„Ne bántsátok a Bioszférát!” címmel írt Bakonyi Gábor cikket február 8-án megjelenő Új Emberben. Arról írt, hogy egy texasi milliárdos a múlt évszázadban érdekes projektet finanszírozott, aminek megálmodói a Bioszféra2 nevet adták. Arizonában, a sivatagban 12 700 négyzetméteres (mintegy két és fél futballpálya nagyságú), 180 000 m3-es, hatalmas üvegházat létesítettek. Az üvegházon belül kialakították mindazokat az ökoszisztéma-típusokat, amelyekből a Földön sok fordul elő. A végső cél, egy emberek által lakott, önfenntartó rendszer létrehozása volt. Több előzetes kísérlet után, végül 1991. szeptember 26-án nyolc gondosan kiválasztott, jól képzett kutató költözött új otthonába, és ott élt egészen 1993. szeptember 26-ig. A rendszer, ha döcögve is, de működött. Az egyik nagy problémát a légköri oxigén koncentráció csökkenése jelentette (18 hónap után oxigént kellett pumpálni a rendszerbe). Érdekes ökológiai jelenség volt továbbá, hogy míg a fontos beporzó szervezetek, mint a méhek, folyamatosan pusztultak, addig néhány ismert kártevő, mint egyes sáska- és csótányfajok, valamint a patkányok elszaporodtak. Annak ellenére, hogy sok ökológiai jelenséget jobban megértettünk a projekt eredményeképpen, működő bioszférát vagy valami ahhoz tényleg hasonlót, mégsem tudtunk létrehozni. A történetet befejezéseként egy, ma már közhelynek ható kijelentés kívánkozik ide, amit sokfelé olvashatunk. Csak egyetlen Földünk van. Ámde a közhellyé vált kijelentéseknek az a sorsuk, hogy bármilyen igazak is, egy idő után legyintünk rájuk, unalmasak lesznek, nem hatnak ránk. Ezért talán nem árt a gondolat kiegészítése a következőkkel: vigyázat, a Bioszféra2 kísérlet nem sikerült!