A teremtés tisztelete az emberi élet és méltóság tiszteletéből fakad.
A teremtés tisztelete az emberi élet és méltóság tiszteletéből fakad.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Izajás próféciája azt ígérte, hogy egykor „örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik, akár egy liliom” (Iz 35,1). Több keresztény felekezet e prófécia beteljesedésének tekintette, amikor kétezer év után Izrael fiai visszatérhettek atyáik földjére és megművelték az addig parlagon heverő földeket. A kivirágzó, termékennyé váló pusztaságról készült fotókat, mint a végső idők jeleit tették közzé. Mi most tágítsuk ezt a képet, és vegyük hozzá azt a másik izajási próféciát, aminek beteljesüléséről olvasunk most vasárnap: „a pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” (Mk 3,1).
Isten kiált a pusztában, az Ő szavát közvetíti Keresztelő János, számunkra pedig az a kérdés, hogy mit tekintünk most pusztaságnak, és hogyan tudjuk az Úr útját készíteni és ösvényeit egyenessé tenni?
Az evangélium fényében magától értetődőnek tűnhet, hogy elsősorban a lelkünk pusztaságáról van szó, ahol alig van jelen Isten valósága. Azért hív a próféta bűnbánatra és megtérésre, mert ez tudja előkészíteni szívünket Isten megtestesült Szavának befogadására. (Kezdetben volt az Ige – szó szerinti fordításban a Szó –, és az Ige testé lett és miköztünk lakozék… lásd Jn 1. fejezet.) Ha azonban elgondolkodunk Keresztelő János nyilvános működésén, akkor azt látjuk, hogy ő ennél sokkal tágabban értelmezte a saját feladatát. Az embereknek adott tanácsai erős szociális töltéssel rendelkeznek. A tömeget arra biztatja, hogy akinek többje van (két ruhája), az ossza meg azzal, akinek kevesebb van (nincs ruhája). A vámosoknak azt mondja, hogy csak annyit hajtsanak be, amennyi szabva van (nincs kamat, nincs extra profit, stb.), a katonáknak azt tanácsolja, hogy elégedjenek meg a zsoldjukkal, ne vádoljanak senkit hamisan, és ne félemlítsenek meg senkit (hatalommal való visszaélés). Ma erre olyan új szavaink vannak, mint közteherviselés, demokrácia, jogbiztonság, átláthatóság…
Most térjünk vissza egy pillanatra az új Izraelben kivirágzó pusztaságra. Ennek a munkának jó részét kibucokban végezték el. (A kibuc jelentése: gyülekezés, csoportosulás – egy olyan kollektív közösségforma Izraelben, amely hagyományosan a mezőgazdaságra épült. Az első közösségek még a XX. század elején létesültek.) Bár kibucok többféle formát öltöttek, néhány vonásukat utópikusnak is tarthatjuk, az ideológiai, lelki-szellemi hátterük is széles skálán mozgott, de azt elmondhatjuk, hogy általában a vagyon egy jelentős része közös volt, és alapelv volt a munkához és a javakhoz való hozzáférés egyenlősége. Vajon túlságosan merész kijelentés lenne, hogy a kibucok sikere annak is köszönhető, hogy lelkületükben a jánosi prófétai mintát követték és valósították meg a gyakorlatban?
Természetesen Izajás, vagy Jézus Krisztus idejében még nem volt a mai értelemben vett „ökofilozófia és -teológia”. Szűkebb volt a látóhatár, lassabbak voltak a pusztító folyamatok is, hiszen ehhez is kevesebb eszköz állt rendelkezésre. (Ámbár fűrésszel és baltával is sokat lehet elérni, mutatják ezt a Földközi-tenger térségének kopasz hegyei, ahonnan az erdőket már az ókorban kivágták a hajózáshoz…) Még a két nagy világégés után sem látták át a nemzetek, hogy a kiépülő technikai civilizáció hová vezethet, az a hit pedig, hogy a tudomány segítségével minden problémára megoldást tudunk találni, jó ideig elnyomta a felmerülő kételyeket. Ma azonban már világos, hogy életmódunk és civilizációnk az eddigi legnagyobb válságba sodorta világunkat.
