Ózonlyuknak a Föld légkörében az ultraibolya sugárzást szűrő ózon koncentrációjának erős csökkenését nevezik. A 8 és 50 kilométer közötti magasságban jelentkező ózoncsökkenés mértéke és területi kiterjedése erősen változik. A légköri ózonkoncentrációt a Dobson-egységgel szokásos jellemezni, amely az ózon oszlopsűrűségének mértéke - tehát azt mutatja meg, mennyi ózon van egy adott alapterületű levegőoszlopban a felszín felett. Ha ez az érték 220 egység alá csökken, ózonlyuknak nevezik a kérdéses zónát.

A csatolt képet a NASA Aura nevű műholdján elhelyezett OMI jelű detektor 2010. szeptember 12-én rögzített mérései alapján készítették. Jelenleg az ózonlyuknak éves rendszerességgel megfigyelhető növekedése zajlik, és maximumát várhatóan szeptember-október folyamán éri el. Mérete az 1979. és 2009. közötti átlagtól valamivel elmarad, feltehetőleg a sztatoszférában uralkodó, a szokásosnál valamivel magasabb hőmérséklet miatt.

Tovább a teljes cikkhez

Forrás: Origo