Szembesülve a természet széleskörű pusztulásával, az emberek a világ minden táján kezdik megérteni, hogy a Föld javainak használata nem folytatható úgy, ahogyan azt a múltban tettük.
Szembesülve a természet széleskörű pusztulásával, az emberek a világ minden táján kezdik megérteni, hogy a Föld javainak használata nem folytatható úgy, ahogyan azt a múltban tettük.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
Bakonyi Gábor az Új Ember szeptember 1-ei számában „a csodálatos kenyérszaporítás” történetéből, indul ki, ami a mind a négy evangéliumban olvasható, Máténál és Márknál kétszer is. Hangsúlyos ez a tanítás, hiszen az eucharisztia misztériumát vetíti előre. Jézus áldást mond, ezzel szakrális dimenzióba helyezi a halakat és kenyereket. Az étel szakralitása azonban – legalábbis a világ anyagilag jobban álló országaiban – mára már jobbára elveszett. Egyre kevesebben mondják az asztali áldást. Bakonyi Gábor az élelmiszer pazarlásról, a felesleges fogyasztásról ír és arról a bizalomról, hogy a teremtett Föld tud elegendő táplálékot tud adni minden lakosának, de hogy ez megvalósuljon, ahhoz aktív hozzájárulásunk elengedhetetlen.