De vajon észrevesszük-e, hogy pusztaságban élünk? Hiszen ebben az egyszerre valós és virtuális térben körülöttünk minden olyan színes, hangos, élénk, vibráló! Látjuk-e, hogy ebben az izgató turbóvilágban milyen kevés az élet, és milyen sok a hamis, élettelen, hazug műélet?
Betonsivatagunk műanyagpusztaságában újra fel kell, hogy hangozzék a kiáltás: készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Térjetek vissza a fegyelmezettebb élethez, osztozzatok a javaitokban, elégedjetek meg a kevesebbel, ne akarjátok lenyelni a világot!
Bizony, aki ma komolyan veszi világunk válságos helyzetét, Keresztelő Jánossá kell válnia. (Nyilván nem a szőrcsuha, a sáska és a vadméz a fontos, hanem az elkötelezettség és bátorság.) Jánosnak egykor tanítványai lettek, és nagy meggyőző erővel tudott beszélni. Bár Heródes börtönbe vetette, mégis lejárt hozzá, mert „tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta.” (Mk 6,20) Nekünk is beszélnünk kell, szavainkkal és tetteinkkel, abban a reményben, hogy üzenetünket megértik, elfogadják és követik majd. A remény hangjait kell szólnunk arról, hogy lehetséges megállítani a katasztrófát, lehetséges, hogy a pusztaság kivirágozzon, lehetséges, hogy életünk legyen és bőségben legyen (Jn 10,10), azaz mi és az egész világ elteljen élettel, megújuló élettel, valódi élettel, nagybetűs Élettel.
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
Az advent első vasárnapi evangéliumban Jézus az idegenbe induló emberről – azaz Istenről -, mond példabeszédet, aki szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapuőrnek pedig megparancsolja, hogy virrasszon (Mk 13, 33-37). Ott érezzük visszhangozni ebben a példabeszédben a teremtéstörténetet is, amelyben az Úr Isten az embert az Éden kertjébe helyezte, és rábízta, hogy azt művelje és őrizze meg (Ter 2, 15). S valóban, nekünk hatalmunk és lehetőségünk van arra, hogy műveljük, gazdagítsuk a teremtett világot, de feladatunk az is, hogy megőrizzük azt. Mielőtt azonban erről szót ejtenénk, lépjünk vissza egy lépést a történetben.
Képzeljük el Istent, ahogy túláradó örömében teremt (Példabeszédek könyve 8. fejezet), és kreativitásával egy elképesztően gazdag és sokszínű világot hoz létre. (És látta Isten, hogy mindez jó, nagyon jó – Teremtés könyve 1. fejezet) Majd nagylelkű szeretetétől indítva - mert szeret minket, mindenkor szeret -, társául hívja az embert, hogy együtt munkálkodva, örömben és békében tovább gazdagítsuk a teremtett világot. (Mi pedig, amikor helyesen élünk a nekünk adatott hatalommal, ezt meg is tesszük, például nemesített növény- és állatfajtákat hozva létre.)
És most képzeljük el Istent, ahogy nézi az embert, minket, tékozló fiakat és lányokat, amint rongáljuk azt, aminek alkotásában Ő gyönyörűségét lelte, elherdálva örökségünket. Ő bizalommal ránk, „szolgáira” bízta mindenét, kapuőrré tett minket, hogy amint az Éden kapuját őrzi a kerub, úgy őrizzük mi is ezt a gyönyörű világot – mi pedig a lángoló kardunkat, szívünket és szavunkat máris rég eladtuk jó pénzért, semmivé múló örömökért…
Szemléljük, ahogy Isten nézi keze munkájának megromlását, kedves gyermekei tombolását, és sír, mint Jézus Jeruzsálem felett: hányszor akartalak egybegyűjteni benneteket, mint ahogy a tyúk a szárnyai alatt összegyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Pedig, ha így folytatjátok, elhagyatott pusztasággá lesz a házatok! (Mt 23, 37-38)
És Isten még mindig reménykedik. Még mindig bízik bennünk, őrállókban, kapuőreiben, barátaiban, hogy visszatérünk hozzá, művelni és őrizni a földet. Még mindig el tudja képzelni, hogy megtanulunk virrasztani és imádkozni, szólni és cselekedni, ültetni és kapálni, szétválasztani a jót a rossztól, az igazat a hamistól, a műanyagot a papírtól, az ételt attól, ami több, mint az eledel. És képesek leszünk fegyelmezni magunkat, és ki tudjuk mondani, hogy ennyi elég, köszönöm, több nem kell. És szeretni tettetés nélkül, szóval és tettel, embert és állatot, növényt és földet, követ, levegőt, ózont és ózonlyukat, bár ez utóbbit minél kisebb, annál jobban.
