Nem sokkal e cikk megírása előtt, egy vásárlás alkalmával feltűnt, hogy szinte minden termék valamilyen módon be van csomagolva. Akár többszörösen is. Teljesen nyilvánvaló dolog, de eddig soha nem gondoltam bele, hogy bármi étel ami az asztalra vagy a kezembe kerül csomagolóagyagot visel. Ennek a jövőre vetített következményeit elképzelni is nehéz. Például 1 liter gyümölcslé adta enyhülésnek több száz éves nyoma marad egy szeméttelepnek kinevezett helyen. Mert a műanyag, papír, alumínium kombinációt – jellemzően ez a gyümölcslevek csomagolóanyaga - nem lehet jelenlegi technikával újrahasznosítani (a papír leáztatása, a többi anyag elégetése nem újrahasznosítás).

Vagy ha a polcon éppen nem is, de a kasszáig érve belekerül az árú egy műanyag zacskóba. Vagy kettőbe! Mert a hagymának és az almának külön zacsi dukál! Akkor is ha elférne egyben is. Így a kenyér, gyümölcs vagy zöldségek külön-külön egy-egy zacskót.

A gazdasági válság hullámai ezt a szektort egyáltalán nem rázta meg! Ezt hozzá nem értőként, inkább csak viccesen jegyzem meg.

Valóban kell ez?

A csomagolásnak persze nem csak esztétikai és marketing okai vannak. Egészségügyi szempontok is indokolják, főleg az élelmiszerek csomagolását. Én magam kifejezetten mellette vagyok az élelmiszer biztonság ilyen módon való megvalósulásának. Ellenben a túlzást, ami a csomagolást mint az eladások növelésének eszközét, rövidebb pórázra fognám. A helyes mértéket szükséges megtalálnunk ezen a téren is.

Hatással lenni a teljesség igényével, csupán önmagamra lehetek. De kezdésnek nem is kell több. Ha tudom, hogy vásárolni megyek, minden esetben vihetek magammal valamilyen alkalmas táskát.

A zsebemben, hátizsákomban rendszeresítettem egy-egy zacskót kiflinek, zsömlének, almának. És mivel csak azt teszek bele sokáig tiszta és használható marad.

Az adventi időszak, a karácsonyra való készülődés, az egyébként is a folyamatosan jól teljesítő csomagoló ipar főszezonja. Hiszen az Isten e világba születését egymás megajándékozásával ünnepeljük. Ha valakinek születésnapja van, akkor is ajándékkal kedveskedünk. Az Istennek nem tudjuk átadni ugyan, de egymásban meglátjuk az Istent, így egymásnak adjuk, amit Jézusnak szánunk. Tulajdonképpen jól van ez így. Ilyenkor kicsit túlzásba is eshetünk. De tegyük, hisz nem akárki születésnapját ünnepeljük.

Azért bíztatok mindenkit arra, hogy ne bánjon pazarlóan, sem étellel vagy itallal, csomagolóanyaggal vagy akármi mással. A csomagolópapírt nem szégyen eltenni a következő évre. Használhatunk olyan anyagokat is amit korábban másra használtunk. Színes magazinok jól használhatóak ajándék csomagolására. Én használtam már alufóliát is, ugyan ennek helyessége ökológiai szempontból vitatható. Viszont kéznél van, és nem kell külön vásárolni.

Ha két termék egymást helyettesítheti, akkor a szebb csomagolásút is választhatom. Ilyenkor egy szép szalaggal átkötve a díszcsomagolást meg is oldottuk. Masnira kötve egyszerűen lebontható és tetszőleges alkalommal felhasználható. Van ragasztóval ellátott szalagból hajtogatott dísz. Ez is kiváló szolgálatot tehet, ha a megvásárolt termék csomagolása önmagában is mutatós.

Van olyan emlékem amikor a karácsonyi ajándékok mind ki voltak bontva az ajándékozás alkalmával. Valamilyen szép textillel voltak letakarva a feldíszített fenyő alatt. Először a kezünkkel kellett kitapintani, hogy mi is lapul a takaró alatt. Mi gyerekek nagyon izgalmasnak találtuk

A „kapni jó” érzést könnyen lehet tuningolni, ha a szokásainkat tudjuk rugalmasan kezelni. A meglepetés ereje és az időzítés a kulcsszavak. Ajándékot el lehet rejteni szokatlan helyekre. Így került már sí overáll paplan alá, fényképezőgép fiókba a zoknik közé és csak a fantázia szab határt lehetőségeinknek.

Ha a tárgyakkal szemben inkább maradandóbb élményt adó programot ajándékozunk, azt is érdemes jól „becsomagolni”. A meglepetés fokozása szintén az időzítésen múlik. Egy kerettörténettel még az átlátszó is nagyon szép perceket, órákat szerezhetünk szeretteinknek.

Gyönyörű papírokba, dobozokba csomagoljuk ajándékainkat. Mind e mellett nagyon hálás dolog az ünnepet is becsomagolni a meghittség, bensőségesség és figyelemsimogató és ragyogó tündöklő papírjába. Az egymásnak szentelt időnél talán nem is adhatunk szebb és tartósabb ajándékot. Ez az ajándék mindenkinek tetszik, még akkor is ha szokatlannak találja részünkről a gesztust. Aki tud énekelni, zenélni verset mondani, vagy akár rímet faragni, tovább tudja gazdagítani a karácsonyt.

Ha ezekhez nem elég bátor, a felolvasás is ugyan olyan jól megteszi. Csendet teremt és figyelmet. Olyan hangulatot, ami a hétköznapokból sokaknak hiányzik.

Bátorítok mindenkit, hogy merítsen a fantáziájából. Ha nem jut eszébe semmi, tegye fel a kérdést: Jézus hogy csinálná?

Kubanek László