Ha „a külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek”, a környezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
Ha „a külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek”, a környezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
“World Overshoot Day” – a kamataink felélésének napja 2020-ban augusztus 22 lesz.
Mi ebben a jó hír?
A Környezetvédelmi Világnapon szokta nyilvánosságra hozni a „Global Footprint Network” szakértő szervezet, hogy számításaik szerint melyik az év melyik napján fogja túllépni az emberiség megújuló természeti erőforrás-fogyasztása a föld természeti tőkéjének azévi kamatát. Ezt a túllépést hívják „overshoot”-nak, túllövésnek. (Magyarul is létezik ez a rosszalló kifejezés, hogy valaki túllő a célon.)
A Global Footprint Network idén is megjelölte a túllövés napját: várhatón augusztus 22-re fog esni – és ez szenzációnak számít! Miért? Nos, az elmúlt évtizedekben ez a nap, sajnos, évről évre, és gyorsuló ütemben kúszott visszafelé a naptárban, télből az őszbe, őszből a nyárba. Amióta az emberiség igénybevétele túllépte a természeti tőke kamatait (a források termelését, és a nyelők kapacitását) valamikor a ’80-as években, még sohasem fordult elő, hogy az adott évben a helyzet ne lett volna rosszabb, mint az előzőben. 2020-ban azonban a túllövés napja több mint három héttel később lesz, mint tavaly, 2019-ben volt! (www.overshootday.org)
Hogy történhetett ez? Hiszen – valljuk be! – annyit érzünk, hogy nem a mi áldozatos életmódváltásunk, reálgazdaságunk tudatos átépítése áll a háttérben, sajnos. Igen, jól sejtjük: megintcsak hívatlan „kerékkötőnk”, a COVID19 járvány lassított annyit az egyébként korántsem környezetbarát világgazdaságon, hogy az már valamelyest (keveset!) enyhít a túlhasználat, azaz a természeti tőke pusztításának mértékén. Egy kis lépés a jó irányba, ha nem is önként tettük...
Milyen jó lenne, ha a túlhasználat továbbra is folyamatosan csökkenne, az egyensúly helyreállna, a természeti rendszerek meggyógyulnának és megerősödnének! És még jobb lenne, ha ez nem további magunk-okozta természeti csapások véletlenszerű eredménye lenne, hanem terveink, elhatározásaink és szerződéseink végrehajtása hozná meg! Mert egyáltalán nem szükségszerű, hogy szenvedés és nélkülözés kísérje gazdaságunk és társadalmunk átépítését. Ezt a rendszerváltoztatást tervezetten és szervezetten, okosan és együttműködve, innovatív és szolidáris módon is végre tudjuk hajtani. Ha akarjuk.
Határozzuk el, hogy augusztus 22-ig sokat fogunk komolyan beszélgetni arról, hogy hogyan látunk neki: személyesen, közösségben, országos léptékben!
És ha „puskázni” szeretnénk, vegyük elő nyugodtan az „Áldott légy!” enciklikát...
A kép forrása: footprintnetwork.org