Az állam feladata, hogy gondoskodjon a közösségi javak védelméről, amihez hozzátartozik a természeti és az emberi környezet.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
Az állam feladata, hogy gondoskodjon a közösségi javak védelméről, amihez hozzátartozik a természeti és az emberi környezet.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
A március 26-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen megrendezett „Ültessünk-e almafát?" című konferencia az ökumené, az ökonómia és az ökológia összefüggéseire építve a fenntartható fejlődés és a teremtésvédelem témájával fogalkozott.
A tudományos találkozó azt vizsgálta, hogyan adhatunk számot a ránk bízott teremtett világról, hogyan felelhetünk meg ma a Föld őrzésének (ökológia) és művelésének (ökonómia) egyensúlyban tartását feladatul adó teremtői akaratnak.
Köszöntőjében Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora a konferencia címét adó, Luthernek tulajdonított közismert mondást idézte: „Ha tudnám, hogy holnap vége lesz a világnak, még ma elültetnék egy almafácskát".
Bevezető előadásában Gömböcz Elvira, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének tanársegédje ismertette az AGAPE (Alternatív globalizáció a népekért és a Földért) nevű kezdeményezést, mely hatékony választ kíván adni a globalizálódó világra: a pénzközpontúság helyett az emberi méltóságot állítja a középpontba, a neoliberális szemlélet helyett az életet szolgáló gazdaság alternatíváját kínálva. Az egyházaknak, közösségeknek túl kell lépniük a kritikán; párbeszédet, tervezett és hatékony cselekvést kell vállaniuk a változás előmozdítása érdekében – hangsúlyozta az előadó. Részvétel, igazságosság és fenntarthatóság a működőképes társadalom alapjai. A globalizáció helyett globális szolidaritásra, a tudományos és civil szervezetek együttműködésére van szükség.
Hetesi Zsolt asztrofizikus, a Fenntartható Fejlődés és Energia Kutatócsoportjának munkatársa Energia – népesség – válság. Küzdelem az exponenciális függvénnyel című előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyházak Ökumenikus Tanácsa által megfogalmazott nyilatkozatban foglaltakból az emberiség semmit sem valósít meg. Megtisztuláson kell átmennünk ahhoz, hogy valami történhessen – hangsúlyozta az előadó. Kiemelte, hogy vigyázni kell a növekvő gazdaság fogalmával, hiszen a növekedésnek korlátai vannak, nem tarthat akármeddig. Ha eltávolítunk bizonyos korlátokat, akkor a növekedés óriási nagyságrendeket ölthet. Ha valami évente bizonyos százalékkal növekszik, és ez a növekedés állandó, akkor a növekedés exponenciális, hatványozott (például a népesség 1,7%-kal nő évente, vagyis 41 évente megkétszereződik; ennek megfelelően 2050-ben durván 13 milliárd ember lesz a Földön). Az emberiség úgy növekedett, hogy nem vette figyelembe a korlátait, túllépett rajtuk. Amennyiben nem túl nagy a túllépés, akkor mint önszabályozó rendszerben regerenálódnak e korlátok (pl. a föld szennyezettségi állapota, a termőföldek állapota). Csakhogy az emberiség nem alkalmazkodott a Föld eltartóképességéhez, s e túllépés az ökológiai egyensúly összeomlásához vezet. Ennek jelei többek között: az ökológiai lábnyom növekedése, a természetes élőrendszerek pusztulása, a növekvő szennyezés, az apadó energiaforrások.
A fenntarthatóság törvényei: 1. összeomlik bármely társadalom, amely kritikus forrásokat nem megújulóan használ (Tainter-törvény); 2. az exponenciálisan növekvő népesség és energiafelhasználás nem fenntartható (Bartlett-törvény); 3. a megújuló forrásokat fenntarthatóan kell használni, időt hagyva a megújulásra; 4. a nem megújuló energiaforrásokat lassabban kell kiaknázni; 5. a szennyezők kibocsátását csökkenteni kell. Az emberiség mindezeknek épp az ellenkezőjét teszi. A kérdésre, hogy mit kellene tenni az összeomlás elkerülése érdekében, Hetesi Zsolt a következők szükségességére hívta fel a figyelmet: hosszabb tervezés, tökéletesített tudományos visszajelzés a hatalomgyakorlók felvilágosítása, hatékonyságnövekedés, a növekedés megállítása, új (fenntartható) jövőkép, hálózatépítés, igazmondás, tanulás és szeretet.
Boda Zsolt közgazdász, politológus A jövőért vállalt felelősség és a gazdaság etikája című előadásában a gazdaságetika mint rendszerszintű vizsgálódás elgondolásairól beszélt, az emberiség jövőfelélő életformájának, gazdálkodási módjának helytelenségét elemezve. Arra a kérdésre, hogy hogyan hozható létre fenntartható társadalom és gazdaság, a mértékletesség szükségességét hangsúlyozta az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, továbbá hogy a jövő gazdaságát lokálisan kell felépíteni. Szalai Erzsébet szociológus Alternatív jövőképek válság idején című előadásában a krízis gazdasági és morális okait vizsgálta, kiemelve a túltermelési és túlfogyasztási válságot. Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének docense Jövő a jelenből. A jövőképes kereszténység az életképes jövőért címmel az ökoteológia fő kérdéseiről beszélt. A jelen megélésének perspektívája, hogy a jövőért is tehetünk; a megajándékozottság tudatában hálás szívvel jövő erőkkel előrelépve. Az emberi közösségek akkor igazak, ha fenntarthatóak, ha mértékletesség jellemzi őket – zárta gondolatait Béres Tamás.
Baritz Sarolta Laura OP, a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtan Tanszékének doktorandusza Haszon vagy hasznosság? – Erkölcsteológiai alapelvek a gazdasági gondolkodásmód megváltozásában című előadásában az emberi méltóságra épülő alternatív közgazdaságtanról beszélt, melyhez elengedhetetlen a gondolkozási modell megváltoztatása, a pénz felfogásában való paradigmaváltás. Az erényetikát kell az utilitarizmus helyére állítani; a haszon helyett hasznosságra, az uralkodás helyett a szolgálásra van szükség a közjót szolgáló, a jó világrendre épülő gazdaság megteremtése érdekében – hangzott el a domonkos nővér értekezésében.
Schneller István Város-álmok – Város-valóságok címmel tartott előadást; a Budapesti Corvinus Egyetem Településépítészeti Tanszékének tanára szintén a paragidmaváltás szükségességére hívta fel a figyelmet. Tudjuk, hogy mit kellene cselekednünk, ehelyett ennek ellenkezőjét tesszük. Kultúránkat a változás képzete uralja. A válság csak jelzés, hogy valaminek vége van – hangsúlyozta az előadó.
Gátas Judit/Magyar Kurír