Korunkban megszoktuk, hogy különválasszuk azt, amiben hiszünk, és azt, ahogyan élünk. Holott a kettő elválaszthatatlan. A mindennapi rutinjaink, életvitelünk elválaszthatatlan istenkapcsolatunktól.

Erre figyelmeztet bennünket Ferenc pápa is „Áldodott légy” (Laudato si’) kezdetű enciklikájában:

" ...ANNAK A HIVATÁSNAK A MEGÉLÉSE, HOGY VÉDELMEZŐI LEGYÜNK ISTEN MŰVÉNEK, LÉNYEGI RÉSZE AZ ERÉNYES ÉLETNEK, NEM VALAMI SZABADON VÁLASZTHATÓ FELADAT, S NEM IS A KERESZTÉNY TAPASZTALAT MÁSODLAGOS SZEMPONTJA.”(LS. 217)

Mi hol tartunk a megtérés eme dimenziójának kibontásában? Miben kell még változtatnunk életmódunkon, hogy összhangba kerüljön az isteni törvényekkel és Jézus tanításával? A koronavírus okozta válság alatt hogyan szervezzük újjá a személyes életünket?

Ennek átelmélkedésében segíthet az alábbi lelki tükör:

„Mindent vizsgáljatok meg, ami jó azt tartsátok meg! Mindenfajta rossztól óvakodjatok!”

(1Tesz 5, 21-22)

Ez a lelki tükör a fogyasztói életmódunkból fakadó bűnök átgondolására fókuszál. Nem törekszik mindent részletesen számba venni, csak elindítani azon az úton, hogy átgondoljuk mindennapi szokásaink, rutinjaink, cselekedeteink hatásait.

„Ne feledjük, az élet értéke és jelentősége nem abban rejlik, hogy minél látványosabb tetteket hajtsunk végre, sokkal inkább abban, hogy közönséges, mindennapi teendőinket rendkívüli értékük tudatában végezzük.” (Teilhard de Chardin)

Az élet, a teremtés tisztelete:

„Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.” (Ter 1, 31)

„Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2, 15-16)

Keresem-e a természetben a találkozást Istennel?

Meghajolok a Teremtő alkotásának szépsége, sokszínűsége és bölcsessége előtt, s figyelek-e üzenetére?

Átélem-e teremtményi mivoltomat és a testvériséget Isten valamennyi teremtményével?

Törekszem-e arra, hogy a rám bízott gyermekek élményszerűen felismerjék, átérezzék, hogy létük szorosan összekapcsolódik a természettel, alapvetően nem a technikától függ?

Értékelem az élet minden formáját, vagy csak azt, amit szépnek vagy felhasználhatónak tartok, amiből közvetlenül hasznot húzok?

Tisztelem és becsülöm azt, ami hasznomra van, vagy inkább kizsákmányolom? Használom-e eszközként az élőt?

Hétköznapi cselekedeteimmel, életmódommal és a munkámmal művelem és őrzöm Isten teremtett világát, vagy inkább rombolom, elszegényítem azt?

Testemre a Lélek templomaként tekintek? Mivel táplálom?

Tudatában vagyok-e az élelmemül szolgáló állatok belső értékének és méltóságának?

Tisztában vagyok-e a nagyüzemi állattenyésztés kegyetlen, szennyező, és környezetpusztító voltával? Fogyasztok-e nagyüzemi termelésből származó húst, tojást, tejterméket?

Keresem-e általában a kisüzemi, háztáji, vagy biotermékeket, növényi táplálék esetében is?

Milyen nyomokat hagyok a természetben?

Felismerem-e, hogy az Isten által alkotott természeti rendben nincs felesleges anyag, szemét, és ezt a törvényszerűséget figyelembe véve törekszem-e én is hulladékmentes életmódra? Viszek-e magammal kosarat, szatyrot a vásárláshoz? Mindazt, amit lehetséges, csomagolásmentesen vásárolok-e? Képes vagyok-e lemondani nem létfontosságú fogyasztási cikkekről pl. a csomagolásuk, ill. a környezetterhelésük miatt?

Ma a legszerényebb életmód is jár szennyezéssel, környezetpusztítással. Teszek-e azért, hogy ezt kompenzáljam, pl. faültetéssel?

Rendben tartom a saját házam táját? Ha kertem van, termelek-e élelmiszert is benne? Ha igen, az agroökológia szelíd módszereivel teszem? Vonzom-e a kertembe a rovarokat, madarakat, emlősöket? A díszkertbe olyan növényeket telepítek, melyeknek az adott klíma megfelel, vagy sok energiával és ivóvíz ellocsolásával kell biztosítanom a megfelelő körülményeket?

Odafigyelek-e ugyanúgy a tisztaságra, fenntarthatóságra a kerítésemen kívül is?

Igazságosság:

„…Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25, 40)

Olyan életmódot folytatok-e, ami csak embertársaim és más élőlények iránti igazságtalanság, kizsákmányolás révén tartható fenn?

Törekszem-e arra, hogy az ökológiai lábnyomomat lecsökkentsem olyan mértékben, amely mindenki számára élhető bolygót biztosít?

