtett világ érdekében egyénileg és közösségben meghozott döntéseink és tetteink nem hatástalanok, hanem a Te szeretetedről szóló tanúságtételek!
Add nekünk Szentlelkedet, hogy Ő tegyen minket kreatívvá és kezdeményezővé a szeretetben embertársainkért és a többi teremtményért!
Tégy bennünket érzékennyé és bátor cselekvővé a mindenkit megillető igazságosság érdekében!
Erősíts meg minket, hogy a megpróbáltatások közepette is szilárdan álljunk, és ne csüggedjünk el a nyomorúság idején vagy az emberi gonoszsággal szembesülve!
Formáld közösségeinket a Jézus dicsőséges visszatérésére való reményteli és kitartó várakozás jeleivé!
Tarts éberen, taníts és segíts a megtérésre minden keresztény közösséget, hogy szembeszálljunk a környezetpusztítással, és betöltsük társadalmat formáló küldetésünket!
Bátoríts minket ökológiai megtérésre, hogy a teremtményeket és az embertársakat kihasználó lelkületről a mellőzöttekkel és a teremtéssel törődők alázatára térjünk át!
Növeld bennünk a bizalmat, hogy minden jóakaratú emberrel összefogva cselekedjünk az emberi társadalom változásáért!
Ajándékozz nekünk szelídséget, hogy a lelkünket akár észrevétlenül is uraló „ragadozó” magatartás helyett „a kert művelőivé” váljunk!
Add, hogy életünk a szeretet énekévé váljon Feléd, teremtménytársaink és az emberiség egésze képviseletében!
Ajándékozz meg minket is Assisi Szent Ferenc lelkületével, hogy egyedül Téged, a Felséges Urat imádva minden alkotásodat teremtménytársként tudjuk szeretni és gondozni!
Kedves Testvérek!
Április 22. a Föld napja, amelyen 175 országban számos akcióval irányítják a figyelmet Földünk ökológiai értékeinek megóvására. Ezen alkalomból a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben hívja fel a hívek figyelmét a keresztény ember Földünkért, közvetlen környezetünkért viselt felelősségére.
„Krízisben fennáll annak a veszélye, hogy az emberek óriási tervek kovácsolásába kezdenek, és hatalmas vitákat folytatnak arról, mit s hogyan tovább. Én úgy vélem van ennél jobb stratégia: nem nekünk kell az új utakat kitalálnunk, hanem Isten fogja megmutatni őket." Jálics Ferenc
Isten - mint mindig - az elmúlt hetekben is mutatta a krízisből kivezető utat. Az egyetlen kiutat, amely ugyanakkor egy belső úttal kezdődik: a megtéréssel, a gondolkodásmódunk megváltoztatásával.
Az ökológiai megtérés „mindenekelőtt (…) az Atya szeretetéből kapott világ ajándékként való elismerése…” Ferenc pápa
A teremtett világ - melynek minden szépségében, bőségében, összetettségében, bölcsességében alkotóját, és az ő gondoskodó szeretetének bizonyosságát ismerhetjük fel - ajándék, amelyen keresztül Isten felkínálja nekünk szeretetét.
"Ember emlékezzél rá, hogy porból lettél és porrá leszel!"
Nehéz elképzelni, de tételezzük fel, hogy képesek lennénk gondolkodás- és életmódunk megváltoztatása nélkül, a természet uralásával úrrá lenni az ökológiai válságon. Képzeljük el, hogy egy szabályozott klímájú, szűrt levegőjű buborékvárosban élünk, műhúst, és hidroponikus üvegházakban termelt zöldségeket eszünk, napunk nagy részét a korlátlan virtuális lehetőségek világában töltjük, a búrán kívüli bolygó felszíne pedig egy hatalmas bánya és szeméttelep, és ezt a képet csak szénelszívó berendezések és sótalanító üzemek színesítik.
„Ha a legrendkívülibb tudományos eredmények, a leglenyűgözőbb technikai vívmányok és a legcsodálatosabb gazdasági növekedés nem járnak együtt valódi szociális és erkölcsi fejlődéssel, akkor ezek végül az ember ellen fordulnak.” Boldog VI. Pál