„Még nem késő megállni” címmel írt Bándi Gyula cikket Advent derekán az Új Ember december 14-ei számában a teremtésvédelem rovatban. Egy régi amerikai képeslap alapján ír, ami egy tipikus karácsony előtti pillanatkép: a tömeg egyre sűrűbb lesz és az ingerültség, feszültség szinte tapintható. Valami más is van a rajzon, szerényen a sarokban: egy kis család, keleties ruhában. Férj, aki szamarat vezet, azon ül a felesége, láthatóan áldott állapotban. Szeretnének átkelni az úton, de csak állnak, arra várva, hátha átengedi Őket valaki. Igaz, ez a család nem vásárolni indul, nem a plázába tartanak, csak egy barlangot keresnek, ahol meghúzhatnák Magukat egy éjszakára … Arról a fogyasztási lázról ír, ami még vakká teszi az embereket, és még a Szent családot sem ismerik meg pedig ott van a szemük előtt. A Karácsony jelentőségének átértékelődése és a környezet degradálódása ugyanarról a tőről fakad: az anyagiasság túldimenzionált szerepéből. A fogyasztás túlhajtása nem csak a Jézusvárást veszi el az embertől, hanem a környezeti értékek szükségtelen pusztulását is okozza. Még nem késő megállni az úton, engedjük átmenni a Szent Családot!