Fel kell ismernünk hatalmunk korlátait,
és ami még ennél is fontosabb: tudásunk és ítélőképességünk korlátait.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Fel kell ismernünk hatalmunk korlátait,
és ami még ennél is fontosabb: tudásunk és ítélőképességünk korlátait.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Nagyböjt első vasárnapján „Önmérséklet” címmel jelent meg az Új Emberben Nemes Csaba és Nemes Gábor írása a „teremtésvédelem” rovatban.
Arról írnak, hogy Nagyböjt időszaka számunkra a bűnbánat, a Jóistenhez való fordulás időszaka. Ilyenkor fordulunk el a kellemes életet nemcsak szimbolizáló, hanem, ahhoz ünnepek alkalmával szorosan tartozó bőséges lakomáktól is. A Nagyböjt időszakával párhuzamosan a környezet és természetvédelmével kapcsolatos „jeles napok” is egybeesnek hagyományosan: mindegyik említett alkalom (pl. Madarak és fák napja, vagy Föld napja) a teremtett világ védelméről szól. De mi másról szól is nekünk a Nagyböjt időszaka, mi is lehetne beszédesebben cselekvő ilyenkor, mint az étellel, élelmiszerekkel való különös takarékosság, mi is lehetne leginkább valódi tett, amikor kárba vész a Földön megtermelt élelmiszer mintegy fele, azaz kétmilliárd tonna évenként? A szerzők azt javasolják, hogy az apró megmaradót se hagyjuk veszni, seperjük össze a „morzsákat” is, gondoljuk át, hogy miből, mennyit vásárlunk, és azt is, hogy abból mennyit dobunk ki. Az a „tett” is hasznos tett, amit nem teszünk meg, a környezetünket védi, amit nem veszünk meg és nem dobunk ki, legyen így, hiszen itt a Nagyböjt!