Tisztában vagyok-e a világban uralkodó egyenlőtlenségek történelmi és gazdasági okaival és felszólalok-e az elnyomott és kizsákmányolt felebarátaim mellett? Képes vagyok-e azonosulni az ő érdekeikkel is, és érzem-e a felelősségemet a sorsukért? Mennyire törekszem arra, hogy ne legyek részese a kizsákmányolásnak?

Tisztában vagyok-e vele, hogy az általam vásárolt termékek előállítása jár-e egészségügyi kockázattal a munkásokra nézve, gyerek-, vagy rabszolgamunka alkalmazásával, ill. állatokkal való kegyetlen bánásmóddal? Keresem-e ezért a Fair Trade logóval ellátott termékeket, támogatva ezzel a méltányos kereskedelem céljait? Vagy behunyom a szememet mindezek fölött és a pénzemmel támogatom a felsorolt, Jézus tanításával összeegyeztethetetlen termelési módokat?

Tekintettel vagyok-e gyerekeimre és az őket követő generációkra fogyasztásom mérséklésével, így törekedve arra, hogy ne éljem fel a természeti tőkét és ne szennyezzem el az életükhöz létfontosságú levegőt, vizet és talajt?

Végeredményben etikusan hozok-e vásárlói döntéseket?

Fellépek-e erőszakmentesen a környezetemben tapasztalható igazságtalanságok és életellenes cselekedetekkel szemben?

Mértékletesség:

„…legyetek mértékletesek és józanok!” (1Pt4,7)

Életszínvonalra vagy életminőségre törekszem? Tudok-e különbséget tenni a kettő között?

Mennyiben befolyásolnak a fogyasztásra ösztönző reklámok, a környezetemben élők által birtokolt javak, és korunk fogyasztói paradigmája? 

Csökkentem-e a személyes birtoklást a valóban szükségesre korlátozva azt?

Képes vagyok-e meghúzni a határt a valódi szükségleteim és a vágyaim között? Mennyire dőlök be a mesterségesen keltett igényeknek?

Lecserélem a működő, használható dolgokat újabbra, divatosabbra, modernebbre vagy megbecsülöm a régit?

Hogyan bánok az erőforrásokkal a hétköznapi életem során: csak a tényleg szükséges mértékben használom vagy pazarlom azokat?

Igyekszem-e az otthonom energiaigényét mérsékelni szigeteléssel, karbantartással, odafigyeléssel?

Takarékoskodom-e a vízzel, energiával? Szerepet játszik-e ez a szempont a vásárlói döntéseimben is?

Ha módomban áll, megújuló energiaforrásokat választok?

Előnyben részesítem-e a gyaloglást és kerékpározást, amikor csak lehet? Ha tehetem, a tömegközlekedést választom az autóhasználat helyett? Tervezéssel kiiktatom a felesleges utakat? Törekszem a telekocsis megoldásra?

Képes vagyok-e csökkenteni a húsfogyasztásomat, és húsmentes napokat beiktatni legalább heti rendszerességgel?

Tisztában vagyok-e azzal, hogy az általam fogyasztott termékek milyen távolságokat tesznek meg, amíg hozzám kerülnek, és ha van helyben előállított alternatíva, amellett döntök-e, akkor is, ha esetleg drágább, azért hogy ne járuljak hozzá ily módon se energiapazarláshoz és szennyezéshez?

Példát mutatok-e az életmódommal a fenntarthatóságra?

Miről árulkodik a hétköznapi életvitelem, hol vannak a gyökereim: a fogyasztói társadalomban vagy az evangéliumban? Mi a mottóm: „Többet, nagyobbat, újabbat, gyorsabban!” vagy „…legyetek mértékletesek és józanok!”

Szabadidő:

„Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te utadon éltess engemet. [1]”

(Zsolt 119, 37)

Önmagam, ill. a környezetem épülésére, fejlődésére, Isten ismeretének elmélyítésére használom-e a szabadidőmet vagy olyan szórakozásokra, melyek káros hatással vannak rám, és a környezetemre?

Élek-e a természetben, megélem-e, hogy része vagyok az ökoszisztémának vagy csak turistaként látogatom?

Vásárolok-e bármit vasárnap, ezzel támogatva, hogy mások az Úr napján dolgozzanak?

Dolgozom-e vasárnap?

Utazásaim során mennyiben törekszem arra, hogy ez minél kevesebb terhet rójon a Földre? (célhely megválasztása, közlekedés, szállás, ellátás módja)

Ha étteremben étkezem, úgy választok-e helyszínt, hogy fogyasztásom után ne maradjon szemét?

Végezetül azt kívánom mindenkinek, hogy az ökológiai megtérés útjára lépve csodálkozzon rá, mennyi mindenre nincs szüksége, érezze át, hogy a kevesebb több, hogy az anyagiak háttérbe szorítása közelebb visz Istenhez, élje meg, ahogy a lemondás által gazdagodik és a szokásai önkéntes átalakításával is gyakorolja a könyörületességet a bolygónk sokkal kevésbé elkényeztetett részén élő embertársaink, valamint gyerekeink jövője és Isten valamennyi teremtménye felé.