A teremtés tisztelete az emberi élet és méltóság tiszteletéből fakad.
A teremtés tisztelete az emberi élet és méltóság tiszteletéből fakad.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Az ökológiai megtérés „mindenekelőtt (…) az Atya szeretetéből kapott világ ajándékként való elismerése…” Ferenc pápa
A teremtett világ - melynek minden szépségében, bőségében, összetettségében, bölcsességében alkotóját, és az ő gondoskodó szeretetének bizonyosságát ismerhetjük fel - ajándék, amelyen keresztül Isten felkínálja nekünk szeretetét.
Vajon tudatosítjuk-e, hogy a bennünket körülvevő élő és élettelen környezet gazdag kapcsolatrendszerének sűrű szövésű hálója, amely az általa biztosított javak és szolgáltatások révén fenntart bennünket, tulajdonképpen az atyai gondviselés megnyilvánulása?
Tudjuk-e, mennyi mindenre és milyen finoman hangolt összjátékra van szükség ahhoz, hogy az élet kereke gördülékenyen és szüntelenül forogjon?
Vajon sejtjük-e, mennyi mindent kapunk ehhez Istentől ajándékba, mennyi minden zajlik a háttérben értünk észrevétlenül?
A tudomány felismerte ezeket az adományokat: ökoszisztéma szolgáltatásoknak nevezi őket. Ezek a Teremtő ajándékai minden ember és minden élőlény számára. Kaptunk egy varázslatos, szerteágazó együttműködésen alapuló, önfenntartó, az életet évmilliók óta hordozó bolygót, amelynek a fenntartását Isten ezekkel a szolgáltatásokkal, milliónyi élőlény összehangolt munkájával biztosítja.
Picit nézzünk rá, melyek az ökoszisztéma szolgáltatások. Egy részük ellátó szolgáltatás: élelmiszerek, nyersanyagok, üzemanyagok, természetes gyógyszerek, építőanyagok, biokemikáliák. Más részük szabályozó szolgáltatás: az éghajlat és a levegőminőség szabályozása, a víztisztítás, az erózió és az árvizek megfékezése, a kártevők elleni természetes védelem, vagy a megporzás. Emellett a termőtalaj állandó megújulása, a természetben keletkező hulladékok 100 %-ának feldolgozása, az ásványi anyagok ciklusa, a víz körforgása, vagy a fotoszintézis a többi ökoszisztéma szolgáltatás alapját biztosítja. És vannak kulturális jellegű szolgáltatások is: a természet sokféleségéből és szépségéből merített inspiráció, valamint a rekreáció és spirituális növekedés lehetősége. Mindezek az ajándékok egy gyönyörűen megkomponált, egységes rendszerbe illeszkednek.
Adott tehát a természeti tőke, mint földi életünk fenntartásának biztosítéka, amelyet éppen ezért meg kell őriznünk, tovább kell örökítenünk a jövő generációi számára. Amit felhasználhatunk, fogyaszthatunk, az a természeti tőke évről évre megújuló hozama, az ökoszisztémák által megtermelt, előállított javak gazdagsága.
Mit kezdtünk ezzel a felbecsülhetetlen ajándékkal, hogyan bánunk vele?
A túllövés napja (Earth Overshoot Day) az a nap, amikorra az adott évben kimerítjük a természet biokapacitását (eltartóképességét), és az év fennmaradó részében már a természeti tőkét fogyasztjuk. Ez azt jelenti, hogy ettől a naptól kezdve már nem az ajándékokat bontogatjuk, hanem az ajándékozót és a többi megajándékozottat (más népeket, és a jövő nemzedékeit) fosztogatjuk. Ez a nap 2023-ban világátlagban augusztus 2., Magyarországon május 30. volt!
Csak abba gondoljunk bele, hogy miközben évről-évre növeljük a napenergia felhasználását, és részesedését a világ energiatermelésében, a természeti tőke rohamos elfogyasztásával talán valójában még csökkentjük is ezt az arányt, hiszen a legjobb, leggazdaságosabb, és mindenekelőtt a legkörnyezetbarátabb napenergiás rendszerek maguk az ökoszisztémák. Napenergiával működnek például a természet víztisztítói, hűtőberendezései, az erózió megfékezői. Ha nekünk kell megtisztítanunk a vizeket, hűteni a levegőt, megfékezni az eróziót, mert annyira megtépáztuk az élet hálóját, és oly mértékben szétfeslik a földi bioszféra szövete, hogy egyre kevesebb feladatát tudja ellátni, azt vajon mi mennyi és milyen energiával tudjuk megtenni?
Isten ajándékai nem felesleges csecsebecsék, hanem az áldásokban bővelkedő élet biztosításának nélkülözhetetlen elemei.
Ferenc pápa azt mondja: "Amikor kihasználjuk a teremtett világot, elpusztítjuk Isten szeretetének jelét."
„Ahhoz, hogy része legyünk annak a láncolatnak, amely a teremtés ajándékát triviálissá teszi, vagy elcsúfítja, nem kell bűnözőnek lennünk: „elegendő” az, ha nem ismerjük fel ezt az ajándékot."
Ahogy a Szentatya mondja, az ökológiai válságért ez a „beteg tekintet”, „beteg látásmód” a felelős, „amely nem engedi, hogy mindent ajándéknak érzékeljünk, amit kapunk, hogy felfedezzük, hogy szeretve vagyunk.” Megint a látásmódnál, megint a gondolkodásmódnál kötöttünk ki.
Az ajándékok elherdálásával pedig kiesünk a kegyelemből.
„A hálátlan ember nincs benne a kegyelemben, a hálátlan szív nem élvezheti Isten kegyelmét.” Derek Prince
Ha képesek lennénk a természetet az ajándékok hálójának látni, mint ahogy valóban az is, akkor talán a megőrzés parancsát is jobban meghallanánk. Ha hálásan fogadjuk az ajándékot, az a gondoskodás felelősségének elfogadását is jelenti.
Javaslom, hogy a nagyböjti idő hátralevő részében tudatosítsuk, vegyük számba Isten ajándékait. Láthatót, és láthatatlant. Kezdjük azokkal, amelyek biztosítják, táplálják az életünket, és se nekünk, se egyetlen embertársunknak sem kell egy fikarcnyi erőfeszítést sem tenni értük. Lássuk meg a könyvben a fát, a fában a magot, a magban az élet kibontakozásának misztériumát, mindazokkal a környezeti feltételekkel együtt, amelyek lehetővé teszik, hogy egy pici magba írt terv kibontakozzon, és hatalmas fává fejlődjön. Próbáljuk meg mindenben visszakövetni az élet fonalát. Írjunk tele oldalakat ezekkel az adományokkal, ne hagyjuk abba, amíg nem érezzük, hogy mennyire el vagyunk halmozva ajándékokkal.
Amikor majd felismerjük, hogy a valódi gazdagságot az jelenti, hogy mennyink van azokból a javakból, amelyeket nem lehet előállítani, amikor a gazdagságot már nem pénzben és cuccokban, hanem Isten ajándékaiban mérjük majd, akkor biztosan képesek leszünk hálával és megbecsüléssel fordulni a teremtett világ felé. A hála pedig „a fenntarthatósági fordulat alapja."
„Teremtésvédelemről akkor beszélünk, ha a természetet és az egész teremtett világot olyan ajándéknak látjuk, amelyet egy nagyon szeretett személytől kaptunk, és emiatt óvjuk, védjük, gyönyörködünk benne. Szeretettel bánunk az ajándékkal, mert a szeretett ajándékozót látjuk mögötte és benne.” Dr. Zlinszky János