És Isten még mindig el tudja képzelni, hogy a haza fényre derül, és ez a haza magába foglalja a hegyet és a völgyet, épületeket, kultúrát, éneket és táncot, és ebben a hazában mi leszünk a fény, Krisztus világosságának hordozói, akik életre kovászolják és gyógyítják ezt a haldokló világot.
És miért is ne lehetne Istennek igaza? Hiszen tudunk mi már mindent. A globális felmelegedést, a végtelen növekedés lehetetlenségét egy véges világban, a mikroműanyagokat a tengerben és a beleinkben, a fogyasztói civilizáció fenntarthatatlanságát, a személyes és strukturális bűnöket, azt is, hogy gondolkozzunk globálisan és cselekedjünk helyben, hogy a földet nem a szüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk bérbe, és a többi, satöbbi.
Tudjuk azt is, mit kell tennünk a rossz folyamatok megállítására és megfordítására.
Hát akkor?
Kalandra fel! Ahogy azt tizenéves mindenhívőként felírtam a falra: „Csak a lehetetlen dolgokért érdemes küzdeni. Ami nem lehetetlen, az nevetséges…”
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
2022 tavasza és 2023 novembere között a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület közreműködőként vett részt a Zöld Út Konzorcium KEHOP-3.1.5-21-2021-00003 számú “Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” elnevezésű projektjében.
Az Egyesület célkitűzése és vállalása az volt a projekthez kapcsolódóan, hogy aktívan elősegítsük helyi teremtésvédelmi körök létrejöttét és működését országszerte. Olyan csoportokét, amelyek tudatosan tevékenykednek a katolikus plébániák, intézmények közösségeiben a teremtett világért, azon belül is a hulladékkezelés, a hulladékcsökkentés területén és a körforgásos gazdaság szemléletének terjesztése érdekében is cselekednek, megvalósítanak helyi jó gyakorlatokat. A projekthez kapcsolódóan szemléletformáló foglalkozásokat és komplex tudásátadó programsorozatokat valósítottunk meg. Valamint elkészült két közösségek környezetvédelmi cselekvését segítő oldal, illetve a projekt során legalább tucatnyi olyan közösséggel kapcsolódtunk, akik aktív teremtésvédelmi munkát folytatnak.
A “Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” elnevezésű projekt keretében a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel 65 helyszínen során több mint 3200 résztvevőt mozgattunk meg szemléletformáló feladatokkal, kreatív foglalkozásokkal, előadásokkal, beszélgetésekkel, képzésekkel. Több tucat közösség és tucatnyi iskola saját rendezvényeit látogattunk meg a projekt időszakában, és mi magunk is szerveztünk eseményeket, találkozókat, amelyeken szerepet kapott a tematikus szemléletformálás. Ezeken gyerekeket és a felnőtteket ismertettünk meg a hulladékmegelőzés, a komposztálás, a körforgásos gazdaság szempontjaival, megoldásaival. Igyekeztünk közben bevonni a helyi közösségek tagjait is a tevékenységek szervezésébe, hangsúlyt fektettünk a velük való megismerkedésre, a céljaik, lehetőségeik feltérképezésére. Ahol pedig igény jelentkezett erre, a közösségi cselekvések elindításában, megvalósításában is mentori segítséget ajánlottunk és adtunk.
