A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület - hagyományaihoz híven - idén is szeretné előmozdítani a Nagyböjt teremtéstudatos megélését. Ebben az esztendőben a vasárnapi szentmisék olvasmányaihoz fűzött heti elmélkedéseinket, melyeket mindig a megelőző péntek estén jelentetünk meg, tagtársunk, Sipos (S) Gyula írta, és a hozzájuk tartozó grafikákat is ő készítette.

A földmély kincseit kipakoltuk a felszínre, teremtménytársainkat áruvá tettük, és a magunk képére és hasonlatosságára, szemetes zsibvásárrá formáltuk bolygónkat. A teremtett világ gyönyörű templomát vásárcsarnokká változtattuk, ahol minden eladható és minden megvehető. Meg kell tisztítanunk magunkat, de környezetünket is ettől a hamis életformától – de hogyan? Hiszen mi magunk is szinte kikerülhetetlen részei vagyunk ennek a gigászi vásárcsarnoknak!

Haladjunk lépésről lépésre, Jézus példáját követve. Ő ott és akkor nem tudta volna a világ összes templomát megtisztítani örök időkre – hiszen a tér és az idő az ő emberi életét is korlátozta –, de ott és akkor egy templomot, legalább egy napra meg tudott tisztítani. Mi is minden nap megtehetjük azt, amit ott és akkor a módunkban áll. Lehet, hogy kis dolognak tűnik madarakat etetni vagy szelektíven gyűjteni a szemetet, de „aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű, aki a kicsiben helyt áll, arra többet bíznak majd” (Lk 6,10). Nem szabad lekicsinyelnünk a saját tetteinket, bár törekednünk kell a többre és jobbra. Lelki erőre van szükségünk, hogy személyesen is a tisztulás útján járjunk – hiszen a mi falánkságunk, birtoklási vágyunk, önzésünk és gőgünk is a vásárcsarnokot élteti, s tudjuk, hogy „a szívből jönnek elő a gonosz indulatok” (Mk 7,21) –, és elszántságra van szükségünk, hogy ez a lelki erő közösségi, társadalmi erővé, politikai erővé is váljon.

A világ már a tisztulás útján jár, hiszen legalább egy része eljutott a felismerésig, hogy baj van, valamit változtatni kell, még ha nem is látja át ennek mélységét és sürgősségét. Most pedig mi is hozzátesszük a magunkét a gyógyuláshoz…