Az ökológiai válság rámutat a térben és időben kiterjedő szolidaritás sürgető szükségességére.
XVI. Benedek pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 2010. január 1.
Az ökológiai válság rámutat a térben és időben kiterjedő szolidaritás sürgető szükségességére.
XVI. Benedek pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 2010. január 1.
k, 2017-10-31 10:15 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Az októberi melegrekordok után annak eredünk utána, hogy a híreknek vagy a saját szemünknek higgyünk.
A napfényes októberi délután sárguló, csendes órái, amelyekkel oly sok napon megajándékozott minket az idei október, azt sugallták, hogy nincs semmi baj. Nyugodtan készülődik a természet a télre. Hajlamosak vagyunk ilyenkor mi is hátradőlni, szemlélődni, nem a gondokkal bajlódni, hiszen olyan nyugodt, szelíden pasztellszínes a táj körülöttünk, lágyan ringatnak a kései napsugarak. És igen, talán túl sok a temérdek információ, rossz hír a természetrombolásról, a klímaváltozásról, a vizeink szennyezettségéről, a rossz levegőről, hogy már ezek sem nyugtalanítóbbak, mint a közlekedési hírek.
Sokakban merülhet fel e rossz hírek hallatán: „Mégis kinek higgyek: a híreknek vagy a saját szememnek?!” Legtöbben az utóbbit választják, elgondolkozva ugyan gyermekeik lehetséges jövőjén – „hogy talán mégis csak kellene valamit tenni” környezetünk pusztulása ellen. De gyorsan elhessegeti borús gondolatainkat egy magabiztosan mosolygós mosóporhirdetés vagy a legvadabb kalandokat ígérő legújabb gépkocsireklám. Talán már mindegyikben ott van egy-egy szócska, hogy „új és környezetbarát”, ezzel is megnyugtatván mindenkit, hogy a cégek gondoskodnak a tiszta jövőről is.
k, 2017-10-24 08:37 
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon töprenghetünk el, hogy az erdőszélen miért nem a piacgazdaság logikája érvényesül.
„Ha csízzé válnál – máma ez a gondom –
hoznál-e nékem ünnepkor diót?
S amint az ősz már közelít a dombon,
galagonyát s fanyar kökénybogyót?”
(Weöres Sándor)
Ősszel a kertekben, sövényekben, erdő széli bozótosban megszaporodnak a madarak, hiszen terített asztallal várja őket a sok tüskés, tövises, vidám tarka termésektől roskadozó bokor. Igen, ők nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, a mennyei Atya mégis táplálja őket! Sokan közülük vándorlásban vannak, vagy a mostanra már megfogyatkozó rovarok helyett keresgélnek magvakat, bogyókat, de mindannyian teljes bizalommal tekintenek a jövőbe, nem aggodalmaskodnak, nem kopasztják le a bokrot, nem gyűjtögetik, raktározzák a termést a szűkösebb téli napokra, csak annyit esznek, amennyire éppen szükségük van.
szo, 2017-10-07 13:16 Nagyszabású teremtésvédelmi konferenciával zárult a teremtés hete szeptember 30-án Budapesten. A „Nem valami szabadon választható feladat” című rendezvényen, amelyet a most színre lépő 72 Tanítvány Mozgalom és a Háló Mozgalom közösen szervezett, Erdő Péter bíboros, prímás volt a főelőadó.
A Bálna Budapest Rendezvényközpontban lezajlott egész napos konferencia tudományos része a teremtés védelmének mikéntjével foglalkozott, Erdő Péter főelőadásában viszont arról szólt, miért kell nekünk, embereknek, főképp a hívő keresztényeknek védeni a teremtett világot.
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16) – az ökumenikus szervezésű teremtés hete idei jelmondatából indult ki előadásában a bíboros. Rávilágított, hogy Isten az egész világ iránti szeretettel teremtette meg annak részeként az embert is, a Biblia világképe szerint mint a teremtés koronáját.
„A föld rábízása az emberre szorosan összefügg azzal a kijelentéssel, hogy az ember Isten képmása. Innen ered a hivatása, hogy bölcsen, szeretettel uralkodjék, ne pedig zsarnokoskodjék az egész természet felett” – tette hozzá a főpásztor. Erdő Péter emlékeztetett rá, hogy a bűnbeesés történetében rögtön megjelenik a feszültség az ember és a környezete között, az elkeseredett küszködés a természettel, hogy szinte az arca verejtékével kell kicsikarnia a környezetéből a saját megélhetését.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra mutatunk rá, hogy környezetünk védelme nem szabadon választható feladat, hanem az ember életben maradásának alapfeltétele.
Az ördögtől való minden olyan tevékenység, amely nem ismeri az önkorlátozás elvét – F. E. Schumacher írta A kicsi szép című társadalom- és környezetpolitikai alapvetésű, a mai napig szinte az utolsó mondatáig érvényes és egyre sürgetőbb üzeneteket hordozó esszékötetében az 1960-as évek végén.
Az ember megjelenése és sokasodása, a különböző technikai, technológiai fejlődés, az együttműködés új formáinak kialakulása sok ezer, százezer évig nem hozott nagy változást az ember és a természet kapcsolatában. Az utóbbi kétszáz év során a földi élő rendszerek feltételeiben olyan új típusú romboló hatások jelentkeztek, ami drasztikus változást hozott. Mindez nem azt jelenti, hogy a Földet meg kell menteni, hiszen az emberi tevékenység által okozott súlyos degradációnál nagyobb katasztrófákat is átélt már, és néhány millió év alatt egészen új élővilág vette át a főszerepet. Azon viszont el kell gondolkodnia az emberiségnek, hogy tovább folytatja-e úgy az életvitelét, mint ahogyan ezt az utóbbi száz évben tette, hiszen nekünk nincsen évmilliónyi időnk! Jelenkorunk embere ugyanis éppen azt a természeti környezetet teszi tönkre, aminek élete fennmaradását köszönheti! Úgy viselkedik, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy magunk alatt vágjuk a fát: az ember saját élőhelyét rombolja le „Édentől keletre”. Mintha az lenne a „terv”, hogy tegyük tönkre saját otthonunkat. Például a klímaváltozás jelenlegi mértéke ugyanis tízszer gyorsabb, mint az emberi történelem során megfigyelt éghajlatváltozások. Olvadnak a sarki jégkörök jégsapkái, emelkedik a tengerszint. Sérülnek az édesvíztartalékok a földfelszín alatt, és a hegységek hótakarójának csökkenése miatt a folyókban is.
Az idei nyár hőhullámokról, extrém kánikuláról szólt, szeptember pedig hurrikánok pusztításáról, amelyek intenzitása a negyven-ötven éves adatsorok szerint erősödik, hiszen a felmelegedő óceánokból egyre nagyobb energiára tesznek szert. Az Irma nevű hurrikán pusztítását a Mária hurrikán követte, többször 300 km/h sebességet is meghaladó széllökésekkel, nagy mennyiségű esővel és összességében sok száz ember életét követelte és több millió ember kényszerült elhagynia otthonát.
Címkék: 
