Megfőnek dédunokáink a túlmelegedő világban - Vitás tézisek

Nyomtatóbarát változat

Tizenöt millió éve nem volt annyi káros gáz a levegőben, mint most, így jó esély van arra, hogy a Föld jócskán a biztonságos szint fölé melegszik. Hétfőn kezdődött az ENSZ soros klímakonferenciája, ahol dönteni kell a klímaegyezmények sorsáról.

Sokak számára tűnhet úgy: az ENSZ klímakonferenciáin részt vevő tárgyalók saját országuk képviseletében elfeledkeznek arról az egyszerű tényről, hogy az üvegházgázok nem ismernek határokat. Miközben sorra jelennek meg az elemzések arról, hogy 2011-ben ismét megdőlt az üvegházgázrekord, és a klímaváltozás szokatlan hőhullámokat és rengeteg pluszkiadást okoz majd Európában, újabb nagyszabású tárgyalási forduló kezdődött hétfőn a katari Dohában.
 
Tízmillió éves rekord
 
A már tizennyolcadik klímakonferencia tétje: dönteni kell arról, mi legyen a sorsa a következő, lehetőleg az összes országot összefogó, új klímaegyezménynek. Az is fontos, hogy hány évvel hosszabbítják meg a kiotói egyezményt, amely 2012. december 31-én lejár. Ennek a nemzetközi szerződésnek a keretében vállalták az aláíró és ratifikáló országok, hogy egy bizonyos százalékkal visszafogják üvegházgáz-kibocsátásukat az 1990 előtti időszakhoz képest. (Magyarország a szocialista nagyipar összeomlása miatt tudta teljesíteni a vállaltakat.)
 
A tények nyugtalanítóak. Már most több üvegházhatású szén-dioxid van a légkörben, mint bármikor az utóbbi 15 millió évben. Jelenleg évi 15 milliárd tonna CO2-t engedünk a légkörbe, és ha minden változatlan marad, a kibocsátás 2020-ban már 41 milliárd tonna lesz.
 
Jelenleg 0,8 Celsius-fokkal magasabb az átlaghőmérséklet a Földön, mint amennyi az iparosodás előtti évszázadokban volt. Ez önmagában nem tűnik soknak, viszont a klímaváltozás már közvetlenül érezteti hatását az időjárásban. Magyarországot például azért sújtotta szárazság az idén (és tavaly), mert a felmelegedés miatt északabbra tolódtak azok a ciklonok az Atlanti-óceán fölött, amelyeknek a frontjai rendszeresen esőt hoznak a Kárpát-medencébe.
 
Ha nem fogjuk vissza gyorsabb ütemben az üvegházgázokat, akkor az átlaghőmérséklet valószínűleg 3 fokkal lesz magasabb az iparosodás előttinél. A jelenlegi csökkentési tervekkel számolva 20 százalék a valószínűsége annak, hogy 2100-ban 4 fokkal lesz melegebb a Földön a 18. századhoz képest - ez a lényege annak az elemzésnek, amelyet a Világbank felkérésére állított össze a Potsdami Klímakutató Intézet.
 
Még nyugtalanítóbb, hogy a szakemberek szerint már a 2060-as években is 4 fokos emelkedésre számíthat az emberiség, ha a jelenlegi üvegházgáz-korlátozások nem teljesülnek. Emiatt a világtenger szintje 0,5-1 méterrel emelkedne. Mivel a légkörbe engedett üvegházgázok hosszú távon fejtik ki hatásukat, déd- és ükunokáinknak +6 Celsius-fokos átlaghőmérséklettel és több méterrel emelkedő tengerekkel kell számolniuk a 22. században.
 
Egyenlőtlen hatások
 
A felmelegedés nem egyenletesen érinti a Földet, és nem is egyszerűen arról van szó, hogy kellemetlenebbé válnak a még többé-kevésbé biztonságosnak tekintett, 2 fokos melegedés következményei.
 
Ha az átlaghőmérséklet 4 fokkal nő, akkor főleg a szárazföldön lesz melegebb, átlagban 6-10 fokkal. Legalább 6 fokkal melegebbek lesznek a nyarak a Földközi-tenger térségében, az USA déli részén, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. A mediterrán térségben például 9 fokkal lehet még melegebb a legforróbb július, mint most (vagyis sok helyen már olyan lesz a helyzet, mint most a Líbiai-sivatagban). Megszokottá válnak a 2010-es oroszországi hőhullámok alatt tapasztalt hőmérsékletek. A trópusi Dél-Amerikában, Közép-Afrikában és a csendes-óceáni szigeteken korábban nem tapasztalt mértékű és hosszúságú hőhullámok fordulnak elő.
 
A +4 fokos világban felgyorsul az ökoszisztémák átalakulása, élőhelyek mennek tönkre, illetve válnak belakhatóvá, de a folyamat mindenképpen az élővilág változatosságának, a biodiverzitásnak a csökkenésével jár. Mindez a súlyosbodó szárazsággal együtt jelentősen rontja a mezőgazdasági termelést. Jelenleg a művelésbe vont területek 15,4 százalékán van szárazság, ez 44 százalékra nőhet 2100-ra. A jelentés szerint a termőterületek 35 százaléka alkalmatlanná válik a művelésre a 22. század elejére.
 
