(nem hivatalos magyar fordítás)

Tisztelendő testvéreimnek,

Peter Kodwo Appiah Turkson bíborosnak,

az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa elnökének,

Kurt Koch bíborosnak,
a Keresztények Egysége Elősegítése Pápai Tanácsa elnökének.

Osztozva szeretett testvéremmel, Bartholomaiosz ökumenikus pátriárkával a teremtés jövője iránti aggodalomban (vö. Laudato si’ enciklika, 7–9), és elfogadva képviselőjének, Ioannis pergamói metropolitának javaslatát, aki részt vett a közös ház gondozásáról szóló Laudato si’ enciklika bemutatásán, közölni kívánom Önökkel döntésemet, hogy a katolikus egyházban is bevezetem a „világimanapot a teremtéssel való törődésért”, amelyet az idei esztendőtől kezdve szeptember 1-jén tartunk, úgy, amint az már régóta történik az ortodox egyházban.

Keresztényekként szeretnénk felkínálni hozzájárulásunkat az ökológiai válság leküzdéséhez, amelyet az emberiség most átél. Ehhez elsősorban gazdag lelki örökségünkből kell merítenünk azokat az ösztönzéseket, amelyek a teremtés gondozása iránti szenvedélyt táplálják, mindig emlékezve arra, hogy számunkra, a Jézus Krisztusban, Isten értünk emberré lett Igéjében hívők számára „a lelkiség nincs elszakítva saját testünktől, sem a természettől vagy e világ valóságaitól, hanem ezekkel együtt és ezekben él, közösségben mindennel, ami körülvesz minket” (LS 216). Az ökológiai válság tehát mély lelki megtérésre hív minket: a keresztények meg vannak hívva egy „ökológiai megtérésre, amely azt jelenti: engedik, hogy Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban” (LS 217). Ugyanis „annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja” (uo.).

Az évente visszatérő világnap a teremtéssel való törődésért értékes lehetőséget kínál majd az egyes hívőknek és a közösségeknek a teremtés megőrzésére irányuló személyes hivatásuk megújítására, hálával tekintve fel Istenre azért a csodálatos műért, amelyet ő gondjainkra bízott, kérve segítségét a teremtés védelmében és irgalmát a bűnök miatt, amelyeket a világ ellen követtünk el, amelyben élünk. Az imanapnak az ortodox egyházzal azonos napon történő megtartása jó lehetőség arra, hogy tanúságot tegyünk növekvő közösségünkről az ortodox testvérekkel. Olyan korban élünk, amikor minden keresztény egyforma és jelentős kihívásokkal szembesül, amelyekre, hogy szavahihetőknek és hatékonyaknak bizonyuljunk, közös válaszokat kell adnunk. Ezért az az óhajom, hogy ennek az imanapnak a kezdeményezése érje el valamilyen módon a többi egyházakat és egyházi közösségeket is, és megtartása legyen összhangban azokkal a kezdeményezésekkel, amelyeket az Egyházak Ökumenikus Tanácsa javasol ebben a témában.

Önt, Turkson bíboros úr, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnökét kérem, hozza tudomására a püspöki konferenciák Igazságosság és Béke bizottságainak, valamint az ökológia terén elkötelezett nemzeti és nemzetközi szervezeteknek a teremtéssel való törődés világnapjának bevezetését, hogy – összhangban a helyi szükségletekkel és helyzetekkel – a nap megtartását kellő gondossággal segítsék elő Isten egész népének, a papoknak, férfi és női szerzeteseknek és a világi hívőknek részvételével. E célból a mondott dikasztériumnak legyen gondja arra – együttműködve a püspöki konferenciákkal –, hogy alkalmas kezdeményezésekkel álljon elő a terjesztés és a megvalósítás érdekében, hogy ez az évente visszatérő megemlékezés az imádság, a reflexió, a megtérés és a következetes életstílusok vállalásának erőteljes alkalma legyen.

Önt, Koch bíboros úr, a Keresztények Egysége Elősegítése Pápai Tanácsának elnökét kérem, vegye fel a szükséges kapcsolatot az Ökumenikus Patriarchátussal és más ökumenikus intézményekkel, hogy ez a világnap olyan útnak a jelévé válhasson, amelyet a Krisztusban hívők együtt járnak. Ezen túlmenően a mondott dikasztériumnak legyen gondja az összehangolásra az Egyházak Ökumenikus Tanácsa által indított hasonló kezdeményezésekkel.

Miközben a lehető legszélesebb együttműködést óhajtom a teremtéssel való törődés világnapja lehető legjobb elindítása és kifejlesztése érdekében, kérem Isten anyjának, a Legszentebb Szűz Máriának és Assisi Szent Ferencnek közbenjárását, akinek Naphimnusza sok jóakaratú embert ösztönöz, hogy a Teremtő dicséretében és a teremtés tiszteletében éljen. Ezt az óhajomat apostoli áldásom erősíti meg, amelyet szívből adok rátok, Bíboros urak, és a szolgálatotokban veletek együttműködőkre.

A Vatikánból, 2015. augusztus 6-án,
Urunk színeváltozásának ünnepén

FERENC

(E nem hivatalos magyar fordítást
az olasz eredeti alapján készítette Nobilis Márió,
az eredetivel egybevetette Tőzsér Endre SchP.)