Havi hírösszefoglaló - 2016. augusztus 1.

Nyomtatóbarát változat

Százszorszépvilág

"Szásszorszépvilág" címmel írt cikket Nemes Csaba Az Új Ember június 5-én megjelent számában:
Százszorszépvilág, (Daisyworld) ezt a nevet adta James E. Lovelock 1981-ben készült matematikai modelljének. Lovelock már az 1960-es évek közepe óta egyre biztosabb volt abban, hogy a földi - általunk megkülönböztetett – szférák: az atmoszféra, a kőzetek és talajok, vizek, a tengerek és óceánok, a bioszféra együttesen egy összefüggő és önszabályozó rendszert, egy önálló élő szervezetet alkotnak. Elméletét szomszédjában élő barátja William Golding ötlete alapján, aki - alapvégzettségét tekintve fizikusként - gyorsan átlátta az elmélet holisztikus logikáját, Gaia-hipotézisnek nevezte el.
 
A Daisyworld egy olyan leegyszerűsített bolygót ír le, ahol az élővilágot kizárólag „sötét és világos” százszorszépek képviselik. A számitógépes modell lefuttatása során például kimutatható vált, hogy a modell-bolygó napjának felmelegedése ellenére, a két „faj” természetes kiválasztódása milyen pontosan szabályozza e modell-bolygó felszíni hőmérsékletét, amely a százszorszépek növekedése szempontjából mindig az optimumon körüli volt. Itt kell megjegyezni, hogy Föld történtének mintegy négy milliárd éve alatt nagyjából 30%-kal változott meg az ún. napállandó (azaz a sugárzás mértéke), ugyanis a kialakuló élet hajnalán, mintegy egy milliárd éve 25-%-al kisebb volt a Nap hőfoka mint most,  mégis az élő és élettelen rendszerek kölcsönhatása ennél jóval kisebb hőingást engedett meg globális léptékben a Föld felszíni hőmérsékletében. Azaz a hidro- bió- atmoszféra önálló önszabályozása nem engedett a szélsőséges hatásoknak. A Százszorszépvilág a nagy földi szuperorganizmust egyszerűsítetten leíró matematikai modell működésének köszönhetően  a tudomány világa befogadta Lovelock munkásságát, és a Gaia-hipotézis általánosan elfogadott elmélet lett.

TTIP – avagy liberalizált élelmiszerbiztonság?

"TTIP – avagy liberalizált élelmiszerbiztonság?" címmel írt cikket Nemes Csaba az Új Ember június 19-én megjelent számában:

A TTIP betűszó magyar fordítása „Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség”, ami első  pillantásra -  az elnevezése alapján - nagyon ártatlannak, sőt barátságosnak tűnő „valami”. De valójában  a TTIP egy most érlelődő kőkemény üzleti, hatalmi és biztonsági, valamint függetlenségi kérdéseket felvető  nemzetközi megállapodás az Európai Unió és az Egyesült Államok között. A 2013 júliusában indított,  kétoldalú szabad kereskedelmi megállapodásról folyó  tárgyalások egyaránt szólnak a vámok és az ún. nem tarifális kereskedelmi és beruházási akadályok lebontásáról. A készülő – és titkossága miatt különösen vitatott - megállapodás célja az EU és az USA közötti szabályozási összhang megteremtése, ami különösen nagy feszültséget okoz a környezet- és egészségvédelem, a mezőgazdaság, élelmiszerbiztonság és pl. a munkajog területén. A szabályozási koherencia elérése sok esetben gyöngíti az EU-ban és Magyarországon már elért, bizonyos szempontból szigorúbb biztonsági előírások használatát. Az egyik ilyen problémás terület például az, hogy míg az EU-ban és Magyarországon élelmiszer biztonsági kérdésekben az elővigyázatosság elve dominál (itthon mindig is nemzetközileg elismert „karanténes” szakemberek voltak), addig az USA-ban – leegyszerűsítve -  az utólagos bizonyítás elve a gyakorlat, azaz, a lehetséges károkozást, veszélyeket kell bizonyítani. Már ebből is látszik, hogy nehéz a szabályok összecsiszolása.