Mozsgai Katalin az Új Ember november 10-i számában a teremtésvédelem rovatban különleges természeti kincsünkről, a holtágakról ír. A holtágak megóvása tehát a sajátos természeti, ökológiai és tájesztétikai funkciójuk, gazdálkodási és jóléti szerepük miatt egyszerre természetvédelmi, társadalmi és gazdasági érdek. Az ún. szentély holtágaknak nevezik azokat a holtágakat, amelyek kiemelkedő természeti értékük miatt országos szintű védelem alá tartoznak, állami tulajdonúak vagy állami tulajdonba vételük indokolt. Minden olyan holtág, amelynek valamely része védett, vagy egyéb valamilyen megőrzendő értéket képvisel, „bölcs” hasznosítással fenntartható, természetközeli kíméletes módon hasznosítható. elsődleges cél a holtág megőrzése, a holtágaknak a tájfenntartásban betöltött kardinális hasznossága miatt. A holtág megőrzést közcélú – közjóléti tevékenységnek, a közjó, a teremtett világ megőrzésének tekinthető.