Ezen a héten a belső Ferencvárosban jártunk a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc Plébánián és ennek keretében egy utazásra hívom meg most Önöket. A kedves hallgatók, ha egyszer tehetik, induljanak el a pesti oldalon a Fővám térről a Közraktár utcán dél felé és forduljanak be a Bakáts utcán még a Petőfi híd előtt balra! Innen hagyják, hogy a belső-ferencvárosi hangulat hasson rájuk. A Bakáts utcáról már jól látszik a tér közepén álló katolikus templom neoromán stílusú épülete. Bár már kívülről is látszik, hogy a szűkebb környezet, a budapesti IX. kerület egyik jelképének számító templom nemrég ünnepelte szentelésének 135. évfordulóját, de mégis az embert valami nyugodtság fogja el, amikor belép a háromhajós bazilika épületébe. Hát még akkor, amikor találkozik az első emberrel a plébánia közösségéből.

Ebbe a titokba szeretném most kicsit beavatni Önöket, hogy megérezzék hogyan is működik ma egy sok nehézséggel küzdő, de a közösség megélésének örömét adó, befogadó plébániai közösség. Abba a titokba, ahogy címünk is szól: hogyan lehet a hatalmas élettelen térben a meghittséget létrehozni.
 
Erről a plébánia aktív tagjai nyilatkoznak nekünk, közöttük Szabon Gábor plébános atya, Andrássy Balázs, a templom építész felügyelője, Kovács Mihály, a plébánia felújításának vezetője, Trapp József, a helyi Kolping Család közösség vezetője, továbbá Csimáné Dömök Andrea, Gál Edit, valamint Simonkay Márton. Továbbá Andrássy Katalin, Angyal Zsuzsa, Knáb Mária, Mészáros László és Eszter, Takács Erika, akik szintén meséltek nekünk a plébániai életről, de az idő szűke miatt most kimaradtak az adásból.

Ehelyütt is szeretném megköszönni Mészáros Péternek, hogy segítségemre volt e népes és elfoglalt plébánia nyilatkozóinak összeszervezésében.

A szerkesztő: Kükedi Zsolt

Az adás meghallgatható a Mária Rádió archívumában, a következő linken [1]. A lejátszáshoz előzetes regisztráció szükséges!