A Teremtésvédelem Fecebook-oldalon rendszeresen beszámoltunk számos eseményről, ahol szemléletformáló programjainkkal részt vettünk.
2022 őszén a Laudato si’ Mozgalommal és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságával együttműködésben a projekt keretében indult útjára magyarul a nemzetközi Laudato si’ Animátorprogram. Egy év alatt 3 online foglalkozássorozaton 118 animátor végzett. A képzés célja az volt, hogy az animátorok helyi közösségeikben képesek legyenek felkészülten elősegíteni az aktív teremtésvédelmi cselekvést, ezáltal katalizátorai legyenek a helyiek szemléletváltásának és hétköznapi fogyasztási döntéseik környezettudatosabbá válásának. A sorozatok résztvevői már az Animátorprogram során megvalósítottak egy-egy környezetvédelmi témájú helyi mikroprojektet
2023 novemberében az animátoroknak lehetőségük volt a személyes találkozásra is egymással és a Naphimnusz Egyesület tagjaival. Ezen a rendezvényen Péliföldszentkereszten az ismerkedés mellett lehetőség adódott a helyi tapasztalatok megosztására, a már sikeresen bevezetett gyakorlatok, a még kihívást jelentő feladatok megismertetésére. Az Egyesület bemutatta a résztvevőknek a projekt során elkészült szemléletformáló eszközeit is, amelyeket akár az animátorok is használhatnak a későbbiekben saját eseményeiken.
2023 nyarától 5 közösségben közösségi komposzt program elindítását segítettük. A helyszínenként három-három workshop-alkalmat magába foglaló projektelem által a közösségek tagjai megismerkedhettek különböző komposztálási módszerekkel, információt és iránymutatást kaptak arról, hogyan érdemes közösségi komposztáló programot indítani és működtetni, valamint eszközöket is biztosított a projekt a saját komposztpontjuk beindításához.
A “Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” elnevezésű projekt keretében a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület két online felületet is elkészíttetett. Ezek célja, hogy technikai támogatással és rendszerezett információval segítsék a helyi teremtésvédelmi körök önszerveződését és működését, valamint a hulladékcsökkentés elsősorban közösségi praktikáinak, a hulladékgazdálkodás rendszereinek alaposabb megismerését, a körforgásos gazdaság elveinek és gyakorlatainak ismeretét és kipróbálását is elősegítse a közösségekben.
Ezen oldalak egyike a Teremtésvédelmi Hálózat (https://halozat.teremtesvedelem.hu) nevű felület. Ez egy együttműködési platform, amelyen az aktív teremtésvédelmi cselekvést már folytató katolikus közösségek megjelenhetnek, tevékenységeiket bemutathatják. Amellett, hogy tagjaikat és érdeklődőiket online is közösségbe szervezhetik, az egyes teremtésvédő körök a tapasztalatcsere és a hálózatosodás érdekében egymás munkájáról is tudomást szerezhetnek, a platform az ő kapcsolatfelvételüket is segíti. A teremtésvédő körök számára a platform online szemléletformáló kvízjátékok szervezésére is lehetőséget biztosít, emellett országos és helyi események felhívásai is megjeleníthetőek rajta.
A másik oldal egy a hulladékkezelés, a hulladékmegelőzés, a körforgásos gazdaság alapelveit, szempontjai és gyakorlatait megismertető módszertani gyűjtemény „Tegyétek!” (https://tegyetek.teremtesvedelem.hu/) címmel. Ezen az oldalon a tematikus összefoglaló leírásokon kívül működő közösségi cselekvési ötleteket is összegyűjtöttünk. Ez a gyűjtemény a helyi teremtésvédő körök tapasztalataival (Jó példák) a későbbiekben is bővíthető, erre hívjuk is a helyi körök képviselőit, az Egyesület tagságát, a gyakorló Laudato si’ animátorokat és másokat is.
