Toborozzák már a marslakókat” címmel írt Bakonyi Gábor a teremtésvédelmi rovatban az Új Ember virágvasárnapi számában. Rendben van tehát; elutazik néhány ember a Földről a Marsra, később talán más bolygóra is. Ez nagy hír-értékű bejelentés lehet. A szerzőt azonban jobban érdekli, hogy amíg kirajzunk a Világmindenség megannyi pontjára mi lesz az itt maradó, hamarosan 9-10 milliárd, többi emberrel? Azokkal, akik nem férnek bele az űrhajókba, akiknek az élete a Földhöz kötött, akik nem kerülnek a lapok címoldalaira, akik nem akarnak elmenni. Mi legyen velünk, a többséggel? Ugyan a Marsról ír, de nem is olyan áttételesen a Földön tapasztalt gondokról jelen  kötelezettségeinkről ír: „megkerülhetetlen kötelességünk a Földdel illően bánni. Ez mindenkinek méltó, kellően felemelő és lelkesítő feladatot jelenthet. Ne féljünk nekivágni.