„A tudósok szemével” címmel írt cikket Kiss Ernő az Új Ember július 13-án megjelent száma Teremtésvédelem rovatában. Az elmúlt ötven év globális ökológiai válságra vonatkozó legfőbb tudományos megközelítéseit villantja fel. Azt írja, hogy „Az ember és a természet romló viszonya ma már egyre nyilvánvalóbb. Rachel Louise Carson ökológus már 1962-ben jelezte „Néma tavasz” c. könyvben, hogy a technológia jóval gyorsabban fejlődik, mint az emberiség felelősségérzete. László Ervin a rendszerelmélet tudósa szerint - egyetértve J. Diamond kaliforniai geográfus professzorral - az emberiség számára a kérdés: valódi fejlődés vagy „kipusztulás”? A kulcs: a holosz teljességén és az értékek egységén alapuló civilizációjának elérése. Lefordítva: az emberiséggel együtt a természet fenntarthatóságának elérése. Ezt szolgálja a keresztény teremtésvédelem tanítása is: a földi természetben ne csak a hasznot, de lássuk meg az isteni bölcsesség és szépség tükröződését is, hiszen minden létezőnek Isten „nyomaként” (vestigium Dei) önértéke van.