Csökken a Duna vízhozama
 
A potsdami intézet elemzése szerint 20-40 százalékkal csökken a Duna, a Mississippi, az Amazonas és az ausztráliai Murray-Darling éves vízhozama. A másik oldalon 20 százalékkal több víz folyik le a Nílus és a Gangesz medrében, viszont gyakrabban kell áradásokra számítani. A melegedés miatt általában igaz, hogy több vízgőz lesz a levegőben, ám ez felgyorsítja-felerősíti a víz körforgását a Földön. Emiatt a csapadék szélsőségesebb formában, hirtelen felhőszakadások, áradások formájában érkezik majd.
 
A negatív hatások nem légüres térben történnek, és ahogy az átlaghőmérséklet nő, összeadódnak. Ha több térségben drasztikusan csökken a termés egy extrém hőhullám miatt, és kevés a víz, az minden háztartást érint, sőt egészségügyi következményei is lesznek. Mindez együtt jelentősen lerontja az érintett országok nemzeti össztermékét.
 
Az összeadódó hatásokról annak ellenére nem készült eddig kellő mélységű tudományos elemzés, hogy egy részük még akkor is előáll majd, ha mégsem melegszik fel ennyire a klíma. Nincs például a szakirodalomban átfogó elemzés arról a résztémáról sem, hogy milyen ökológiai, gazdasági és emberi következményei lennének annak, ha a korallzátonyok élővilága teljesen összeomlana a savasodó tengervíz miatt - mondják a potsdami egyetem kutatói.
 
Nagyon valószínű, hogy a negatív hatások többségét a szegényebb térségekben élőknek kellene viselniük. Noha nincs becslés arról, hogy az emberiséget milyen károk érnék a +4 fokos melegedés miatt, az már biztos, hogy a klímaváltozás aláaknázhatja a gazdasági növekedést, és még egyenlőtlenebbé teszi a világot. Ez akkora kockázat a Világbank és a Potsdami Klímakutató Intézet szerint, amelyet egyszerűen nem szabad vállalniuk a döntéshozóknak.
 
A vitás pontok
 
Az üvegházgázok visszafogásáról szóló új egyezséget 2015-ig kellene megkötni és 2020-tól lépne hatályba. Vita van arról is, hány évvel hosszabbítsák meg a kiotói egyezményt. Nem kizárt, hogy lesz néhány év, amikor a nemzetközi jog semmiben sem korlátozná az üvegházgázok légkörbe engedését. A régi egyezményt vagy öt, vagy nyolc évre terjesztenék ki; az is vita tárgya, hogy melyik állam vállal további csökkentéseket.
 
Az Egyesült Államok például nem ratifikálta a kiotói egyezményt, mondván, eleve hiba volt kihagyni belőle az elképesztő gazdasági növekedést (és így szennyezést) kibocsátó fejlődő országokat, legfőképpen Kínát. Az amerikai érvelés szerint az üvegházgáz-korlátozás csökkentené az amerikai cégek versenyképességét, így növelné a munkanélküliséget. Jelenleg Kínából származik a legtöbb szén-dioxid, az USA a második helyre csúszott a legnagyobb kibocsátók listáján.
 
Japán, Kanada és Oroszország ugyan saját törvényei közé iktatta a kiotói egyezményt, de diplomatáik már a 2011-es durbani klímakonferencián közölték: további csökkentéseket nem vállalnak, amíg a fejlődő országok annyi üvegházgázt engedhetnek a légkörbe, amennyit csak akarnak. Az Európai Unió közös álláspontja az, hogy a kiotói egyezmény hatályát nyolc évvel kell kitolni. Ausztráliával és más államokkal együtt az EU további ambiciózus csökkentést tűzött maga elé (az érintett államokból az összes kibocsátás 14 százaléka származik).
 
Még gyorsabb intézkedéseket várnak a tengerszint emelkedése miatt leginkább fenyegetett szigetországok. Szerintük a kiotói egyezményt csak öt évvel kellene kitolni, mert a nyolcéves hosszabbítás gyakorlatilag azt jelentené, hogy az USA, Kína, Japán és Oroszország semmit sem lép (vagy azért, mert eleve nem alanya az egyezségnek, vagy nem ratifikálta, vagy a jelenlegi keretek között nem vállal további csökkentést).
 
"Mi az Öböl mentén már végigjártuk ezt az utat az elmúlt ötven évben. A felzárkózás másutt is végbe fog menni, valószínűleg hatékonyabban és eredményesebben. Az adottságokat tekintve számos szegény országban nagy átalakulás mehetne végbe, de sajnos az erőforrások többségét nem a saját polgáraik érdekében használják fel" - mondta a tanácskozássorozat főszervezője, Fahad Bin Mohammed Al-Attija az al-Dzsazíra arab nyelvű hírtelevíziónak. A másik gond, hogy valószínűleg nincs még ötven év az üvegházgázok visszafogására.