Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A március 26-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen megrendezett „Ültessünk-e almafát?" című konferencia az ökumené, az ökonómia és az ökológia összefüggéseire építve a fenntartható fejlődés és a teremtésvédelem témájával fogalkozott.
A tudományos találkozó azt vizsgálta, hogyan adhatunk számot a ránk bízott teremtett világról, hogyan felelhetünk meg ma a Föld őrzésének (ökológia) és művelésének (ökonómia) egyensúlyban tartását feladatul adó teremtői akaratnak.
Köszöntőjében Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora a konferencia címét adó, Luthernek tulajdonított közismert mondást idézte: „Ha tudnám, hogy holnap vége lesz a világnak, még ma elültetnék egy almafácskát".
Bevezető előadásában Gömböcz Elvira, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének tanársegédje ismertette az AGAPE (Alternatív globalizáció a népekért és a Földért) nevű kezdeményezést, mely hatékony választ kíván adni a globalizálódó világra: a pénzközpontúság helyett az emberi méltóságot állítja a középpontba, a neoliberális szemlélet helyett az életet szolgáló gazdaság alternatíváját kínálva. Az egyházaknak, közösségeknek túl kell lépniük a kritikán; párbeszédet, tervezett és hatékony cselekvést kell vállaniuk a változás előmozdítása érdekében – hangsúlyozta az előadó. Részvétel, igazságosság és fenntarthatóság a működőképes társadalom alapjai. A globalizáció helyett globális szolidaritásra, a tudományos és civil szervezetek együttműködésére van szükség.
Hetesi Zsolt asztrofizikus, a Fenntartható Fejlődés és Energia Kutatócsoportjának munkatársa Energia – népesség – válság. Küzdelem az exponenciális függvénnyel című előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyházak Ökumenikus Tanácsa által megfogalmazott nyilatkozatban foglaltakból az emberiség semmit sem valósít meg. Megtisztuláson kell átmennünk ahhoz, hogy valami történhessen – hangsúlyozta az előadó. Kiemelte, hogy vigyázni kell a növekvő gazdaság fogalmával, hiszen a növekedésnek korlátai vannak, nem tarthat akármeddig. Ha eltávolítunk bizonyos korlátokat, akkor a növekedés óriási nagyságrendeket ölthet. Ha valami évente bizonyos százalékkal növekszik, és ez a növekedés állandó, akkor a növekedés exponenciális, hatványozott (például a népesség 1,7%-kal nő évente, vagyis 41 évente megkétszereződik; ennek megfelelően 2050-ben durván 13 milliárd ember lesz a Földön). Az emberiség úgy növekedett, hogy nem vette figyelembe a korlátait, túllépett rajtuk. Amennyiben nem túl nagy a túllépés, akkor mint önszabályozó rendszerben regerenálódnak e korlátok (pl. a föld szennyezettségi állapota, a termőföldek állapota). Csakhogy az emberiség nem alkalmazkodott a Föld eltartóképességéhez, s e túllépés az ökológiai egyensúly összeomlásához vezet. Ennek jelei többek között: az ökológiai lábnyom növekedése, a természetes élőrendszerek pusztulása, a növekvő szennyezés, az apadó energiaforrások.
A fenntarthatóság törvényei: 1. összeomlik bármely társadalom, amely kritikus forrásokat nem megújulóan használ (Tainter-törvény); 2. az exponenciálisan növekvő népesség és energiafelhasználás nem fenntartható (Bartlett-törvény); 3. a megújuló forrásokat fenntarthatóan kell használni, időt hagyva a megújulásra; 4. a nem megújuló energiaforrásokat lassabban kell kiaknázni; 5. a szennyezők kibocsátását csökkenteni kell. Az emberiség mindezeknek épp az ellenkezőjét teszi. A kérdésre, hogy mit kellene tenni az összeomlás elkerülése érdekében, Hetesi Zsolt a következők szükségességére hívta fel a figyelmet: hosszabb tervezés, tökéletesített tudományos visszajelzés a hatalomgyakorlók felvilágosítása, hatékonyságnövekedés, a növekedés megállítása, új (fenntartható) jövőkép, hálózatépítés, igazmondás, tanulás és szeretet.
Boda Zsolt közgazdász, politológus A jövőért vállalt felelősség és a gazdaság etikája című előadásában a gazdaságetika mint rendszerszintű vizsgálódás elgondolásairól beszélt, az emberiség jövőfelélő életformájának, gazdálkodási módjának helytelenségét elemezve. Arra a kérdésre, hogy hogyan hozható létre fenntartható társadalom és gazdaság, a mértékletesség szükségességét hangsúlyozta az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, továbbá hogy a jövő gazdaságát lokálisan kell felépíteni. Szalai Erzsébet szociológus Alternatív jövőképek válság idején című előadásában a krízis gazdasági és morális okait vizsgálta, kiemelve a túltermelési és túlfogyasztási válságot. Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének docense Jövő a jelenből. A jövőképes kereszténység az életképes jövőért címmel az ökoteológia fő kérdéseiről beszélt. A jelen megélésének perspektívája, hogy a jövőért is tehetünk; a megajándékozottság tudatában hálás szívvel jövő erőkkel előrelépve. Az emberi közösségek akkor igazak, ha fenntarthatóak, ha mértékletesség jellemzi őket – zárta gondolatait Béres Tamás.
Baritz Sarolta Laura OP, a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtan Tanszékének doktorandusza Haszon vagy hasznosság? – Erkölcsteológiai alapelvek a gazdasági gondolkodásmód megváltozásában című előadásában az emberi méltóságra épülő alternatív közgazdaságtanról beszélt, melyhez elengedhetetlen a gondolkozási modell megváltoztatása, a pénz felfogásában való paradigmaváltás. Az erényetikát kell az utilitarizmus helyére állítani; a haszon helyett hasznosságra, az uralkodás helyett a szolgálásra van szükség a közjót szolgáló, a jó világrendre épülő gazdaság megteremtése érdekében – hangzott el a domonkos nővér értekezésében.
Schneller István Város-álmok – Város-valóságok címmel tartott előadást; a Budapesti Corvinus Egyetem Településépítészeti Tanszékének tanára szintén a paragidmaváltás szükségességére hívta fel a figyelmet. Tudjuk, hogy mit kellene cselekednünk, ehelyett ennek ellenkezőjét tesszük. Kultúránkat a változás képzete uralja. A válság csak jelzés, hogy valaminek vége van – hangsúlyozta az előadó.
Gátas Judit/Magyar Kurír