A projekt keretében 2023 novemberéig számos tartós, a későbbiekben is használható és a teremtésvédő közösségek számára is átadható hulladékos szemléletformáló eszköz (játékok, foglalkozástervek leírásokkal, segédanyagokkal, plakátok, kérdőívek, kvízek), kommunikációs anyag (közösségre szabható, megosztható kampánysegédletek) készült el digitális és fizikai formában. A jövőben ezek is eszközként segíthetik a cselekvési lehetőségeket kereső közösségek munkáját.
A projekt hozadéka volt, hogy az Egyesület aktív kapcsolatba került sok-sok katolikus közösséggel, ahol igény van az átfogó teremtésvédelmi gondolkodásra, ahol nyitott és elhivatott helyi szervezőket ismertünk meg, akik szívesen vesznek részt az országos keresztény környezetvédelmi mozgalomban, szerepet vállalnak abban, hogy saját közösségeikben segítsék a testvérek szemléletformálását, a kisközösségi gyakorlatok megvalósítását. A projektet követően az Egyesület céljának és feladatának tekinti ezeknek a kapcsolatoknak az ápolását, a hálózat szervezése során összegyűlt tapasztalatok és eszközök rendszerezését és megosztását.
A projekt számszerű eredményeinek és költségeinek összegzése itt tekinthető meg.
A Zöld Út Konzorcium „Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” címmel indult országos szemléletformáló kampányának célja volt, hogy a lakosság valamint a hazai gazdasági élet szereplői is számos új ismeretre tegyenek szert a hulladékgazdálkodással, hulladékképződés-csökkentési lehetőségekkel, a körforgásos gazdaság alapelveivel és a fenntarthatósággal kapcsolatban. A 15 szervezetet összefogó konzorcium vezetője a Energiastratégia Intézet Nonprofit Kft. (korábbi nevén Nyugat-Balkán Zöld Központ Nonprofit Kft.) volt.
A Zöld Út Konzorcium KEHOP-3.1.5-21-2021-00003 sz. “Szemléletformálás, oktatás, tudatosítás” elnevezésű projektje a Széchenyi 2020 program keretében az Európai Unió támogatásával, a Kohéziós Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Arra hívjuk a keresztény testvéreket, hogy imádkozzunk közösen a keresztény egyházak felhívásait követve a Dubajban november 30-án kezdődő ENSZ Éghajlatváltozási Konferencia (“COP28”) résztvevőiért. Azért, hogy a döntéshozók hallják meg a szegények és a Föld sóhaját, és merjenek olyan döntéseket hozni, melyek a pénz és a hatalom helyett a közjót és a teremtett világot szolgálják.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. November 30-án kezdődik a dubaji klímacsúcs – a Naphimnusz egyesület kezdeményezésére ezen a napon ökumenikus imanapot tartanak.
Kezdenek lassan kibontakozni a történelmi jelentőségűnek tervezett dubaji klímacsúcs (COP28) legforróbb témái. November 30-tól két hétig az éghajlatváltozás enyhítéséről és az alkalmazkodásra való felkészülésről szóló magas szintű nemzetközi egyeztetések házigazdája, az Egyesült Arab Emírségek. Egyes szakportálokon (például az Earth Negotiaton Bulletin, az SDG knowledge hub és a COP28 hivatalos oldalán) már olvashatók információk, bővebb elemzések.
A legfontosabb célkitűzések két nagy területre fognak összpontosítani: az energiaátállás felgyorsítására és a kibocsátások csökkentésére még 2030 előtt, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának átalakítására a régi ígéretek teljesítésével és egy új pénzügyi megállapodás kereteinek meghatározásával.
Kiemelkedő ügy lesz a 2015 óta eltelt időszak eredményeinek felmérése, az úgynevezett globális leltár (Global Stocktake) véglegesítése, melynek célja a párizsi megállapodás célkitűzéseinek elérése felé tett kollektív előrehaladás értékelése, különös tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és az alkalmazkodási erőfeszítések és a finanszírozási folyamatok helyzetére. Ez az ötévente elvégzendő értékelés adhat iránymutatást további éghajlatváltozási intézkedések előkészítésére, valamint az eddigiek megerősítésére, felgyorsítására.
