A Naphimnusz Egyesület, az EcoOne Munkacsoport és az Új Város Online közös adventi kampányt hirdet: minden adventi napra egy, a napi szentírási olvasmányokból vett igéből inspirálódó elhatározást ajánlunk, amivel csökkenthetjük életvitelünk környezetre gyakorolt negatív hatását: szelektív hulladékgyűjtés, élelmiszer-pazarlás csökkentése, energiatakarékosság és a természet felfedezése mind-mind szerepelnek a vállalások között!

„Szeretetetek egyre jobban gyarapodjék a helyes ismeretben és a teljes megértésben, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes.” (Fil 1,9)

Jól szeretni, egymásnak valódi javát akarni és szolgálni: nagy művészet. A helyes ismeret és a teljes megértés teszi lehetővé, hogy ne ösztönösen vagy megszokásból szeressünk, még ha így könnyebb is.

Advent második hete a gyermekek egy kedves ünnepével kezdődik, a Mikulás-várással. Szent Miklós püspök élete példája ihlette a titkos ajándékozás kedves szokását. A szent püspök a szegényeket, nélkülözőket kereste föl, őket ajándékozta meg feltűnés nélkül. A valódi szükséget szenvedők gondjait enyhítette, akár sorsfordító hatású adományokkal. 

Fölismerjük-e, hogy nem akkor követjük a példáját, ha húsvétig kitartó mennyiségű csokoládéval ajándékozzuk meg a gyerekeinket, ha valóságos előkarácsonyt csapunk? Hiszen erre, hála Istennek, semmi szükségük nincs. Számukra a Mikulás-reggel meglepetését, örömét megadhatja mandarin, aszalt füge, dió, alma, mazsola is. (Gyerekkorunkban a kézzel kötött, igazi, gally-virgácsok is szenzációk voltak...)

De hogyan tudnánk bevonni őket a mélyebb örömbe, a „jónak lenni jó” élményébe, Szent Miklós lelkületébe?  Megpróbálhatnánk apró dolgokkal – figyelemmel, lemondással, takarékossággal –  velük együtt könnyíteni a rászorulók, akár tőlünk távoli szegények életén. Hisz tudjuk, hogy nem csupán tárgyakkal adakozhatunk a rászorulóknak. Az ökológiai válság világszerte őket sújtja a legjobban, tehát ha azon vagyunk, hogy megfékezzük ezt, irgalmas szeretetet gyakorlunk. Becsüljük meg mindazt, amink van, figyeljünk arra, hogy mennyit használunk azokból a dolgokból, amit olyan sokan nélkülöznek, és lássuk meg az összefüggéseket mindennapos, eddig annyira természetesnek tartott szokásaink és a teremtett világ pusztulása mögött.