Eljött az öröm vasárnapja, és miközben forrósodik a helyzet a tennivalók terén, ne felejtsünk el azon elmélkedni, hogy szeretteinken és barátainkon kívül kik hogyan kapcsolódnak be életünkbe, illetve kiknek az életét befolyásolhatjuk azzal, mennyire tartjuk szem előtt a teremtésvédelmet készülődésünk során.

Talán most a járvány kapcsán szembesülünk igazán élesen azzal, hogy az eddigiekhez képest még nagyobb közösségnek is tagjai vagyunk: amikor felveszem a maszkot, akkor olyan emberekkel szembeni közönyömet adom fel, akiket nem is ismerek. Amikor távol maradok akár szeretteimtől vagy hobbijaimtól, nem csupán értük, hanem ismeretlenekért is hozok áldozatot. Amikor közösségi oldalak csoportjain keresztül adok-veszek-szervezek, szintén közösség tagja leszek, pedig többségükkel talán soha nem találkozom.

Advent harmadik hetében rendszerint még több dolgunk van ezekkel a közösségekkel, amikor egymás hegyén-hátán hömpölygünk a bevásárlóközpontokban attól a rögeszmétől vezérelve, hogy mindenkinek venni kell valamit. Vajon ebben a hajszában valóban az igaz szeretet vezérel minket? Vajon mi mindent vásárolunk össze sebtében annak a jegyében, hogy „ami szükséges, az nem ajándék?” És vajon hányan tartják úgy, hogy „az ajándék attól ajándék, hogy be van csomagolva?"" Hányszor tapasztaljuk, hogy a gyerekek sokkal szívesebben játszanak sokszor nem is játéknak szánt dolgokkal (igazi újrahasznosítók vesznek el bennük)? Hány felnőttnél látjuk, hogy igazából maguk szeretik kiválasztani a dolgaikat? Hány idős ember osztotta meg velünk aggodalmát, hogy mit kezdenek majd szerettei az évek során felhalmozott hagyatékával? Észrevesszük-e, mennyire fuldoklunk a tárgyakban, amikor teletömött kukák dacára is izgatottan várjuk évről-évre a lomtalanítást? Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, mi pedig inkább velük tartottunk, és mostanra sokkal inkább ők állnak a karácsony középpontjában, mint akit valóban ünnepelnünk kéne.

Idén talán a járvány gátat szab a maratoni bevásárlókörutaknak, ezt azonban nem kell sajnálnunk, sőt a jövőre nézve is gondoljuk át az ajándékozást, és próbáljunk valódi örömet okozni: akár élményekkel, akár közös idő eltöltésével, de még a tárgyi ajándékok esetében is mindenki jobban jár, ha használtat választunk: megmentjük a világot az előállítás szennyezésétől, és valószínűleg tartósabb, jobb minőségű ajándékkal lephetjük meg szeretteinket. Bármennyire igyekeznek is a fenntarthatóságot is termékük mellé csomagolni a gazdasági erők, sajnos többnyire ők a legnagyobb ellenségei a teremtésvédelemnek: a legfenntarthatóbb, ha tényleg csak a szükséges dolgokat vesszük meg.

Az elmúlt hónapok eseményei talán megvilágították számunkra, hogy nincs annál nagyobb ajándék, mint ha együtt lehetünk szeretteinkkel, illetve hogy valamikor pont úgy lehetünk a leghasznosabb tagjai egy közösségnek, ha nem vagyunk mindig jelen. Nyugodtan tartsuk hát távol magunkat a plázák környékén tülekedő, dugóban pöfögő tömegtől. Bevásárlás helyett forduljunk akár az online közösségekhez: tőlük egyrészt használtan vásárolhatunk, másrészt érzékelhetjük, mennyi felesleges dolgon próbálnak túladni az emberek. A teremtésvédelem lemondásokkal jár, azonban ez nem az öröm megvonását jelenti, csupán azt, hogy a boldogságot a valóban értékes dolgokban találjuk meg.