Az ENSZ hivatalos honlapján is megtalálható összegzés egyértelmű: a világ súlyosan rossz úton halad. Ennek ellenére, amint az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentése kimutatta, a megoldások készen állnak, és gyors beavatkozással továbbra is elérhető egy biztonságos és élhető jövő.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk ezúttal a virágszedés lélektanába nyújt bevezetést.
„Ha majd életem végén a Halál Angyala elé jutok, azt hiszem, lázadás nélkül fogom tudni követni az ismeretlenbe. Elmulasztottál valamit? Azt válaszolom: Nem hiszem. De ha majd így szól: Sajnálsz itt hagyni valamit? Azt fogom mondani: A virágokat. Szívesen és könnyen lemondok minden másról, ami a földön él, de a virágok, a virágok!” (Hamvas Béla: A virágszedés lélektana)
Vajon miért borítja a ravatalt szinte minden kultúrában élő virág? Mi köze a virágoknak az elmúláshoz, az eltávozó lélek békés elengedéséhez?
Borisz Paszternák regényében Zsivágó doktor búcsúztatói a szovjet hatalom árnyékában némán állnak a ravatal körül, szertartás nincs, nem is lehet, csak a virágok helyettesítik a hiányzó éneklést és imát: „Nemcsak virítottak és illatoztak, hanem mintegy kórusban bocsátották ki illatukat, meglehet, siettetve vele az oszlást, és adakozva, ahogy csak jó illatú erejükből telt, mintha végeztek volna valamit. Oly könnyű elképzelni, hogy a növényi birodalom legközelebbi szomszédja a halál birodalmának. Itt, a föld zöld növényei közt, a temetők fái közt, a virágágyakból kisarjadó virágok közt, itt vannak talán összesűrítve az átváltozás titkai és az élet talányai, amelyekkel annyit küszködünk…”
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk ezúttal a közelgő dubaji klímacsúcsról fejti ki gondolatait.
Hamarosan, mintegy négy hét múlva kezdődik ENSZ Éghajlatváltozási Konferenciája (COP28) az Egyesült Arab Emírségekben, Dubajban. A 2015. december 12-én Párizsban létrehozott megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba. A megállapodás átfogó célja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését biztosan 2°C alatt tartsa az iparosodás előtti szinthez képest, és törekedni kell arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés 1,5°C-ra korlátozódjon. Ha nem így történik, akkor még jobban fel fognak erősödni azok a szélsőséges időjárási események (például hőhullámok, felhőszaladások, villámárvizek és hosszan tartó aszályok) és hirtelen időjárás-változások, amelyek az elmúlt öt-tíz évben már jócskán megmutatták pusztító potenciáljukat. Emlékezzünk a tavalyi aszályra és az egy héttel ezelőtti 30°C fokos október végi időre, 20°C fokos trópusi éjszakára, amely előtt már fagyott, és 10-12 foknál nem volt melegebb nappal sem.
Ferenc pápa október 4-én, Szent Ferenc tranzitusa évfordulójának napján tette közzé apostoli buzdítását Laudate Deum (Dicsérjétek Istent) címmel, dedikáltan az idei klímacsúcs résztvevőinek, a világ döntéshozóinak intézett erős üzenetekkel. Ahogy a Laudato si’ megjelenési időpontjának egyik meghatározója volt az akkor, 2015 decemberében rendezett párizsi klímacsúcs, úgy most azért jelentette meg ezt az újabb apostoli buzdítást, hogy valódi eredmények elérésére szólítsa fel a november végén Dubajban kezdődő klímacsúcs döntéshozóit.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk az erdők szerepéről ír a légköri szén-dioxid szintjének szabályozásában, arról is szót ejtve, hogy bolygónk is egyre „lázasabb”.
„Hajnalban nyújtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére szorítja”
(József Attila: Áldalak búval, vigalommal)
A Keeling-görbe a légköri szén-dioxid koncentrációjának szezonális és éves változásait bemutató grafikon, melyet megalkotójáról, Charles David Keelingről neveztek el.