Fel kell ismernünk hatalmunk korlátait,
és ami még ennél is fontosabb: tudásunk és ítélőképességünk korlátait.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Fel kell ismernünk hatalmunk korlátait,
és ami még ennél is fontosabb: tudásunk és ítélőképességünk korlátait.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A CCEE és a CEC közös bizottságági ülésének résztvevőjét, Vincenzo Paglia püspököt a teremtett világ szépségéről, a keresztények felelősségéről kérdezte a Magyar Kurír.
– Püspök úr Olaszország egyik legszebb részéről, Umbria tartományból érkezett, amelyet Itália zöld szívének is neveznek. Véleménye és tapasztalata szerint a szépség, ami egy tájban, környezetben megmutatkozik, fogékonyabbá teszi az embereket arra, hogy védelmezzék azt?
– Umbria az a tartomány, ahol nemcsak Szent Benedek, hanem Szent Ferenc is született. Ez valóban olyan gyönyörű vidék, amely szinte megköveteli, hogy az ember tisztelje a teremtett világot. Olyan gyönyörű színek és fények vannak a mi tartományunkban, hogy ez megérinti a lelkeket. Nem véletlen, hogy Szent Ferenc énekeiben olyan gyönyörűen ír erről.
Sajnos a mai kultúra, a közgondolkodás abba az irányba tereli az embert, hogy egyoldalúan saját javára használja a természetet, visszaéljen a természet fölötti hatalmával. Ennek nem szabad teret engedni. Minden intézménynek, a politikának, az önkormányzatoknak tiszteletben kell tartaniuk a természet védelmét, de ugyanez igaz az egyes emberekre is. Ezért is fontos, hogy a keresztény egyházak, akik most képviselőik révén Esztergomban gyűltek össze, a természet tiszteletére buzdítsák az embereket, hogy a földet úgy tudjuk továbbadni a következő nemzedéknek, ahogy azt a Teremtő nekünk adta.
A Teremtés könyvében azt olvassuk, hogy Isten hétszer ismételte el, hogy mindaz, amit teremtett, jó és szép. Nem szabad tehát elrontanunk, hanem, ha lehet még szebbé kell tennünk, és úgy kell továbbadnunk utódainknak.
Nagy felelősséggel kell a teremtett világhoz nyúlnunk. Ennek a gyönyörű kertnek nem abszolút urai, hanem őrei vagyunk, a Teremtő munkatársai. Biztos vagyok benne, hogy valamennyien, katolikusok, ortodoxok, protestánsok, anglikánok olyan közös feladatra leltünk a teremtett világ védelmében, amely összeköt bennünket, és közös cselekvésre hív. Esztergom, ahol most vagyunk, a Duna, amely végighömpölyög ezen a gyönyörű tájon, maga is erről beszél, a teremtett világ szépségéről.
Magyar Kurír