A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület idén is meghív a „teremtéstudatos adventre”. Lelki szempontokkal és gyakorlati javaslatokkal szeretnénk a karácsony előtti felkészülési időszakban annak a tudatosítását is segíteni, hogy mint emberek szeretetből teremtett lények, ugyanakkor pedig a teremtésért felelősek vagyunk.

Az idei elmélkedéseket Szilvácsku Zsolt, a Naphimnusz Egyesület tagja írta.

Krisztus megtestesülését várva „egy misztikus kapu nyílik meg előttünk, amely mélyebb közösségre hívja a lelket a megtestesülés isteni misztériumával” (Maximosz Meliteni püspöke). Kérdés, hogy észrevesszük-e a kaput, rá tudunk, akarunk-e lépni az útra, amely belső csenddel, a szív tisztaságával járható.

Hogy vennénk észre, ismernénk fel az Isteni gyermeket, Jézust, ha a Teremtő számtalan ajándékát sem vesszük észre. Hasonlítunk azokhoz a diákokhoz, akiket a tanáruk Rómába vitt kerékpárral, de nem érdekelték őket az útközben látott hallatlan értékek, amelyek Róma kincseinek befogadására készítették volna fel őket. Így tanáruk, még mielőtt Rómába értek volna, feladta a gyerkőcök egy részét a hazafelé tartó vonatra a szülőknek címezve, hogy érdektelenség hiányában ért véget útjuk, vegyen más irányt az ő saját kis utazásuk. Időnként utólag, máskor éppen a megfelelő pillanatban nyílik meg a lelkünk, szívünk, elménk a teremtés egy-egy mozzanatának szépségére, ajándékára. Olykor csak a vágy marad és tör fel belőlünk, hogy bár tudnánk és éreznénk a hálát, de a szorító helyzetünk valódi vagy vélt fogságában nem tudjuk megélni a Teremtő iránti hálát, a teremtés csodálatát.
Isten, mint rejtelem (Karl Rahner) nem eltitkolni szeretné magát és minden ajándékát, hanem a mindennapi életünk megtisztulásával, belsőnk, a szívünk tisztaságával felfoghatón, a szeretetében kibontakozó módon, sőt általunk és a minket körülvevő anyagi és élő világ által is láttatni, közölni akarja magát. A teremtett világot és Istent figyelmen kívül hagyó döntéseinkkel és tetteinkkel képesek vagyunk úgy élni, mintha semmilyen kerete, határa nem lenne az emberi szabadságunknak.
Benedek pápa azt ajánlotta, hogy ismerjük el: „a természeti környezet tele van felelőtlen magatartásunk okozta sérülésekkel. A társadalmi környezetnek is megvannak a maga sérülései. Ám végeredményben mindegyiknek ugyanaz a baj a gyökere, mégpedig az a hiedelem, hogy nem léteznek vitathatatlan igazságok, melyeknek életünket irányítaniuk kell, s ezért az emberi szabadságnak nincsenek korlátait. Megfeledkezünk arról, hogy „az ember nem pusztán önmagát létrehozó szabadság. (idézi Ferenc pápa, Laudato si’ 6., 2015.)
Döntenünk kell, hogy mi kerül a figyelmünk fókuszába:
- Figyelem a teremtett világra, mint Isten művére, ajándékára (szemlélődés jelentősége) vagy
- Figyelem önmagunkra, saját elképzeléseinkre, ahol a saját önzésünk van az előtérben (Nevelős Gábor SJ)

Néhány gyakorlati ötlet:
- Élj a szentségekkel: Vegyél részt a vasárnapin kívül is szentmisén. Élj a szentgyónás és az eucharisztia éltető erejével, a szentségimádás lehetőségével.

- Szenvedélyek, mértékletesség: Figyelj a szenvedélyeidre, engedd el, mit az őszi fák a leveleiket! Tedd próbára magad, kérd az Urat, ne állj a kegyelem útjába! Találj olyan területet, ahol a mértéket és a tartást, a mértékletességet gyakorolhatod. Az étkezés, az alvás, a beszéd és a testedzés is jó célterület lehet az elég és a szükséges megéléséhez.
- Séta, idő, ima a természetben, menj gyalog többször: Élvezd és szemléld azt, ami létrejön, ami él, ami szabad. Ezeken a napokon megismerkedhetsz a lakóhelyed
egyik természeti értékével, lehet az egy szép növény pl. egy fa vagy annak egy részlete, lehet egy szép látvány, egy új nézőpont, egy csendesebb hely, a hideg friss levegő stb. A bolygónk és az egészség megőrzése érdekében a nem túl messze lévő helyekre gyalog menj, autóval csak nélkülözhetetlen esetben közlekedj. Az épületekben használj többet lépcsőt és kevesebbet liftet. Másként fogod látni a környezeted.
- Élj a fényben: Ügyeljünk a napi ritmusunkra, és igyekezzünk, amennyire csak lehet főként a természetes fény óráiban dolgozni, a többiben pedig pihenni, egymásért tenni, lenni. Tegyél érte, hogy a saját tulajdonod, templomod, iskolád, közintézményeid világítása és környezetedben a közvilágítás hatékony, fenntartható, illetve fényszennyezés nélküli legyen.
- Állj meg, nézz előre, tekints vissza: Álljunk meg egy pillanatra és nézzünk előre, ami most következik, legyen az étkezés, munka, találkozás, bármi. Hasonlóan, ha valami történt, valamit befejezünk, elvégeztünk, abbahagyunk, nézzünk vissza rá akár csak röviden. Hagyjuk időt, teret a hála felébredésének magunkban a teremtett világért, minden élőért, embertársainkért, Istenért, aki „minden mindenben” (1Kor 15,28).

Sajgó Szabolcs: Szegetlen kenyér
világosodik
fényénél az új nap átlépi
a jövő küszöbét
csöndben sötétben ugyanezt
minden pillanat megteszi

ami jön
szegetlen kenyér
mindenkinek
a teremtésműhelyében
nincsen próbapad
állsz a spirituális harcmezőn
fedezék sehol
minden élesben megy
ismétlés nincs
a fővilágosító mosolyog