„Csökkenő vízkészletek - éghajlatváltozás” címmel írt Nemes Csaba cikket a július 19-én megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. A Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájának „Teremtés evangéliuma” fejezetében olvashatjuk először, hogy „a természeti környezet közösségi jószág, az egész emberiség öröksége és mindenki felelőssége”. Az hogy a természeti környezet közjó, az nemcsak jogokat jelent, hanem kötelezettségeket: a jog a szabad hozzáférést, a kötelezettség a védelmet, megőrzést jelenti. Az egyik alapvető közjó az elérhető, tiszta édesvíz. Földünkön egyre több az térség, ahol néhány tíz éve még nem volt nagy hiány a vízből, de köztudott, hogy a sivatagok egyre nagyobb mértékben terjeszkednek, és egyre nagyobb a szárazság, ami vészjósló ütemben teszi tönkre a még viszonylag jó termőtalaj rétegeket is. Nincs elég víz, és egyre romlik a talajok minősége is. Magyarországról azt szokták gondolni, hogy vizekben gazdag, pedig ez a megállapítás egyre inkább csak nagyon viszonylagos. a World Resource Institute új jelentése szerinti, a vizek mennyiségével és minőségével kapcsolatos kockázati térképek tanúsága szerint sem áll jól Magyarország: közepes és magas kockázatúak területeink, sőt a 2030-as előrejelzések valamivel rosszabb feltételek mutatnak.

Azt írja fenti elemzésre hivatkozva, hogy Észak Afrikában a víz ellátottsági potenciál valamivel csökkenni fog, ugyanakkor a víz igény egész Afrikában jelentősen növekedni fog 2030-ra. A vízigény és az elérhető vízkészletek között szélsőségesen nyílik az olló. Az előrejelzések világosan bemutatják, hogy Afrikában a népesség nő, és az egy főre eső elérhető víz pedig csökken. Az okok számosak: ilyenek például az óriási technológiai, de különösen az élelmiszeripari és mezőgazdasági és energetikai vízigények, a háborúk és a nemtörődöm kormányok által okozott pocsékló vízkivételek és szennyezések, lebénult nemzetközi szervezetek és a már érzékelhető éghajlatváltozás. Ne csodálkozzunk hát, hogy az emberek egy része már ezért is kénytelen elhagyni az országát. Segíteni kell, de nem holnap, vagy holnapután, hanem most, azonnal ezen területek vízgazdálkodási viszonyain. Erre is lenne pénz: rengeteg nemzetközi fejlesztési forrás áll rendelkezésre, csakhogy változtatni kellene az elmúlt évtizedek sokszor csak a donor országok érdekeinek megfelelő finanszírozáson és azon, hogy a pénz ne rossz kezekbe és zsebekbe vándoroljon.